Addams Family – A galád család (The Addams Family), rendező: Greg Tiernan, Conrad Vernon, szereplők: Oscar Isaac, Charlize Theron, Chloë Grace Moretz, Allison Janney, amerikai-angol családi animációs vígjáték, 105 perc, 2019. (12)
„Szörnyülködés helyett”
A galád család egy elhagyatott elmegyógyintézetben talál otthonra, ám a közelben épülő lakópark megzavarja a békés nyugalmat. Vajon ki jelenti az igazi veszélyt a másikra? 20 év után térnek vissza a mozikba Addamsék, ezúttal animált formában. A sztori gyakorlatilag újra kezdődik, ügyelve arra, hogy 2019-et írunk.
Gomez és Morticia Addams a felbőszült embertömeg elől menekülve New Jersey-ben talál menedéket egy elhagyatott elmegyógyintézetben. A lakájossá tett épületbe idővel megérkeznek az utódok is, így él a galád család együtt, békességben, boldogságban, távol a világ kegyetlen valóságától. Az alant elterülő lápos vidékről felszálló köd jótékonyan elfedi őket a kíváncsi szemek elől, ám egy napon a népszerű televíziós műsorvezető, Margaux Needler lakóparkot álmodik ide, ahol az ide költöző az általa teremtett miliőben élheti dolgos hétköznapjait. Nem árulok el nagy titkot, a felek előbb-utóbb konfrontálódnak és ahogyan a múltban, az embereket ezúttal sem nehéz Addamsék ellen fordítani. Az agymosás módja csak annyit változott, amennyit a hírközlés technológiája fejlődött a kezdetek óta. 
Apropó kezdetek. Addamsék 1938-ban egyoldalas képregényként kezdték pályafutásukat, majd készült belőlük élőszerelős tévésorozat és tévéfilm, animációs tévésorozat, élőszereplős mozi és Broadway musical is. Az idők során a szereplők háttértörténete és viszonyrendszere többször is változott, aminek gyakran pereskedés lett a vége a jogokat és ötleteket illetően. 2010-ben szerezte meg a jogokat az Illumination Entertainment, valamint a Universal Pictures, Tim Burton neve merült fel, mint rendező, de a stop motion animációból nem lett semmi (a klasszikus mozifilm rendezésére is őt szemelték ki eredetileg). Pedig sokan megnéztük volna. 2013-ban az MGM és a Bron Creative is beszállt anyagilag, az Illuminationt pedig a Cinesite Stuios váltotta. 
A feladat nem volt más, mint a több évtizedes hagyományokat és egy már kiforrott történetet tiszteletben tartva az egészet átemelni a XXI. századba. A szereplők ennek megfelelően nem változtak, Addamsék ugyanolyan különcnek és ijesztőnek tűnnek az átlagember számára, mint eddig bármikor. A galád család továbbra is fityiszt mutat a halálnak és megvet mindent, ami színes, vidám és élettel teli. Gyakran viccelődnek egymással, sajátos humoruk jól megfér arisztokratikus életmódjukkal, ahol fontos szerephez jut a hagyománytisztelet és a konzervativizmus. A világ elrohan mellettük és bár nem értenek a modern kütyükhöz, másoktól eltérően nekik még marad idejük egymásra; szerető, összetartó népség az övék. A másik oldalon ott a környezettudatos életmód, a szeletív hulladékgyűjtés, az elektromos autó, az internet és az okostelefon, de a magát haladószelleműnek és modernnek tartó polgárt ugyanolyan könnyű behülyíteni, ha ellenséget kell kreálni (erre nap, mint nap látunk példákat).
Természetesen egy családi animáció nem fordulhat egymás lemészárlásába, így az egésznek összeborulás a vége, ünnepelve a sokszínűséget, a másik elfogadását, még akkor is, ha az a másik esetleg csak egy kéz vagy egy parókaszerű valami és a frászt hozza rád. A sztori tehát nincs túlkomplikálva, de tulajdonképpen eddig sem volt, az animáció pedig kihasználja azt, amire ki lett találva (sok-sok évvel a CGI előtt).
A családi mozi valóban családi, de a legkisebbeknek nem való, nem is a látvány, hanem inkább a tartalom, a mondanivaló miatt. Az alkotók több részben gondolkodnak és bár a mozi kellően szórakoztató, nem biztos, hogy teljesíteni tudja a mai szigorú elvárásokat (gyártás költségei + busás haszon + folytatás gyártási költségei).
