A légikísérő (The Flight Attendant), alkotó: Steve Yockey, szereplők: Kaley Cuoco, Michiel Huisman, Rosie Perez, amerikai krimisorozat, 1. évad (8 rész, 40-45 perc), 2020-, 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Minden Pennyt megér?
Egy alkoholproblémákkal küzdő légikísérő csúnya ügybe keveredik és egyáltalán nem biztos, hogy élve kikerül belőle. Az Agymenők Pennyjével készült sorozat egyszerre véres és vicces, miközben a cselekmény a valóság és a főszereplő képzelete között ingázik. A légikísérő az egyik első olyan produkció, melynek márciusban kényszerűen leállított forgatását szigorú biztonsági intézkedések betartása mellett folytat(hat)ták augusztusban. Az első évad novemberi megjelenésével szinte egyidőben a másodikat is berendelték. 
Cassie Bowden (Kaley Cuoco) légikísérő, akik igyekszik mindig az utasok kedvében járni és munkáját magas színvonalon elvégezni. Ebben a szándékában még az sem tudja megakadályozni, hogy masszív alkoholista. Egyik útja alkalmával egy forró éjszakát tölt el dúsgazdag utasával, Alex Sokolovval (Michiel Huisman), akit másnap átvágott torokkal talál maga mellett az ágyban. Pánikba esik és menekülőre fogja, miközben a múltja, az FBI, néhány – igazán – elszánt bérgyilkos és Alex szelleme is folyton a nyomában vannak.
A részegen átmulatott éjszaka után hullával az ágyban ébredtem típusú sztorikból (és úgy általában az egyetlen döntés és/vagy történés megváltoztathatja az egész életed típusúakból) kaptunk már néhányat, így abban sincs semmi meglepő, hogy Cassie menekülését a bűnüldöző szervek beismerő vallomásként értékelik, mint ahogyan a csetlő-botló karakter vakszerencséjét egy profi bérgyilkos hideg fejjel megtervezett és végrehajtott lépésének.
Kaley Cuocot a legtöbben az Agymenők Pennyjeként ismerik; a 35 éves színésznő gyerekkora óta modellkedik, színészkedik és kölcsönzi hangját animációkhoz. Karrier szempontjából egy 12 évig futó sorozat egyszerre áldás és átok, mert hiába a kiszámíthatóság és az anyagi biztonság, a beskatulyázás esélye évről évre csak nő. Cassie karaktere sok ponton egyezik Pennyével, mindkettő vonzó nő, akinek megvan a magához való esze, de munkája miatt a többség butácskának tartja, kemény vidékről származik, ahol fiúként nevelték és az alkohol fontos szerepet tölt be az életében. A Christopher A. Bohjalian sztorijában fantáziát meglátó Cuoco producerként is jelen van a produkcióban, főszereplőként pedig igyekezett nagyobb terhet helyezni a saját vállaira.
Cassie testvére (T.R. Knight) ugyanis meleg, melynek kezdeti jelei már gyerekkorukban is megmutatkoznak, ezért konzervatív apjuk inkább a lánnyal tart fent szoros kapcsolatot, ami leginkább a közös ivászatokat jelenti és nem meglepő módon tragédiához vezet. A lány a traumát rendre alkohollal dolgozza fel igen kevés sikerrel. Függősége kihat a munkájára és a magánéletére is, a közösségi oldalakon támadják is rendesen az alkotókat, amiért a légikísérőket ilyen negatívan mutatják be, erősen építve egy régóta meglévő sztereotípiára (ez az összes többi szereplőre is igaz, aki a polgári repülésben dolgozik), elég, ha csak a Kényszerleszállás (2012) című filmre gondolunk. Cuoco tehát egy olyan karakter bőrébe bújt, melynek megformálása sokkal komplexebb feladat és többé-kevésbé sikerül is megbirkóznia ezzel (sokak szerint meg pont nem).
Egy bűncselekmény gyanúsítottjaként menekülni az FBI és a bérgyilkosok elől úgy, hogy közben próbálsz életben maradni, felgöngyölíteni az ügyet és tisztázni magad még józanul sem egyszerű feladat, így meg pláne nem az. Bár Cassie nem kifejezetten jó családtag, barát- és kolléganő, többen is igyekeznek neki segíteni. Testvére, Davey próbál közeledni hozzá, amit ő leginkább a szégyenérzete miatt hárít el, amiért gyerekkorukban olyan szemét módon viselkedett vele. Kolléganője Megan (Rosie Perez) hol hisz neki, hol pedig nem és ugyanígy van ezzel – a New Yorkban szinte már kötelező – ügyvéd barátnője, Ani (Zosia Mamet) is, de közben mindkettőjüknek megvan a maga baja (esélyes, hogy a második évad a Megan szálat viszi majd tovább). Alex szelleme a legváratlanabb helyzetekben tűnik fel és amellett, hogy folyton ekézi a lányt a viselkedése, életmódja miatt, próbál segíteni gyilkosa felkutatásában. A két bérgyilkos, Michelle (Miranda Croft) és Feliks ugyancsak rendesen megkavarják a dolgokat.
A szex és a vér ábrázolása nincs elmismásolva, a cselekmény egyszerre vicces, izgalmas és drámai, a zene, a vágás és a képi világ úgy idézi meg a klasszikusokat, hogy magát modernnek és kísérletezőnek állítja be, ez egyébként sok mai tévés alkotásra (is) igaz. Az egyébként kifejezetten pörgős sztori erősen épít a főszereplő függőségére, múltbeli viselt dolgaira és legalább annyiszor vagyunk a fejében, mint a jelenben, a valóságban, elszállt, lebegő érzést keltve ezzel. Az egész olyan, mint egy sokrészes pánikroham, ami lázasan igyekszik kifutni valahova. Bárhova, amit megoldást jelenthet. A mellékszálak és a többi szereplő leginkább azért vannak, hogy összezavarjanak minket, nélkülük egy egyszerű és lineáris monodrámát kapnánk.
A légikísérő lehetne könnyed krimi, de valamiért mégsem szeretne az lenni és emiatt nem feltétlenül fog mindenkinek bejönni, különösen igaz ez a műfaji keveredésre és ennek okán komplexebb sorozatélményre utazó kivitelezésre és a színészi játékra (elsősorban Cuocoé). A korhatár sokkal inkább 16-os, gyerekeknek semmilyen szempontból nem való, mindenki másnak igen, aki hajlandó lemondani a könnyed jelzőről.
