Red Notice, rendező: Rawson Marshall Thurber, szereplők: Dwayne Johnson, Ryan Reynolds, Gal Gadot, Ritu Arya, Chris Diamantopoulos, amerikai akció-kaland vígjáték, 118 perc, 2021 (12)
Dr. Henry Jones, a legifjabb – és legötlettelenebb
Kalandfilmek nagy rajongójaként mindig örömmel várom, ha egy újabb, kincskeresős-akciózós-világotkörbejárós mozira van lehetőségem, legyen szó akár – bár nem ugyanaz a liga – egy újabb Indyről vagy Istenek fegyverzetéről. Pláne öröm hallani olyan produkcióról, amiben a jelen két legszimpatikusabb fickója és a női vonal ügyeletes Wonder Womanja indul majd a legendás Kleopátra három tojásának nyomába. Kedvező felállás…
Az impozáns belépőt azonban csak mérsékelten szórakoztató, eredetiséget ritkán felmutató, bár látványos kaland követ, egy olyan modern csibészmozi, amiről lerí, hogy ízig-vérig műanyag iparosmunka, pláne, amikor szembesülünk azzal, hogy az egyébként tucatnyi helyen játszódó történet jó részét bántóan szembeötlő módon zöld háttér előtt, stúdióban rögzítették. A CGI-hibák mellett azonban fájóbb, hogy a kilencvenes évek őrületét követően újra fejenként 20-20 millió dollárért (!) kincskereső sztárok közül úgy istenigazából egyedül Ryan Reynolds dolgozik meg az aranyért. De hogyan is kerülünk az X-re?
John Hartley (Dwayne Johnson) az FBI különleges ügynöke, aki az interpolos Das nyomozó (Ritu Arya – Doktorok, Múlt karácsony, Esernyő Akadémia) támogatásával a világ (második?) legkeresettebb profi műkincstolvaja, Nolan Booth (Reynolds) nyomában jár. Miután az alapszitut felvázoló történelmi visszatekintésen túl vagyunk, egy érdekesnek tűnő, antik dísztojások körüli, Rómában, az első műtárgy eltulajdonlásával induló kaland kezd körvonalazódni. Hartley-ék ugyan későn érkeznek, ám még sikerül üldözőbe venniük a mestertolvajt, aki egy szembántóan rosszul felvett és vágott állványos bunyó (Jackie Chan nyuggerként is jobbat és viccesebbet akcióz össze) után sikeresen kereket old. Sebaj, Hartley modern szuperverdába be, váltó, kipörgő kerék, Sabotage indul: kezdődhet a Beastie Boys-ra előadott brutál üldözés! De, óóóó, csatt, pár másodperc múlva szuperverda romokban. Upsz, ez csak egy (figyelem, 12-es karika!) méregdrága termékelhelyezés volt…
Ennél a pontnál ugrott be először – és a Red Notice még hátralévő idejében megerősödött bennem – az, ami annak idején A Vasálarcos legvégén is: hiába a remekül összeválogatott gárda és ez alapján a magas nézői elvárások, ha a történet, a rendezés nem képes felnőni a saját maga szabta feladathoz. Annak idején a színészi zsenialitás és tehetség, most a szimpátia, a népszerűség és a humor adta sikerpotenciál került áldozati oltárra egy felemás ügy érdekében, ami végül nem igazán hoz szórakozási mennyországot a nézőnek.
Mert nincs itt gond az égtájakkal, hiszen ha csak öt-tíz percre is, de bebarangoljuk Londont, Valenciát, Balit, Egyiptomot, Oroszországot, Argentínát, Szardíniát – persze, nem ebben a sorrendben –, van itt átverés, csűrcsavar, szövetkezés, újabb átverés, ide-oda kalandozó tojások, többnyire jól ülő poénok (a Putyin-Insta mindent visz!) és egy Napóleon-komplexusban szenvedő dúsgazdag Sotto Voce (Chris Diamantopoulos). A figyelmes nézőnek feltűnhet, hogy a fordulatok többsége innen-onnan összeollózott, Gal Gadot, mint ellenlábas többnyire minden előkészítés, logika nélkül bukkan fel, ám a film szerencsére az utolsó negyvenöt percére végül kezd saját karaktert ölteni és pár eredeti kanyarral visszatornázza magát az Indiana Jones-light kategóriába.
Rawson Marshall Thurber rendező korábban dirigálta Johnsont a Központi hírszerzésben és a Felhőkarcolóban, sőt, mindhárom főszereplő találkozhatott Fast & Furious forgatáson, tehát adott volt az összhang alapja egy jó kalandfilmhez. Amennyire jól működött A Szikla és Emily Blunt között a kémia a nem sokkal ezelőtti Dzsungeltúrában, most valahogy nem áll össze a kép a Red Notice triója esetében. Reynolds jól hozza a tőle megszokott, dumagép, vicces srácot – plusz pont jár neki a filmes utalásokért! –, ám szinte teljesen leuralja a filmidőt, mellette Johnson egy visszafogott, többnyire humortalan, valódi üldöző, aki csak lohol az események után (tőle, mint alfahímtől azért többet várnánk), Gadot pedig itt-ott feltűnésével, keresztbetevéseivel valahogy mindig a történet kívülállója marad.
Öröm lett volna ezekkel az arcokkal nagyot loholni egy modern kori kőgolyó elől, ám sajna ezek a bűnözők nem különösen veszélyesek, épphogy az erős középszer fölé kalandoznak. Bár ha a Netflix egyedileg számolt nézettségi adatai úgy hozzák, még találkozhatunk velük pár éven belül – a nyitott befejezés mindenképpen ezt sugallja…
