Fejlesztő: Santa Monica Studio; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PC, PS4
Olümposz isteneit térdre kényszerítette a God of War antihőse, aki ezúttal skandináv mindenhatók életét keseríti meg: megérkezett PC-re is a fantasy eposz nyolcadik fejezete és nem csalódtunk.
Hosszú esztendők teltek el, mióta Kratos bosszút állt az olimposzi istenségeken és maga mögött hagyta Hellász földjeit. Útja Skandináviába, a főleg emberek által lakott Midgardba vezetett, ahol fiával immáron halandó favágóként éli mindennapjait. Elhunyt felesége utolsó kívánságaként elhatározza, hogy nekivág a hosszú útnak, hogy szétszórja hamvait a Kilenc Birodalom legmagasabb csúcsáról. Miközben az egykori harcos Arteust terelgeti és készíti fel az életre, egy titokzatos idegen (a Ryan közlegény megmentéséből is ismert Jeremy Davies „alakítja”) bukkan fel, aki olyan isteni hatalmú erővel bír, hogy nem érez fizikai fájdalmat.
Közel 9 éve debütált a God of War: Ascension, mely a franchise hetedik felvonásaként – egész pontosan annak előzményeként – kerek egésszé avanzsálta a hánytatott sorsú protagonistájának történetét. Mivel a PlayStation egyik legnépszerűbb zászlóshajójáról beszélünk, a kiváló atmoszférájú akciófantasy játékokat hivatalosan kizárólag a Sony masináin lehetett nyüstölni. A cég harmadik PC-s portja így nem is lehetett más, mint népszerű sorozat rebootjaként is felfogható, eredetileg 2018-ban PS4 készülékeken debütált God of War, amit a Jetpack Interactive költöztetett át konzolról, míg a Santa Monica Studio a pletykák szerint 2022 vége felé várható Ragnarök alcímű folytatáson szorgoskodik.
Sajnos a negyedik generációs PS berendezések, tulajdonosi szemszögből nézve, elkerültek engem, ezért is voltam izgatott, miután tavaly októberben váratlanul kiderült, hogy az exkluzivitást félresöpörve személyi számítógépeken is átélhetjük Spárta szellemének elképesztően nagyszabású kalandját. Rövidre fogva a szót jelentem, hogy az átirat már tesztelési időszak idején hibátlanul sikerült – minimális szaggatást csupán egyetlen egyszer, néhány rövid másodperc erejéig tapasztaltam.
A PC-s verzió grafikai ráncfelvarráson esett át, nem mintha 4 évvel ezelőtti változatnak bármennyire szégyenkeznie kellene a külcsín miatt. Az ambient occlusionnek köszönhetően a fényhatások realisztikusabbá váltak, de az RTX típusú nVidia kártyák tulajdonosai a DLSS és Reflex támogatás apropóján sem járnak rosszul – szerencsétlenségemre (?) nekem pont AMD-s videókártya van a gépemben, ezért eme opciókat nem tudtam letesztelni. A 4K támogatása mellett pedig a szélesvásznú monitorok tulajdonosai is örülhetnek.
Szintet lépett a God of War széria: az egyszerű, fix kamera nézetés hack’n’slash műfajt felváltotta a jóval sokrétűbb harmadik személynézetű akciókalandjáték, vagyis a korábbiaknál sokkal szabadabban mozoghatunk Kratosszal. Mechanikáját tekintve a legutóbbi Tomb Raider trilógiához tudnám hasonlítani, ugyanis felspécizhetjük a fegyvereinket, a pajzsunkat vagy a páncélzatunkat, csakúgy, mint a fiú felszereléseit. Ami viszont újdonság, hogy fejlettségi szinttől függően különböző tulajdonságú rúnákat helyezhetünk el bennük.
God of Warhoz hasonló lélegzetelállító játékot már rég nem aposztrofálhattunk PC-n, grafikája minden szeglete szempontjából aprólékosan kidolgozott. Nincs olyan grandiózus terület az északi tájakon, ahol ne lehetne néhány perc erejéig elámulni, szinte valamennyi helyen felfedezhetünk érdekességeket, amik izgalmassá teszik az utazásunkat. És mindezt megspékeli az, hogy az 1917-hez hasonlóan gyakorlatilag egyetlen snittel, tehát vágás nélkül járhatjuk be a zord vidéket – kivéve, ha kilépünk a játékból vagy meghalunk. Zeneszerzőnek sikerült leszerződtetni Bear McCrearyt, akinek videójátékos, mozis és kisképernyős fronton egyre több alkotás stáblistáján olvashatjuk a nevét. Talán nem tévedek, amennyiben azt állítom, hogy a hanghatásokhoz hasonlóan a muzsika igazi mestermű, a szerző eddigi munkásságának egyik legjobb produktuma. A mitológiai témák keverése fülbemászóak és hihetetlen harmóniát nyújtanak a látványvilággal együtt.
A karakterek sokszínűségét jelzi, hogy mindegyikőjük között eklektikus interakciót (egyben narrációt) éltem át: rengeteget kommunikálhatunk velük és a motivációjuk is érdekes mozzanatokat tartalmaz. A főszereplő a korábbi részekkel szemben sokkal megfontoltabb és érettebb, ezúttal Christopher Judge hangjaként szólal meg és visszahallgatva a korábbi részeket, a csere jó döntésnek bizonyult. Egyébként az előző epizódokból ismerté vált T.C. Carsont állítólag azért cserélték le, mert a „motion capture” miatt fizikai mérete nem passzolt a főhőséhez.
Nem mondanám, hogy tökéletes a magyar felirattal rendelkező God of War, hiszen vannak benne önismétlő főbb feladatok, de mindenképpen helye van az egyetemes videójátékos felhozatal legjobbjai között, és sokrétűsége miatt megérdemli a közel maximális pontszámot. A tesztelés lehetőségéért köszönet a Sonynak.
Legutóbb ezt teszteltük:
