A melós (A Working Man), rendezte: David Ayer, szereplők: Jason Statham, Michael Peña, David Harbour, halott statiszták, angol-amerikai akciófilm, 116 perc, 2025., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Munkásököl, vasököl, oda zúz, ahova köll!
Jason Statham karaktere ezúttal sem menekülhet a múltjától, ex-katonaként jótevője és jelenlegi kenyéradója lányát kell visszaszereznie néhány elcseszett orosz gengsztertől. A feladatot nemhogy maradéktalanul és hibátlanul elvégzi, de még szorgalmit is csinál mellé, mert mindenkit megöl, aki az útjába kerül. A melós egy újabb agyzsibbasztó Statham-film: kérges tenyér, kopasz fej, háromnapos borosta, kétszavas mondatok, pont, ahogy szeretjük. 
Levon Cade (Jason Statham) egykoron különleges kiképzést kapott hazájában, Angliában (a filmben következetesen gyalogságnak fordítják a Marinest) és miután leszerelt, az Egyesült Államokban alapított családot. Mikor felesége meghalt, lányukat az apósa vette magához, ő pedig azóta is egy kisteherautóban él és egy chicagoi építkezésen dolgozik művezetőként. Főnöke (Michael Peña) előtt nem ismeretlen a múltja, ezért amikor a lánya (Arianna Rivas) nem jön haza egy buliból, őt kéri meg, hogy segítsen megtalálni. Levon azonban szakított a régi énjével, ezért kezdetben vonakodik, ám végül mégis kötélnek áll, hiszen Joe Garcia és családja húzta ki őt a gödörből és adott neki még egy esélyt.
Hősünk felkeresi régi harcostársát, a vak Gunnyt (David Harbour), akit ő mentett meg és áldását kéri az akcióra. A szálak az orosz alvilághoz vezetnek, úgy tűnik, Jennyt azért rabolták el, hogy valaki nagyon sok pénzért kiélhesse rajta perverz vágyait. Levon a közel kétórás játékidő alatt a teljes chicagói orosz maffiát felszámolja, de mindenki mást is megöl, aki kapcsolatban áll velük, akár van köze a lány elrablásához, akár nincs. Drogdílerek, bérgyilkosok, stricik, instapozőr milliomos maffiózócsemeték és korrupt rendőrök kerülnek veszteséglistára, de még arra is jut energiája, hogy egy komplett motoros bandát likvidáljon. .
A produkció mögött Sylvester Stallone áll, aki eredetileg Chuck Dixon 2014-es Levon’s Trade: A Vigilante Justice Thriller című regényét akarta sorozat formájában feldolgozni saját cége, a Balboa Productions égisze alatt, ám az ötletből végül mozifilm lett. A szerző eddig 10 könyvet írt Devon történeteivel (a Levon’s Trade az első), ezért bőven van anyag a folytatáshoz (Dixon egyébként számos Marvel, Dark Horse, DC stb. képregényen is dolgozott). A rendezői székbe az a David Ayer ült, aki Jason Stathammel együtt forgatta A méhész (2024) című akció-thrillerét – szintén az MGM Amazon amerikai forgalmazásában – és azóta már a folytatást is bejelentették. A cselekmény ezúttal sincs túlbonyolítva, Statham az utóbbi években gyakorlatilag egyik díszletből sétál át a másikba, sportolói- és modellkarrierjét követően színészi pályafutása erősen erre az egy, tőmondatokban beszélő, pimasz és gyorskezű karakterre korlátozódik, amit sem ő, sem pedig a nézők nem bánnak.
A melós esetében az egész cselekmény a gyilkolásnak van alávetve, a párbeszédeknek legtöbbször az égvilágon semmi értelme és miközben az orosz alvilág totálisan hülyét csinál magából, a néző kapkodja a fejét és fogalma sincs arról, hogy az előbb látott véres kivégzésnek mi köze van Jenny megtalálásához. Elárulom: semmi. Miután Levont megfenyegetik, hogy őt magát és szeretteit három generációra oda-vissza kiirtják, valószínűleg úgy van vele, hogy elébe megy az eseményeknek és inkább mindenkivel végez, aki csúnyán néz rá. Nincs tehát titkos szervezet, nincsenek rituálék, traumák, rémálmok, csak halottak, akik pusztán az alakításaik miatt megérdemlik, hogy azok legyenek. A Statham karizmája köré felépített méhész és melós univerzum nagyon messze van – az egyébként folyamatosan romló színvonalú – szállítótól, de az ember így is elvan vele.
John Wicket várni hiú ábránd, ez sokkal inkább az Elrabolva és A Védelmező szerelemgyereke, Stallone jelenlétének köszönhetően egy kis Rambo V. – Utolsó vér beütéssel, de a bluetooth-os távcső egyértelműen a Halálos iramban színvonalat képviseli. Hmmm…jobban belegondolva, szerelemgyerek helyett inkább egy részegen átmulatott éjszakát és egy rosszul felhúzott kondomot kellene írnom. Ahogy tanult barátom mondaná, egynek jó, én is bírtam, bár volt egy pillanat, amikor úgy gondoltam, most fognak kivezetni a teremből a hangos röhögés és a látottak illetlen módon történő kommentálása miatt. Ha az oroszok A melós miatt nem intéznek dróntámadást Hollywood ellen, akkor soha, mindenki fellélegezhet, jöhetnek a következő részek.
