Blitz (Blitz), írta és rendezte: Steve McQueen, szereplők: Saoirse Ronan, Elliott Heffernan, Paul Weller, Benjamin Clémentine, Harris Dickinson, Stephen Graham, angol háborús filmdráma, 2 óra, 2024., korhatár: 16 év
A Blitz diorámája
Steve McQueen rendező (A szégyentelen, 12 év rabszolgaság) új rendezése kikötött az Apple TV+-on. A Blitz London városának II. világháborús bombázása alatt játszódik, és az ott lakók mindennapjairól fest egy ritkán látott, látványos panorámaképet Saoirse Ronan főszereplésével.
A Blitz 1940. szeptemberétől 1941. májusáig tartó folyamatos légiveszély volt, ami kicsit több, mint nyolc hónapig napi bizonytalanságban tartotta London kilencmilliós lakosságát, az ország egyötödét. A városlakók központi utasításra éjszakánként kötelező elsötétítéssel próbálták elbizonytalanítani a támadókat, miközben harcoltak, és ha ebben a kiszolgáltatott helyzetben a németekkel nem tudtak, akkor önmagukért, hogy a városvezetés megnyissa végre a metróalagutakat előttük. Nappal pedig vonatra ültették a legsérülékenyebbeket, a nőket, de főleg gyerekeket, hogy az ország távolabbi vidékein vagy akár külföldön nagyobb biztonságban tudhassák őket. (Ahogy például a Narnia krónikáiból is ismerhetjük a történet másik végét.) A film viszont alig megy ki London határain túlra, hiszen Steve McQueen ennek a városnak az egyik leghitelesebb mesélője.
A főszerepet elsősorban a londoniak játsszák, ha ki akarunk emelni valakit, akkor talán Rita (Saorsie Ronan), és a fia kapja a legnagyobb hangsúlyt ebben a két órában, az ő történetük keretezi be ezt a sok-sok életképet. Rita nem sokban különbözik a nőként hadiüzemben dolgozó sorstársaitól: nappal fegyvereket gyárt, miközben otthon egyedül neveli a gyerekét, igaz a nagypapa is besegít. Annyiban viszont más, mint a többiek, hogy az ő férje nem a kontinensen harcol, a gyerekének az apját egyszerűen rasszista okból elszakították tőle, csak azért, mert fekete a bőre. George, a fiúk erről semmit sem tud, magát fehérnek tartja, a bántások ellenére is, és ez a filmben elmesélt pár nap, ez a veszélyes-szürreális utazás kell hozzá, hogy a bombák és fenyegetések árnyékában nem csak London legfurcsább háborús hétköznapjait találja meg, de az elveszett identitásából is kapjon végül egy kis ízelítőt.
Elfogultak vagyunk Saoirse Ronannal, hiszen olyan sokszor láttuk már csillogni, de itt mintha nem lett volna meg a forgatókönyvi alapja hozzá, így nem is sikerült tökéletesre az összhang talán egyik szereplőtársával sem, pedig mindent megtett. Ha valakikért megéri megnézni a Blitzet, akkor azok most nem is a nagy nevek, hanem a mellékszereplők. Például Benjamin Clémentine, akit nem csak a Dűnében láthattunk már, hanem zenei vonalról is ismerős lehet. Vagy Sally Messham, aki az Anna Frank bújtatójában játszott már korábban, de ott van még a kiváló karakterszínész, Joshua McGuire is. Persze nagyágyúkból sincs hiány, hiszen feltűnik a színen Stephen Graham is, aki természetesen kiváló, mint mindig, de Harris Dickinson is megpróbált kezdeni valamit a (szintén alulírt) szerepével.
Steve McQueen a kisebbségek láttatásában a legjobb, és ennek a filmnek is azok a legerősebb jelenetei, amikor a háborúban élő város hétköznapjainak olyan szegleteibe enged betekintést, amiket korábban másoknál még nem láthattunk. Gyönyörűek és élőek a képek, ráadásul egyediek, elképesztő, hogy ezeknek eddig alig volt nyoma, pedig a jazzbárok vagy a fekete rendőrök ugyanúgy az angol hétköznapokhoz tartoztak, mint annyi minden más, a mainstreambe be nem jutó esemény.
A rendező mégis talán sokat akart egyszerre fogni, forgatókönyvíróként ezt a széles tablót egy populárisabb keretbe beleszuszakolva mindenki által befogadhatóvá tenni, ám ez szinte mindig szétmorzsolódásra van ítélve, kivéve az istenek által kegyelt keveseket. Ez a film pedig nem éri el a zsenialitást, a kevesebb itt sajnos több lett volna. Hiszen a különböző élethelyzetek, nációk és társadalmi osztályok bemutatása akkor is hatásos lenne, ha nem követnénk a főszereplőinket a sokszor hihetetlen és indokolatlan kalandjaikon keresztül, csak beszippantanánk ezt a füstös, verejtékes, sáros várost, mert az a része bitang erősre sikerült.
