Fejlesztő: The Chinese Room; Kiadó: Secret Mode; Platform: PC, Apple Arcade, Xbox, Switch, PS
Utazás a Föld középpontja felé a Little Orpheusszal, a ’60-as évek szovjet felfedezőjének fantáziadús ügyességi kalandjában.
1962 tájékán a NASA úgy tervezte, hogy eljuttatja az első embert a Holdra, azonban a távoli Szibériában a szovjet űrhajósok más territóriumot céloztak meg. Ivan Ivanovich-nak az a küldetése, hogy a Little Orpheus nevű felfedező kapszulával egy kialudt tűzhányón lemerészkedve feltérképezze a Föld közepét. Az elvtársnak már a misszió elején nyoma veszik, ám három évvel később váratlanul felbukkan és azt állítja, hogy megmentette a bolygót. Az Urálnál lévő szupertitkos katonai bunkerbe toloncolják, ahol Ivanovics hihetetlen történetét egy mogorva tábornoknak meséli el.
Kilenc szinte teljesen eltérő látványvilágban pompázó fejezetben ismerhetjük meg a kissé teszetosza, de csupaszív asztronauta hajmeresztő históriáját. A Limbo és a White Shadows nyomdokaiba lép a The Chinese Room ügyességi produktuma, ami harapott almás eszközök után végre a legtöbb népszerű géptípuson is tiszteletét tette, ráadásul ezúttal akár 5.1-es hanggal és felspécizett külcsínnel barangolhatjuk végig az epizódonkénti nagyjából 20-25 percet – arról nem is beszélve, hogy a Little Orpheust megspékeltek egy vadiúj, bónusz etappal. Az eseménydús kirándulás során megismerhetjük a legkülönbözőbb földrajzi tájakat, de futurisztikus helyekre is eljuthatunk. Az alternatív múltban játszódó játékban dobozokat tologathatunk, Tarzanként himbálózhatunk vagy kapcsolókat állítgathatunk, miközben óriásra nőtt vadállatok és földönkívüli lények elől kell elrejtőznünk.
A fentebb említett klasszikusokkal szemben a Little Orpheus inkább humorra épül, semmint komorságra, illetve a grafikája elképesztően sokszínű távlatokba evickél – olyannyira, hogy már-már a túlzásba vitt giccs határait súrolja. Szerencsére nincs benne semmiféle öncélúság és a nem túl változatos, de élvezetes rohangálás/ugrálgatás közepette a korábban sétaszimulátorokon szorgoskodó írók minimális konklúziót is besuvasztottak. Főleg az olyan snitteken érezni a mondanivaló hatásait, melyeken a szovjet tiszt és a kozmonauta szívszorító párbeszédeit hallgathatjuk végig. Az erős mondanivalót főleg vicces(nek szánt) szövegelések és mozzanatok ellensúlyozzák, van köztük működő momentum, de az alkotók a kifejezetten gyerekbarát, tréfás jelenetektől sem tántorodtak el. Jellemzően hatalmas csavarral végződnek a részek, s emiatt olyan a játék, akár egy több felvonásra nyújtott sorozat, aminek ráadásul még remekbe szabott intrója is van.
Különösebben nincs baj a játékkal, aminek szélesebb megjelenése a keleti szomszédunknál zajló, végtelenül fölösleges háború miatt mostanára csúszott. Annyit viszont mindenképpen leszögeznék, hogy az első pálya kivesézése után gyakorlatilag az összes többi hasonló minőségű kihívással rendelkezik, s hozza a platformerektől elvárt szintet. A Little Orpheus illusztrációi és játékmenete miatt bármely korosztály számára megfelelő kikapcsolódást nyújt. Az irányítása néhol, például használatkor magasabb szintű precizitást igényel, de nem olyan vészes, hogy ez a játékost hátrányként érintse.
Legutóbb ezt teszteltük:
