Felhőkarcoló (Skyscraper), rendező: Rawson Marshall Thurber, szereplők: Dwayne Johnson, Neve Campbell, Kevin Rankin, Byron Mann, Tzi Ma, amerikai akciófilm, 102 perc, 2018. (16)
Szikla Szilárd
A balul sikerült akcióban fél lábát elvesztő egykori túszmentő több száz méter magasban akciózik, miközben lent az utcán sok kicsi kínai drukkol neki.
Will Sawyer (Dwayne Johnson) egy szerencsétlen kimenetelű túszmentő akció során elveszti a lábát és a civil szférában helyezkedik el, mint biztonsági szakértő. Öröm az ürömben, hogy súlyos sérülése okán ismerkedik meg az orvos Sarah-val (Neve Campbell), aki később a felesége lesz, és akitől két gyermeke születik. Mikor elkészül a világ legmagasabb felhőkarcolója, az átadás ás a biztosítás megkötése előtt őt kérik fel, hogy véleményezze az épület biztonsági rendszerét. A Gyöngy tulajdonképpen egy sárkány, ami egy gyöngyöt tart a szájában (ez a legfelső szint, itt található az építtető tulajdonos ultramodern magánlakosztálya) utalva egy régi kínai történetre. Mivel az akciófilmek Kínában dollár százmilliókat hoznak a konyhára (és fél Hollywood már kínai tulajdonban van), a Gyöngy természetesen Hongkongban található, a filmet pedig telerakták ázsiai színészekkel (is). Az épület megálmodója a milliárdos Zhao Jong Li (a Fertőzés, a Páncélba zárt szellem és A sötét lovag szingapúri sztárja, Chin Man), aki nagyon bízik Sawyerben és a sikerben. Az egészet egy önfenntartó városként kell elképzelni (a zöldebbnél is zöldebb), alsó szintjén üzletekkel, a közepén egy hatalmas parkkal (még pandák is vannak), legfelül pedig lakásokkal. A lakások még üresen állnak – mit ad isten -, egyedül Sawyer és családja költözhetett be. Minden tök jól alakul, aztán egyszer csak tűz üt ki az egyik emeleten és a körülmények bizony Will ellen szólnak. A tűz persze nem magától lett, kellett hozzá néhány állig felfegyverzett, kigyúrt rosszfiú (és egy 40 kilós, 150 centis rosszlány) is, akik Zhaotól szeretnének megkapni valamit, amihez viszont Sawyer szaktudására van szükség, akit a családjával tartanak sakkban.
A balul sikerült bevetés rendszeresen visszatérő elem az akciófilmekben – az esetek döntő többségében nyitójelenet – és mint ilyen, általában sötét folt a főhős múltjában. Ennek terhét viselve a vállán hozza meg döntéseit, időnként hezitál és az sem ritka, hogy egy régi – az ominózus bevetésen részt vett – társ tér vissza ellenlábasként, hogy bosszút álljon. Most sincs ez másként.
A filmkritikusnak – különösen, ha alapos – egy-egy mozira felkészülve rengeteg minden áll a rendelkezésre az ötlet megszületésétől a karaktereken, alkotókon keresztül a forgatáson át egészen a kész filmig. A színes-szagos prospektusokhoz hasonlóan ezek a sajtóanyagok is igyekeznek a termék előnyös tulajdonságait kidomborítani, ezt leszámítva egész jól lehet dolgozni belőlük. Mindezt csak azért írtam le, mert bizony a Dwayne Johnson filmekben nem csak a Szikla teste van kidolgozva, hanem az egész karakter (sokszor több tíz oldalon keresztül taglalva). Van neki múltja, jelene, jövője, vannak vágyai és félelmei, minden. A bevételek tükrében bátran ki lehet jelenteni, nem nagyon hatja meg a nézőket, hogy ez legtöbbször alig jön le. A Felhőkarcoló esetében az elsődleges cél a pankrátorból lett színész drámai oldalának bemutatása lett volna, amit a szinkronos változatban úgy kell elképzelni, hogy miközben Johnson előveszi a legszomorúbb nézését, addig Galamb keservesen sír a családja után.
Rawson Marshall Thurber író-rendező ugyancsak az akció és a könnyed vígjátékok világából érkezett, így számára is új volt ez a terep, mármint a drámai vonal (a Központi hírszerzésen közösen dolgoztak). Amit kapunk, az lényegében a Die Hard az összes Willis, Cruise, Schwarzenegger, Stallone akciófilm emlékezetes pillanataival felturbózva (de még maga Bruce Lee is ide sorolandó egy jelenet erejéig). Leszakad, felrobban, pörög, forog, kúszik, mászik, üt, rúg, lő, vág, törik, recseg, ropog…fáj. A 2000-es évekig a toronyházas filmekben a cselekmény általában vertikálisan zajlott, ami a bezártság és tehetetlenség érzésével együtt (plusz rosszfiúk, esetleg tűz vagy valami hasonló) különleges atmoszférát adott az egésznek. A Halálos iramban franchise és Dwayne Johnson azonban megtanítottak minket arra, hogy a fizika törvényei csak tájékoztatásul szolgálnak és legyen akár gépi, akár emberi eredetű, az american muscle nem ismer lehetetlent. Na és persze a legfontosabb a család. Ha fel is merül bennünk a kérdés, „ezt most hogy?”, a tátongó mélység, a lángokban álló high-tech valóság, a még mindig gyönyörű Neve Campbell, valamint a Szikla kidolgozott teste és gyöngyöző homloka (egészen a tarkójáig) elfeledtetnek velünk minden bakit.
