
Apa csak egy van
Kjetil bármeddig hajlandó elmenni, hogy bebizonyítsa, mennyire pocsék apa, miközben ezzel saját magának mond ellent. Az igazi törődés egyszerre hat az érzelmekre és a gondolatokra.
A kifejezetten szimpatikus norvég házaspár, Camilla és Kjetil (Kristoffer Joner) 3 éve közösen nevelik 6 éves kisfiúkat, Danielt, akit Kolumbiából hoztak magukkal. A férfi egy olajfúró tornyon dolgozik, beosztása eléggé hektikus, így ritkán tud együtt lenni a család. Kjetil ezt kudarcként éli meg, és igazából a szófogadatlan, lázadó természetű kisfiú sem könnyíti meg a dolgát, aki nem tekint rá apaként. A dolog akkor csúcsosodik ki, amikor Camilla egy autóbalesetben életét veszti és ők ketten egyedül maradnak. A férfi eljut odáig, hogy legszívesebben visszacsinálná az egész örökbefogadást, de ez nem ilyen egyszerű. Mérnökember lévén ezért a másik oldalról közelíti meg a problémát, Daniel igazi anyját próbálja meg felkutatni Bogotában. Ittléte során természetesen olyan, az európai emberre jellemző beidegződések is előjönnek, mint a vaskos pénzköteg meglebegtetése (ami ugyan nem ritka, de teljesen más, ha egy helyi teszi mindezt).

Persze a legfontosabb kérdés az, hogy mit jelent szülőnek lenni? A rendelkezésére álló információk birtokában Kjetil úgy hozza meg a döntést, hogy a megoldás mindvégig ott van a szeme előtt: nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége számít.



