Mickey 17, rendezte: Bong Joon-ho, szereplők: Robert Pattinson, Naomi Ackie, Mark Ruffalo, Toni Collette, angol-amerikai sci-fi – fantasy, 139 perc, 20245., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Csereszabatos lúzer
Mickey sok pénzzel tartozik egy aberrált fickónak aki előszeretettel nézi végig, ahogy láncfűrésszel aprítják az adósait, ezért menekülőre fogja. A Földet elhagyva egy űrhajón találja magát afféle mindenesként, a csavar a sztoriban, hogy valahányszor meghal, újra nyomtatják. Egy apró malőr folytán véletlenül kettő lesz belőle, ami tilos. A Snowpiercer – Túlélők viadala, az Okja és az Élősködők forgatókönyvíró-rendezője egy sikerkönyvet gondolt újra a saját szájíze szerint – a klónozás és a kizsákmányolás témakörét boncolgatva – és egy nagyon „beteg”, ugyanakkor elgondolkodtató filmet forgatott belőle egy duplán remek Robert Pattinsonnal. 
A nem túl távoli jövőben Mickey Barnes (Robert Pattinson) és haverja Timo (Steven Yeun) üzleti vállalkozása befuccsol és mivel rossz emberektől kértek kölcsön, egy időre fel kell szívódniuk. Az utolsó pillanatban feljutnak egy űrhajóra, ami a távoli Nilfheim bolygó benépesítésére indul. Mickey eldobhatónak jelentkezik, ami azt jelenti, hogy vele végeztetik el a legalantasabb munkákat és ha ne adj isten közben belehalna, genetikai kódját és emlékeit átültetve újra nyomtatják. Mikor Mickey 17 halálos veszélybe kerül, magára hagyják, ám ő megmenekül és mikor visszatér a szálláshelyére, döbbenten tapasztalja, hogy azt már Mickey 18 elfoglalta. A törvény szerint azonban egy emberből nem lehet két példány, így sürgősen megoldást kell találniuk a problémára.
A film alapjául Edward Ashton Mickey 7 című regénye szolgált, ami 2022. januárjában jelent meg. Az író még 2015. óta foglalkoztatta a halhatatlanság eme bizarr (és humort sem nélkülöző) formájának gondolata, ezt toldozgatta, foltozgatta, fejlesztette regénnyé. Bong Joon-ho a nagysikerű és sokak által dicsért könyvet gyúrta át jelenetről jelenetre és bár jelentősen eltért az alapműtől, Edward Ashton megbízott a dél-koreai filmes zsenijében és egyáltalán nem idegeskedett a végeredményt illetően. Miközben a forgatókönyvíró-rendező megmaradt a saját stílusánál és nyelvezeténél, filmjével abszolút betalált a mindenkit érintő és foglalkozta problémát illetően, ami egyszerre thriller, sci-fi, vígjáték, dráma, szerelmi történet és politikai szatíra.
A filmben leggyakrabban elhangzó kérdés a milyen érzés meghalni, azonban Mickey erre nem tud egyértelmű választ adni, hiszen minden ilyen alkalommal újjászületik. Olykor teljesen váratlanul éri a halál, máskor iszonyú kínokat él át előtte, aminek az emlékét valószínűleg magával viszi a következő életébe, de az egész mégsem olyan, hogy akkor most itt a vége és nincs tovább. A sztori kapcsán eszünkbe juthat pl. a Holnap határa, Az 50 első randi vagy az Idétlen időkig, de Mickey nem ugyanazt éli át újra és újra, ezért még ha tanulna is a hibáiból, a halál mindig más formában éri utol.
A srác finoman szólva sem egy agysebész alkat, de azért mégis csak egy érző lény, aki, ha nem is fél a haláltól, de egy idő után belefásul. Na meg abba, hogy eldobható, ezért senki nem érdekelt abban, hogy életben tartsa, még saját maga sem. Az ember mégis hogy legyen motivált, hogy tűzzön ki célokat maga elé, ha mindig ott van a folytatás ígérete. Teljesen más az elmúlás gondolatával végig élni egy életet (egyszeri lehetőségként), mint újra és újra megszületni és ugyanott folytatni. Leginkább az tartja benne a lelket, hogy a jó dolgok, mint pl. a szerelem (Naomi Ackie alakítja Nashát, a barátnőjét), ugyanúgy kísérik tovább és megmaradnak vele, mint a hibák és tévedések.
Mickey azonban nem csak egy önálló lény saját érzésekkel és gondolatokkal, hanem egy hatalmas gépezet része. Mindezt egy bukott politikus, Kenneth Marshall (Mark Ruffalo) és felesége (Tony Collette) működtetik, akik elképesztően buták, ám annál gazdagabbak és céltudatosabbak. Miután a Földön már nem terem számukra babér, elindulnak egy távoli bolygóra, hogy azt a saját híveikkel, szabályaikkal, eszméikkel és hülyeségeikkel töltsék meg. A mindenkit egyformán gyűlölő és lenéző, álvallásos, képmutató társaságnak egyetlen célja van, belakni egy másik bolygót és megmutatni, hogy ki a fasza gyerek.
Marshall karaktere napjaink unatkozó milliárdosaiból és a populista politikusaiból lett összegyúrva, nem nehéz felfedezni a párhuzamokat. A saját magát ünneplő, talpnyalókkal körülvett vezető, aki képtelen beismerni a saját hibáit, de erre nincs is szüksége, hiszen saját pártja, médiája és egyháza irányából folyamatos megerősítést kap arról, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ismerős? Mindeközben olyan mértékben vállalhatatlanná vált még az egyre inkább egy hatalmas pöcegödörre hasonlító Földön is, hogy kénytelen más szemétdomb után nézni, ahol kedvére kapirgálhat. Mickey élete egy csapásra értelmet nyer azzal, hogy eltakaríthatja ezt a mocskot az egész univerzumból, de vajon képes-e rá?
A Mickey 17 zavarba ejtően szórakoztató film, ami több műfaj jegyeit is magán viseli. Témája miatt a humora sötét és lemondó, emellett van benne erotika, szerelem, intrika, árulás, vér, izgalom és egy nagy adag társadalomkritika is. Pattinson emlékezetes alakítást nyújt és bár nem kapunk rá magyarázatot, hogy a közös génállomány és emlékek ellenére miért különbözik minden egyes Mickey személyisége, eltérő habitusú karaktereket formál meg. A borzasztó műfogsort is bevállaló – az ázsiai színjátszást idéző harsány és széles gesztusokkal operáló – Ruffalo és Collette mindenkinek leckét adnak ripacskodásból.
Bong Joon-ho ezúttal sem hazudtolta meg magát, a különleges filmélmény garantált. Olykor leül és keresi a kiutat, néhány történés pedig öncélúnak hat, de összességében ismét egy igényes darabot tett le az asztalra. 
