Valami Amerika 3, rendező: Herendi Gábor, szereplők: Pindroch Csaba, Szabó Győző, Hujber Ferenc, magyar vígjáték, 103 perc, 2018. (16)
Lenyomlak, mint a bélyeget
Vivi Amerikában, András meg akar halni, Tamásnak és Eszternek gyereke lesz, Timi szőke, Ákos kanos, Bala még mindig gengszter, Alex még mindig szélhámos. 10 év után itt a harmadik rész, amit vagy szeretünk, vagy gyűlölünk, mert egyszerűen nincs középút.
Az elmúlt években a magyar film igazi szárnyalásba kezdett, amit nem csak a nemzetközi elismerések, hanem a hazai nézőszámok is jól mutatnak (bár sokszor nem ugyanazon film vonatkozásában). A miniszter félrelép (1997) rekorder 663 ezres nézettségét a Kincsem sem veszélyezteti, de mostanság 2-300 ezer eladott jegy egy hazai gyártású (közönség)film esetében nem elérhetetlen álom. A Valami Amerika első részének nézőszáma 2002-ben átlépte a félmilliót, a 2008-as második rész is csak 50 ezerrel maradt el ettől. Mivel a jelenlegi palettáról hiányzott a vígjáték és egyébként is 3 a magyar igazság, 10 év szünet után újra összehozták a régi stábot, amit kiegészítettek néhány (?) új szereplővel.
Ha már a vidám műfajról van szó, a Pappa pia megnézésével még adós vagyok, ez nálam olyasmi projekt, mint a majd egyszer kivágatom a benőtt lábkörmömet. A harmadik részben az első és legszembetűnőbb, hogy – mivel sokukkal egyidős vagyok – együtt őszültem a szereplőkkel az elmúlt évek alatt, a második, hogy – most írjam azt, hogy velem ellentétben? – semmilyen karakterfejlődésen nem mentek át, kevés kivételtől eltekintve mindenki ott tart (egzisztenciálisan és mentálhigiénésen), ahol a második rész véget ért. Rögtön a kezdő jelenetek egyikében a film nagyjából be is lövi magát „komolyságilag”, kapunk ugyanis egy olyan lövöldözős jelenetet, ahol a rosszfiúk tárcsere nélkül egy kisebb afrikai ország leigázásához elegendő lőszermennyiséget lőnek ki egymásra haláleset vagy komolyabb sérülés bekövetkezése nélkül. Nem kell biztonságtechnikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, a Merci terepjáró ajtaja mögött megbújó alak valós túlélési esélyei a látottaknál sokkal rosszabbak.
A legnehezebb döntést valószínűleg a Vivit alakító Tompos Kátya hozta meg, aki a történet szerint Amerikában tanul tovább. A többiek – mint azt már írtam – az életben nem sokat haladtak előre, egyedül Tamás és Eszter mondhatják el magukról, hogy gyermeket várnak (bár a Bűnös város még mindig erősen jelen van). A főszereplő ezúttal egy százmilliót érő bélyegritkaság, amit nem csak Bala, hanem a konkurens Toni és bandája is meg akar szerezni. Alex persze megint mindenkit átejt és mivel a gyanú a fiúkra terelődik, szélhámosunk kivételével mindenki megy a börtönbe.
A cselekmény zöme itt is játszódik, ahol – egyesek számára legalábbis – minden nap a túlélésről szól, és ha ez nem lenne elég a Várnai fivéreknek az igazgató kedvéért a nagysikerű East-West musicalt is műsorra kell vinniük. Igen, nem tévedés, a harmadik rész tulajdonképpen a második rész átemelése egy másik helyszínre(-be?). Amit kapunk az nem más, mint az eddigi sztoriknak az altesti humorral átszőtt kvintesszenciája. A sírva röhögés garantált, de sok jelenetre egyszerűen nincs elfogadható magyarázat. A cél megtalálni a bélyeget, kikerülni a börtönből és ott lenni a szülésnél.
A sajtótájékoztató után volt szerencsém beszélgetni néhány színésszel, akik mind arról meséltek, mennyire jól bánik a színészeivel a rendező. Másként elképzelni sem tudnám, hogyan tudta rávenni őket, hogy egy szál semmiben többed magukkal szappanra vetődjenek, miközben a meleg szekció az ajtóban állva várja a tálcán kínált lehetőséget (nem, még csak nem is erre a jelenetre értettem, hogy nincs rá elfogadható magyarázat).
A Valami Amerika már régen nem valami Amerika – igazából már a második rész sem volt az -, sokkal inkább valami Magyarország. A létező összes -izmus és -fóbia és sztereotípia felvonul, a közönség pedig majd eldönti, hogy maradjon-e ez így, vagy legyünk inkább egy kicsit újra valami Amerika.
