
Van… valami… a szárnyon…!!!
A II. világháború pilótái bevetéseik során nem csak ellenséges gépekkel találkoztak. Az európai hadszíntéren a szövetségesek és németek is figyeltek meg ismeretlen repülő objektumokat, amiket „foo fighter”-eknek neveztek el. De szóltak beszámolók „gremlin”-nek csúfolt gonosz lényekről, manókról, akik a levegőben a gépek üzemanyagát és szerkezeti elemeit dézsmálták. Hogy mi ebből a valóság? Talán most megtudjuk…
Maude Garrett (Chloë Grace Moretz – Ha/ver, Leleményes Hugó, Ha maradnék, Az 5. hullám) pilóta szupertitkos dokumentumot tartalmazó ládával a hóna alatt száll fel egy éppen bevetésre induló B-17-es repülő erődre. A háborús lázban égő macsó legénység nem fogadja túl szívélyesen a fiatal egyenruhás nőt, így Maud – hiába lobogtat írásos parancsot – a gép hasa alatt lévő géppuskás poszton találja magát.

Pedig jó ötletnek tűnt! Az alapszituációt már ismerhetjük, hiszen az 1983-as Homályzóna – A film George ”Mad Max” Miller rendezte, John Lithgow remek játékával feldobott repülős epizódjában már találkozhattunk az égben randalírozó gonosz szörnyecske-figurával – Ace Ventura egy rövid poén erejéig vissza is idézte később. A szűk, zárt térben megoldást kereső magányos főhős helyzetét is láttuk már, de ettől függetlenül a Shadow in the Cloud e két, újrahasznosított elemből összerakva lehetett volna egy olyan, jól sikerült meglepetés-mozi, mint Ryan Reynolds-szal az Élve eltemetve vagy Tom Hardy autóbanülős Locke-ja.

Chloë Grace Moretz hősiesen küzd, sokat sikít, lő és verekszik; mellette a férfi szereplők nem csak sokáig láthatatlanok, de súlytalanok is – biztosak lehetünk benne, hogy a lány az, aki megoldja majd a helyzetet. Ezzel nincs is baj addig, amíg odáig nem jutunk, hogy az égben harcoló gép hasán kapaszkodva-mászva küzd a szörnnyel és az elemekkel, hogy megmentse a szupertitkos információt tartalmazó ládát. Persze, annak titkáról is lehull végül a Marcellus Wallace-lepel… tartalma cuki, de sajna szintén nem túl hiteles.
A Shadow in the Cloud trailere sem kecsegtetett túl nagy élvezeti faktorral és végignézve sem lép túl egy ígéretesen induló, de összecsapott Twilight Zone-epizód keretein. Viszont 1 óra 15 perces nettó rövidségével fájdalommentes évkezdésnek azért elmegy.


