A mackó (The Bear), alkotók: Christopher Storer, rendezők: Christopher Storer, Joanna Calo, szereplők: Jeremy Allen White, Ebon Moss-Bachrach, Ayo Edebiri, Ayo Edebiri, amerikai tévéfilmsorozat, dráma, vígjáték, 1. évad (8 rész, 20-47 perc), 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Nyolcfogásos kifőzdemenü rendel? Olyan, amit egy a ketrecében dühöngő medve fog feltálalni, miközben jókat mosolyogsz humorán? Hogy is van ez? Nos, a vendéglátóhelyek konyháinak gyakran nagyon furcsa kulisszatitkai vannak.
A személyzeti ajtó mögött izgalmas titkokat rejtő éttermek közül nem kivétel az Original Beef of Chicagoland nevű tradicionális amerikai nagyvárosi kifőzde sem. Főleg miután egy fine dining sztárséf kezdi el benne dirigálni, hogy milyen legyen a melósoknak szánt, szaftos marhacsíkokkal teletömött szendvics. A séf –, khm, „chef” hogy pontosak legyünk, mert a végén még csúnyán néz rám egy önérzetes mesterszakács –, nem más, mint Carmen „Carmy” Berzatto, aki a világ egyik legjobb gourmet étterméből bátyja utolsó kívánságának eleget téve veszi át a környékbeliek kedvelt falodájának vezetését.
Carmy szembesülve az amúgy is alacsony kulináris színvonalú hely siralmas üzleti helyzetével (káosz a könyvelésben, beszállítói adósságok és egyéb „hűtőszekrényből kieső csontvázak”), fejébe veszi, hogy a mesterszakácsoktól tanult profi módszerekkel teszi rendbe a helyet. Igen ám, csak ennek több komoly akadálya van : egyrészt az az érzés, hogy a néhai bátyja, Michael a síron túlról is szívatja őt, hiszen korábban az étterem közelébe se engedte a főzés szeretetéért élő öccsét, erre most ráhagyta örökségül a “családi csehót” vállalhatatlan állapotban. Másrészt ott van egy összeszokott, de szakmailag teljesen fogalmatlan csapat ember a konyhán, akik azt se értik mit hadovál, és miért van begőzölve pár koszos mosogatórongyon, meg fordítva felcímkézett hűtős dobozon. Hiszen ezek a dolgok a laza, kedélyes hangulatú munkavégzés velejárói, és szabályosan autentikusak egy ilyen családias hangulatú bisztróban, meg amúgy sem szólt eddig senki.
Ebbe az alaphangulatba szabályosan belerobbantja a néző tudatát a sorozat, elképesztő szuggesztív képsorok nagyon feszes vágással érzékeltetik Carmy alapfelfogását, hogy a vendéglátás tele van stresszel, izgalommal, az idő általi folyamatos szorítással, főleg ha az ember igazán jól akarja csinálni. És ő nagyon jól akarja, nem véletlen járta ki a szakácsiskolákat, jutott be New York legjobb éttermébe, és szerezte meg a legnagyobb elismerést, amit chef bezsebelhet. Nehogy már egy ilyen kifőzde fogjon ki rajta.
Utóbbi időben újra megszaporodtak a vendéglátás témájú alkotások. Ott a bravúrosan egy snittben forgatott Forráspont, a társadalomkritikus Menü, de tulajdonképpen a jórészt egy étteremben és luxusjachton játszódó Szomorúság háromszöge is ide vehető. A filmeken túl egy igazán átütő, drámai, de mégis felszabadult humorú sorozat azonban váratott magára. És A mackó képében egy igazi finom falatot üdvözölhetünk. Ilyen sorozat nem készülhetett volna el a klasszikus tévés, műsoridő szabta keretek által meghatározott időszakban. Ez igazi streaming gyümölcs, ahol az alkotóknak van lehetősége kísérletezni a műfajjal.
A 30 perces formátumot nem kell kőbe vésetten venni a reklámblokkok és a műsorsávok miatt, ezért lehet, hogy egyes epizódok hosszai 20-47 perc között ingáznak, de az ütemet mégsem érezzük megtörtnek vagy önkényesnek, a dinamikát a történet diktálja. Konkrétan a legrövidebb rész annyira intenzív, hogy minden eltelt perc vagy száznak tűnik benne, ez a legtartalmasabb mind közül. De tartalom ezen túl is van bőven, ugyanis ez a szedett-vedett szendvicsező egy olyan hely, amit mindenféle kétes családi érdekek, és szakmai feszültség közepette kell működésben tartani, sőt, ahogy már az első rész elején kiderül, a végeláthatatlan tartozások okozta rolólehúzástól is megmentésre vár.
Chicago legjobb marhahúsos szendvicsét felszolgáló bisztró stábja tele van jól megírt karakterekkel. Ott van Tina (Liza Colón-Zayas), a középkorú spanyolajkú szakácsnő, akit nagyon érzékenyen érint a vezetésben történt váltás, és ebbéli folyamatos frusztrációját igazán szarkasztikusan fejezi ki. Kedvencem, hogy miután a profizmus jegyében mindenki „chef”-nek szólítja már egymást a konyhán, ő következetesen Jeff-et mond. Elsőre még a nyelvi akadályok miatt gondolnánk, hogy csak nem tudja kimondani, de később esik le, hogy amúgy jól beszél, ha akar, csak ő maga módján így teszi próbára az új rendszert.
A csapat másik emblematikus tagja Richie (Ebon Moss-Bachrach), aki Michael legjobb barátja és közvetlen kollégája volt a bizniszben, majd ő vezette a helyet Carmy érkezéséig. Ál-olaszos temperamentumával azon küzd, hogy maradjon minden a régiben, és teljesen normális számára, hogy pisztolyt rejteget az egyik fazékban, amivel hadonászva rendet tesz a lepukkant környék zűrös utcai helyzeteiben. A legkönnyebben megkedvelhető karakter Marcus (Lionel Boyce) a cukrász, aki annyira felvillanyoz az új szakmai lehetőségek érkezése Carmy képében, hogy külön fekhelyet rejt el magának a konyhaszekrényben, hogy éjszakába nyúlóan is tudjon a forradalmian új sütemény-költeményeivel foglalatoskodni. 
De ott van még Fak (Matty Matheson), az ezermester, akit mindig lehet hívni, ha elromlik valami, és pont emiatt ritkán is hagyja el az épületet, közben meg minden vágya a konyhán dolgozni – a szereposztás poénja, hogy az őt játszó színész az egyetlen profi szakács a színészek között. És természetesen családi üzlet révén Carmy rokonai is ott legyeskednek a hely körül, kezdve a hely lelkiismereteként működő húgával, Natalie-val (Abby Elliott), egészen Cicero-ig a pénzes nagybácsiig, aki feltétlen fel akarja vásárolni a helyet, és ki tudja mivé szeretné alakítani…
Ehhez a társasághoz kapjuk meg a sorozat kulcsfiguráját, a fiatal Sydney-t, a legjobb iskolákban kiművelt séf-gyakornokot. Őt Carmy azért veszi fel, hogy valaki rajta kívül is értse a kulináris szakzsargont, és tudja, hogy miként épül fel egy jól működő konyha. A történetben vele tudunk leginkább azonosulni, hiszen ő is, ahogy mi is két világ között próbál egyensúlyozni. Egyrészt a többi konyhai dolgozóval ellentében látja, és érti, mire megy ki a játék szakmai szinten, de közben ő is csak egy a stáb tagjai közül, ráadásul a legfiatalabb és legfrissebb érkező, szóval az ott dolgozók ellenállása a változások iránt rajta csattan legjobban. Szerencsére Sydney Adamu színésznő nagyon szép karakterfejlődést jelenít meg a nyolc rész alatt, és neki köszönhetjük az amúgy is nagy érzelmi amplitúdóval működő sorozat legmegindítóbb jeleneteit is.
A mackó az a sorozat, amit nem elég egyszer megnézni, sőt, ahogy befejeztem, azonnal leültettem elé páromat, és nekikezdtem még egyszer, azzal a kijelentéssel, hogy ezt látni kell. A félórás formátum egy a szakács konyhai szeletelőkését meghazudtoló sebességgel tolja elénk az egyszer nyers, máskor érett, de mindig nagyon őszinte pillanatokat, miközben a vágás, a zene, az egyéb filmes megoldások mind azt sugallják, hogy egy nagyon kreatív alkotás került a képernyőnkre.
Picit aggódom is, hogy berendelték a 2. évadot, mert már amit most láthatunk, az is nagyon kerek egész, tökéletes befejezéssel. Hasonló az érzésem, mint a Vezércsellel, hogy ezt nem kéne bolygatni. De ez egy másik sorozat, nem egy regényadaptáció, igaz, a Original Beef of Chicagolandet egy valós helyről mintázták. A vendéglátás pedig annyi élettel teli, gyakran abszurd helyzet forrása, hogy biztos vagyok benne, hogy van még bőven alapanyag a következő szendvicshez. A mostani pedig annyira finom volt, hogy nem győzök vele elégszer jóllakni.
