Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amiben a Hetedik Sor Közepe csapata megkísérli azt, ami másoknak csak hosszú könyvciklusokban sikerült: írásba foglalni a film, talán nem is olyan rövid történetét. A legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve, többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig. Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek. Az 1., 2., 3. és a 4. rész itt >>>
Francia impresszionizmus
Monet és Edgar Degas művészetének filmes kistestvére szintén a húszas években, azonban a német–francia határ déli oldalán jelent meg. Az expresszionizmushoz viszonyítva a francia impresszionizmus, egy érzelmileg telített, lírai műfaj, melynek visszatérő témája az érzelem az objektíven megélt valóság-észlelés kölcsönhatásai.
Az expresszionistákra jellemző, sötét, nyomasztó világképet itt egy sokkalta idealizáltabb szemlélet váltja fel, melynek hangsúlyos eleme, mind az érzelmi és mind a vizuális esztétika. Az impresszionista kifejezésmódot továbbá egyfajta narratív direktség és a kikezdhetetlen főhősi pátosz jellemzi, amik tökéletesen kiütköznek a Jean Epstein rendezte Hűséges szívben (1923) vagy Germaine Dulac A kagyló és a lelkész (1928) című filmjében.Az irányzat legjellegzetesebb filmje mégis az 1927-es Napóleon lett, amiben Abel Gance bátran ötvözi a képi szuggesztivitását az epikusan szerkesztett történelmi drámák eszköztárával. A végeredmény egy négy órán is túlnyúló életrajzi eposz lett, ahol a legendás hadvezér élete a fenséges képi világ és a benyomásszerű történetmesélés egységében ölt alakot.
(Jellegzetesen impresszionista képkompozició a Napóleon című filmben)
A legfontosabbak…
A hűséges szív (1923)
Az embertelen nő (1924)
A kagyló és a lelkész (1928)
Napóleon (1927)
A legutóbbi rész: