Jókislány (Babygirl), rendezte: Halina Reijn, szereplők: Nicole Kidman, Harris Dickinson, Antonio Banderas, holland erotikus thriller, 114 perc, 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
CEOrgazmus
Cégvezető és fiatal beosztottja közti furcsa románc áll a Jókislány központjában, ahol Nicole Kidmant csupasz valójában láthatjuk. A Jókislány nem egy könnyű darab, már a sajtóvetítésről is többen kimentek. 
Romynak (Nicole Kidman) évekkel ezelőtt az volt az álma, hogy leveszi az emberek válláról a terhet és automatizálja a monoton munkafolyamatokat. Ma egy olyan céget vezet, amelyik az élen jár az ilyen irányú fejlesztések terén és éppen egy új terméket készül bevezetni a piacra. A befektetett munka busásan megtérül, Romy irigylésre méltó jólétben él színházi rendező férjével, Jacobbal (Antonio Banderas) és két lányával. Tény, egy pillanatra sincs lazsálás, sokan áhítoznak a sikerre.
Az elsőség és a profit mellett a cég számára nagyon fontos a társadalmi szerepvállalás, a nőket itt különösen megbecsülik, a tehetséges fiatalokat pedig felkarolják és a melléjük adott mentorok révén lehetőséget biztosítanak számukra céljaik elérésére. Gyakornoki programjuk éppen ezért nagyon népszerű, az itt megszerzett tapasztalat ugyanis mindennél többet ér. Így kerül a céghez Samuel (Harry Dickinson) is, aki azonnal kiszemeli magának a nála sokkal idősebb Romyt, természetesen úgy állítva be a dolgokat, mintha ez pont fordítva történt volna. 
Amit látunk, az a kettejük erotikus játszmája titkos találkák, váratlan felbukkanások, heves érzelmek és folytonos bizonytalanság kíséretében. Mindketten az állásukat és a karrierjüket teszik kockára, de Romynak egyértelműen több a veszíteni valója, hiszen ott a családja, a vagyona és a cégben is sokkal magasabb…a legmagasabb pozíciót foglalja el. Időnként úgy csinálnak, mintha ezzel nagyon is tisztában lennének, máskor meg úgy, mintha egyáltalán nem érdekelné őket a dolog. Mindkettőnek megvannak a maga eszközei a másik ellehetetlenítésére és ez egyfajta plusz izgalmat ad az egésznek.
Romy, aki a semmiből építi fel cégét, ahol gyakorlatilag élet-halál ura, ebben a kapcsolatban látszólag esetlen és határozatlan. Samuel is olyan szinten adja az értetlent, hogy nagyon nehéz elhinni róla, hideg és számító ember, aki előre kitervelte ezt az egészet és következetesen végrehajtja. Karrierjük és életük egy bizonyos szakaszán, egymástól meglehetősen távol elhelyezkedő emberek ők, akik egymás szexuális csesztetésében élik ki vágyaikat, melyből aztán diadalittasan kikerülve és nem megsemmisülve(!) zúdítják rá a sok baromságot a családjukra, kollégáikra stb. 
A zene ugyan a kilencvenes éveket idézi meg, de a film nem tekinthető a Tisztességtelen ajánlat, a Bűvölet, a Tágra zárt szemek, az Elemi ösztön vagy a Zaklatás egyeneság leszármazottjának, de szerencsére a BDSM komoly és izgalmas témáját a népszerűség oltárán elviccelő (bliccelő?) „Szürke-filmekkel” sem áll rokonságban. Nem is annyira erotikus thriller, sokkal inkább szatirikus hangnemet megütő és a humort sem nélkülöző egzisztencialista dráma, ahol egy jól karban tartott 57 éves színésznő orgazmussal átitatott testében vív egymással egyenlőtlen harcot a botox és a természetes izomtónus. Női film, de nem a mostanra agyonhasznált, szinte már lesajnáló értelemben, nevezhetjük akár post metoo-nak is.
A Jókislány a nemi, életkorbéli és egzisztenciális különbségekről, a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszerrel szembeni ellenállásról, a modern nőről és férfiról, a vállalati hierarchiáról, a piaci versenyről, az ember kiváltásáról robotokkal és mesterséges intelligenciával, végső soron az egész elcseszett világról mesél nekünk. Teszi mindezt merész és emlékezetes színészi játékokkal.
