Fallout, alkotók: Geneva Robertson-Dworet, Graham Wagner, rendezők: Jonathan Nolan, Clare Kilner, Fred Toye, szereplők: Ella Purnell, Aaron Moten, Walton Goggins, Kyle MacLachlan, Moises Arias, amerikai akció-kaland-dráma-sci-fi sorozat, 1. évad (8 rész, 43-81 perc), 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
Már több, mint 30 éve akarja az álomgyár kiaknázni a játékadaptációkban rejlő potenciált. Uwe Boll neve például szabályosan egybeforrt az ikonikus franchise-okat szégyenletes fércművekbe taszító rendező címével. Tömérdek vállalhatatlan, és pár elfogadható feldolgozás után az utóbbi évek azt mutatják, hogy a megváltás a streaming kisképernyős sorozatai felől érkezik. A Fallout az Arcane és a The Last of Us után újabb ékes példája, hogy lehet ezt jól is csinálni.
A Fallout világát nem kell bemutatni. Mármint, ha gamer vagy, mert akkor tuti találkoztál vele, annyira megkerülhetetlen a több, mint 25 éves posztapokaliptikus szerepjáték sorozat. De ezen a szubkultúrán kívül most mutatkozik be ez az alaposan kidolgozott univerzum, úgyhogy ejtsünk egy pár szót róla azoknak, akik a sorozat kapcsán terveznek megismerkedni vele.
A Fallout 1997-ben debütált, mint egy klasszikus, felülnézetes szerepjáték (RPG), ami az addig jellemzően fantasy világba kalauzoló társaival ellentétben egy alternatív történelmi jövőbe repített, ahol a generációk óta földalatti bunkerben élő atomháborút túlélt emberiség egy vállalkozó szellemű tagját irányítod, akinek hősi feladata, hogy a menedékük tönkrement vízszűrő berendezéséhez alkatrészt találjon.
Nagy elszántsággal felmész a pusztaságba, és azt tapasztalod, hogy minden meg akar ölni, szörnyű teremtmények népesítik be a felszínt, fosztogató bandák, sugárzástól torzult emberi és állati lények káosza fogad. Felszerelésed alig, úgy kell összeguberálj mindent, hogy meg tudd védeni magad, majd mindenféle küldetések, sok párbeszéd, és súlyos döntések árán van esélyed megmenteni a menedékben ragadt társaidat. Közben rádöbbensz, hogy a világ nagyon nem olyan, mint amilyennek a bunkerben tanították neked. Ez az a kilátástalan, groteszk hangulat, amit a folytatások, majd most a sorozat is meg kívánt fogni. A gamer rajongók pedig elégedetten csettinthetnek, hogy komoly kompromisszumok nélkül sikerült. 
A sorozat ott kezdődik, ahol a játékok általában: egy földalatti menedékben (vault-ban), amit a Fallout világában több, mint egy évszázadig húzódó hidegháború alatt az amerikai Vault-Tec gigavállalat nagy műgonddal alkotott meg, hogy több évszázadra biztosítsa a bentlakók biztonságát.. 2077-ben meg is történik III. világháború, a nagyhatalmak kilövik az atomtölteteket, és két óra leforgása alatt a Föld bolygó gyökeresen átalakul, az emberi civilizáció csak ezekben a menedékekben marad meg.
A 33-as vault-ban kétszáz év múlva épp Lucy esküvőjére készülünk, ami azonnal beránt a Fallout világának abszurd valóságába. Kiderül, hogy a föld alatt az emberek nagy boldogságban élnek, megvan mindenük, hobbijaiknak hódolhatnak, képzik magukat, és várják, hogy ha a sugárzás szint kellően lecsökkel, akkor újra benépesíthessék a felszínt. Nemes küldetéstudatukba a fiatalkori vérfertőző románcok beleférnek, de megfelelő spermaszámmal rendelkező házastársat már a szomszédos menedékből kérnek maguknak a genetikai sokszínűség jegyében. Lucy alig várja, hogy az alagúttal összekötött 32-es menedék ajtaja több év után a speciális alkalom miatt kinyíljon. A jellegzetes hermetikusan záródó fogaskerék ajtó elfordul, és Lucy élete örökre megváltozik. 
Ella Purnell óriási ártatlan szemeivel és atletikus alkatával tökéletes Lucy szerepére, mert elhisszük neki, hogy az esküvőjén tapasztalt dráma miatt fel akar menni a felszínre, miután a menedéke vezetőjeként működő apja – Kyle MacLachlant a sztárszerepben nagyon jó látni – eltűnik. Lucy jóhiszemű kiscserkészként vág neki apja megkeresésének a brutális poszt apokaliptikus felszínen, és az egyszeri néző az ő naiv nézőpontján keresztül ismerkedik meg a Fallout világának sötét titkaival.
A történetmesélés csavarja, hogy kapunk még két másik főszereplőt is. Az egyikük Maximus, aki a felszínen tevékenykedő paramilitarista szervezet, az Acéltestvériség lenézett bakája, akinek legfőbb vágya, hogy a mindennek ellenálló páncélruha viselője legyen egyszer. A páncélt a felkent lovagok hordhatják, akiknek az a küldetésük, hogy háború előtti technológiai eszközöket szerezzenek meg. Aaron Moten leginkább John Boyega Finnjére emlékeztet a Star Wars új trilógiájából, nem rossz, de nem ő viszi a hátán a showt. A legizgalmasabb karakter a Walton Goggins által játszott Cooper Howard, aki összeköti nekünk a múltat a jelennel. Ő egy Hollywood-i sztárszínész a régi világban, aki a cowboy szerepeiről lett híres, és kétkedve figyeli a Vault-Tec működését. Majd ismét találkozunk vele a jelenben, ahol már sugárfertőzéstől eltorzult mutáns emberként, azaz öregedést legyőzött ghúlként éli az életét. Ez a három szereplős felállás bevallottan a Jó, a rossz és a csúfból merít, és a western kötődést külön erősíti, hogy a Goggins ghúlja mint legendás pisztolyforgató fejvadász tartja rettegésben a pusztaság népét. A szerepe leginkább a Westworld Feketeruhás emberére hajaz, ami nem is meglepő, mert a két sorozatot egy fontos szál köti egymáshoz.
Johnathan Nolan a Westworld egyik fő alkotójaként már sorozat készítésben tapasztalt producerként és rendezőként szállt be a Fallout megvalósításába, és ez a név bíztató ígéret volt arra, hogy itt nem fognak rosszul elsülni a dolgok. A Westworld első évada egy nagyon bátor narratív húzás volt 2016-ban a három idősíkkal, és az ebből fakadó intellektuális kihívásokkal. A Fallout nem megy ennyire messzire történetmesélésben, de ügyesen tartja egyben a több szálon futó cselekményt. Belevalósága abban mutatkozik meg, hogy nagyon sokat mer átemelni a játékok univerzumának hátborzongatóan fekete humorából, ami folyamatos kontrasztot tart fent a Vault-Tec által megóvott menedéklakók hurráoptimizmusa, és a posztapokaliptikus valóság kegyetlensége között.
A játékok jellegzetessége volt, hogy a pusztaságban sugárzott rádión a régi világ békebeli slágereit hallgatjuk (The Ink Spots, Nat King Cole, Billie Holliday), miközben mutáns lényekkel harcolunk a romos tájon, hogy a küldetésünk során egyre abszurdabb karakterekkel és történetekkel találkoznunk. A sorozat nagyon jól adagolja ezt az atmoszférát. Nagy félelem volt rajongói részről, hogy az első pár részben ellövi az összes puskaport, és utána csak önismétlő módon próbálja majd majmolni a receptet.
Szerencsére minden rész tartogat egy-egy plusz utalást, ismerős zenét, finom easter egg-et a gamereknek, tehát nincs ok az aggodalomra, nem maradunk Mr. Handy, Super Duper Mart, meg persze Nuka Cola nélkül. A hétköznapi néző meg ebből azt veszi észre, hogy egy egyre izgalmasabb rejtélyekkel gazdagodó világ bontakozik ki előtte, ami egyszerre teszi kíváncsivá, borzasztja el, és készteti kínos nevetésre. Pont, ahogy a játék társadalomkritikát, görbe tükröt, és töménytelen fekete humort szégyentelenül arcunkba toló stílusa is tette. Ez itt fan service, azaz rajongókat kiszolgálás a javából, sokkal ügyesebben, mint ahogy a Mandalóri vagy bármelyik Marvel sorozat szerette volna.
Fontos szót ejteni a pazar vizualitásról, a hibátlan produkciós dizájnról. A 8 részes sorozat egy blockbuster költségvetésével készült, és világosan látszik a 150 millió dollár, amit rálocsoltak: a fentebb méltatott színészek látványos jelmezekben virítanak, és gigászi bel- és kültéri díszleteket járhatnak be. Ahogy a játékban szabadon bóklászhatunk a “sandbox” típusú játékmenetben, nézőként a térérzet, és a rengeteg tárgy, szereplő, épület aprólékos kidolgozottsága hívja hasonló kalandra az tekintetünket.
És ha ez még nem lenne elég, a történet sokat merít a George R.R. Martin-féle Trónok harca (khm. akarom mondani A tűz és jég dala) narratív trükkjeiből, nem csak azzal, hogy sok, közel egyenrangú főszereplőnk van, akiknek a szemén keresztül kaleidoszkóp szerűen tárul fel egy hatalmas univerzum, hanem azzal is, hogy minden relativizálódik a groteszk káoszban, amit a posztapokaliptikus pusztaság hordoz, és az antagonistából hős, a szimpatikus szereplőből visszataszító gennyláda válik a szemünk láttára. 
Ezen felül megismerhetjük a játék kabalafigurájának, a Vault Boy-nak is a háttértörténetét, és azt a tényt is, ami miatt a felfele tartott hüvelykujja és kacsintó szeme egyáltalán nem egy vidám gesztusra, hanem az atomkatasztrófával kapcsolatos óvintézkedésre utal. Igen, egy újabb bizonyíték, hogy a Falloutban semmi sem az, aminek látszik… Olyannyira, hogy a sorozatok kliséjén, a gyakran unalmas, repetitív, áttekerésre sarkalló (egyes streaming felületeken már külön gomb van erre) főcímen is csavar egyet. A televíziós korszakban még funkciója volt a hosszú kezdő montázsnak, mert a fix időben induló epizódoknál egyfajta hívószó volt a felcsendülő dallam, hogy a háziasszony is odaérjen a konyhából a készülék elé. Manapság már inkább egy vitatható esztétikai védjegy lett, amit külön kreatív animációs céggel gyártatnak, nagyon változó minőségben. 
A Fallout szakít a hagyománnyal, egyszerűen a rész közben egy megfelelő drámai ponton bedobja a franchise logóját, olyan módon, ami épp reflektál az eseményekre, mondjuk ha lőttek egy sorozatot egy géppuskával, akkor látjuk végiglyuggatni a betűket. Pár másodperc, autentikus, és egyedi. A Better Call Saul folyamatosan öregedő rövid videószalagos intrói érnek csak fel ehhez a modern, példamutató megoldáshoz, reméljük több sorozat is tanul belőle, hogy ezt a dolgot már nem kéne túllihegni.
Le kell szögeznünk, hogy a főbb szereplők, különösen Maximus még nem érződik igazán plasztikusnak, a legtöbb energia tényleg a ghúlként randalírozó Collins megírásába került. Azonban az évad fordulatai jó táptalajt nyújtanak a későbbi karakterfejlődésnek. A Fallout első 8 része a nagybetűs atmoszféraépítésről szól, kiváló érzékkel avat be minket ebbe a nagy múltnak örvendő univerzumba, aminek a “lore”-ja, azaz háttérvilága külön wiki szervereket tölt meg. Szóval van alapanyag bőven, és ennek mindenki örülhet. Azt rebesgetik, hogy adókedvezmény miatt máris zöld utat kapott a 2. évad, de az első kritikai és nézői pozitív visszajelzések is ezt támogatják. A producerek között a Bethesda van, akik a Fallout játékok 3D-s univerzumáért felelnek, ami a hardcore gamereket megosztotta, mert több helyen kilúgozta az eredeti első két rész sztoriját. Pozitív meglepetés, hogy a Bethesda berkein kívül készült New Vegas játékra is több fontos utalás esik, ami a vérbeli Fallout rajongók szívét is megdobogtatja. A történet pedig Hollywoodban játszódik utalva a filmes adaptációra, és a Las Vegas helyébe lépő New Vegas emlegetése nagyon biztató terveket mutat a készítők részéről.
Apokalipszis itt és most a képernyőn, az összes rész kijött egybe, a Fallout sorozat egy igazi darálós élmény lesz sokaknak. Mert könnyű rákattanni az ilyen jó érzékkel megalkotott adaptációkra. És jó példa is a pénzes produereknek is, hogy nem szabad sajnálni az tőkés- és kreatív erőforrást egy nagy rajongótáborral rendelkező franchise kiaknázására (integet is bőszen a mémgyárból a spórolós Halo-nak a szemtelen Vault Boy a közösségi médiában joggal), mert megéri. Őszintén, nagyon várjuk a következő évadokat, mert ahogy Fallout mottója is szól: Háború. A háború sosem változik. És szerencsére sorozat formájában is igaz a Nuca Cola fanatikusok nagy örömére.
