Fejlesztő: Graphite Lab, Joystick; Kiadó: Atari; Platform: PC, Nintendo Switch, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Android, iOS
Mikor belekezdtünk a Kombinera tesztjébe, tudtuk, hogy begolyózunk majd – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
Adná magát egy szóvicc, de nem akarok odáig süllyedni (még akkor sem, ha jeles(?) hazai művészek dalban csúcsra is járatták a témát). Beszéljünk inkább arról, hogy újra előkerült az Atari. Teszteltünk ugyan mi is az elmúlt időszakban tőlük pár dolgot, na de mikor volt utoljára, hogy egy eredeti új cím jött a legendás brandtől, ami még ráadásul jó is? Persze ez a cég már nem az a cég, de azért a Szárnyas fejvadász neonreklámja valószínűleg minden valamirevaló mozirajongónak beégett anno a retinájába.
Hát most van jó játék tőlük. A Kombinera ráadásul az ügyességi/logikai vonalon mozog, ami anno nagyon ment a kiadónak. Különböző színű golyóbisokat kell irányítanunk, egyszerre nem ritkán akár ötöt-hatot is. A cél, hogy az összes labdacsot egybe “gyógyítsuk”. Ez már szinte önmagában is elég lehetne kihívásnak, de a különféle csapdák és a gravitáció mellett még vannak (passzív) tulajdonságok is. Ha színes golyóval van dolgunk ugyanis, akkor az a hasonló színű csapdákon át tud haladni. A piros a tüskéket, a zöld a lövedékeket, a kék a csapódó kapukat, a sárga meg a törést szimbolizálja. Természetesen a színeket is lehet halmozni és ez kelleni is fog, hogy az összetettebb pályákon átjussunk.
De mindez csak a jéghegy csúcsa. Egy idő után például megjelenik a fekete golyó, amivel nem lehet ugrani és ez megint megkavarja a dolgokat. Összesen nyolc fejezetre oszlik a játék és mindegyik elején kapunk valami újdonságot, amire alapszanak majd az elkövetkezendő szintek. A pályák mindegyike amúgy mindössze egyetlen képernyőn játszódik, nem kell a képernyőt scrollozni sehová, de lesz mire figyelni így is bőven.
Essen szó azonban a látványról is, hiszen amellett hogy a funkcióját nagyon jól ellátja (ami egy ügyességi játéknál elég fontos), még szépnek is mondható. Van mondjuk egy vadabb, bátor, neon színekkel operáló stílusa, de kifejezetten tetszetős a végeredmény, a kisebb vizuális effektekkel együtt határozottan vagány. De talán nem véletlen, hogy a videojátékok elején amúgy is gyakran előkerülő epilepszia figyelmeztetés itt hatványozottan hangsúlyos, néha ugyanis elég komoly színkavalkád fogadja a játékost (jellemzően a fejezetek kezdetén látható animációkban).
A grafika mellett a fülünk is el van kényeztetve. Nem túl bonyolult elektronikus dallamok csendülnek fel a játék közben, de nagyon az ember fülébe tudnak mászni, valamint remek alaphangulatot teremtenek. Sőt még a hangeffekteket is meg kell dicsérnem, amelyeknek abszolút gameplay vonzata is van, hiszen rengeteg szituációban pont ezt fog segíteni, hogy a megoldáshoz szükséges ritmust eltaláljuk.
Ha valaki mind a 300 pályát megcsinálja, szerintem egész nyugodtan jelentkezhet légiforgalmi irányítónak is – kihívás tehát nagyon is van. Persze a játék pályánként jegyzi a legjobb időinket is, de ugyanakkor számolja az elhalálozásokat is, hogy aztán sokkolhassuk magunkat, hogy mennyi időt elfecséreltünk már egy adott feladványra. A Kombinera összességében azoknak ajánlható, akik szeretik forgatni az agytekervényeiket, ráadásul van annyira elérhető, hogy szinte minden játékplatformon elérhető, még mobilokon is. Csipkés álmokat!
Legutóbb ezt teszteltük:
