Páratlan párosok (Splitsville), rendezte: Michael Angelo Covino, szereplők: Michael Angelo Covino, Kyle Marvin, Adria Arjona, Dakota Johnson, amerikai vígjáték, 100 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Résnyire nyitott házasság
A Cannes-ban nagy sikerrel bemutatott Felfelé a lejtőn szereplő- és alkotópárosa Michael Angelo Covino és Kyle Marvin újabb közös filmet készítettek a barátságról és a párkapcsolatokról. A Páratlan párosok nem ismeri azt a szót, hogy szégyenlős, és éppen ettől jó. 
Minden kapcsolat egy külön történet. A megismerkedéstől a szakításig vagy éppen az „amíg a halál el nem választ”-ig. Olykor előfordul, hogy ezek a történetek keresztezik egymást. A kapcsolatokról és a házasságról szóló filmek és sorozatok azon túl, hogy mindig is népszerűek voltak, különböző műfajokat ölelnek fel. Ugyan a Páratlan párosok nem Ray Cooney klasszikusán, a Run For Your Wife-on alapul, ami kötelező darab, de legalább annyira humoros és tanulságos.
Mikor Ashley (Adria Arjona) bejelenti Carey-nek (Kyle Marvin), hogy válni akar, a férfi meg sem áll barátja, Paul (Michael Angelo Covino) vízparti házáig, ahol kiönti a lelkét. A dúsgazdag ingatlanfejlesztő rögtön el is látja néhány jótanáccsal, pl. hogy éljenek nyitott házasságban, mert az nekik is bejött. Ennek örömére ahogy Paul kiteszi a lábát, Carey lefekszik annak feleségével, Julie-val (Dakota Johnson), amiből hatalmas botrány lesz. 
Vajon mennyire lehet komolyan venni egy olyan filmet, ahol az orális szexet követő (pontosabban megszakító) halálos közúti baleset a legmegfelelőbb pillanat a szakításra? A Páratlan párosok úgy kezdődik, mintha egy újabb vállalhatatlan vígjátékot akarnának ránk erőltetni, pedig nagyon nem. Oké, a felnőtt humor (ami szinte alig különbözik a gyermetegtől, de különbözik) végig megmarad, de közben egy jól megírt és előadott sztorit kapunk.
Mit is jelent a nyitott kapcsolat? Mik a szabályai? Hol vannak a határok? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a film, de talán, ami a legfontosabb, miért van egyáltalán szükség rá? A nyitott kapcsolat egyfajta mentőöv a házasságnak, de tényleg ez lenne az ideális megoldás, valóban felkészültek rá a felek és alaposan átgondolták döntésüket? Ahogy sokszor az életben, a film(ek)ben is kiderül, nem mindenki alkalmas erre. Ami elsőre jó ötletnek tűnik, az valójában csak egy kétségbeesett próbálkozás valaminek a megmentésére, amit vagy nem lehet már megmenteni, vagy igazából nincs is szükség a megmentésére. A Páratlan párosok úgy működik, mint a dominó, rögtön az elején eldől az első, aztán jön a második és így tovább, ezzel együtt pedig egyre bonyolódnak a dolgok, vagyis inkább bonyolítják azokat. 
Valószínűleg én leszek az egyetlen (vagy azon kevesek egyike), aki egy olyan filmet hoz fel példának, mint a magyar Nyitva (2018), pedig nem csak a téma hasonló, de annak feldolgozása is. A nyitott kapcsolat szinte mindig megoldásként kínálja fel magát, amikor elbizonytalanodnak a párok, pedig valaki biztos sérülni fog, ha más nem, az önbecsülésünk. A Nyitva szereplői gyakorlatilag kapcsolatuk ugyanazon szakaszában járnak, ugyanúgy a nyitásban látják a megoldást, ugyanazokat a hibákat követik el és végül hasonló következtetésre jutnak.
A Páratlan párosokban gyakran elhangzik, hogy ahol nincs gyerek és pénz, ott a válás a legkézenfekvőbb megoldás, ahol viszont van, ott ez szóba sem jöhet, marad a felek által kölcsönösen elfogadott hűtlenkedés. Ashley és Carey, illetve Paul és Julie döntésének megvan az oka, mint ahogy annak is, hogy Carey és Julie lefekszenek egymással. A dolgot az teszi bonyolultabbá, hogy a férfiak gyerekkori jóbarátok, ezért Paul – nyitott házasság ide vagy oda – árulásként tekint a dologra. 
Tudatos választás az alkotók részéről – akik egyben a film főszerepkői is -, hogy amíg Marvin és Corvino nem azok a kimondottan szívdöglesztő pasik, addig Arjona és Johnson rendkívül csinos és vonzó színésznők. A férfi karakterekben tehát van egyfajta bizonytalanság. Minden kapcsolat létrejön valamiért, minden kapcsolatban meglátnak valamit a másikban a felek, amiért úgy döntenek, összekötik vele az életük. Aztán vagy jönnek elő sorban a kérdőjelek, vagy nem.
Bár a humor olykor elég vaskos és a szereplők is infantilis módon viselkednek, a Páratlan párosok mégis különbözik az általam egyébként kedvelt Ben Stiller és Adam Sandler-filmektől, melyek ugyancsak a párkapcsolatok buktatóiról mesélnek nekünk. Sokszor nevettem rajta, mert minden abszurditása ellenére valósnak hat az esendő szereplőivel, azok döntéseivel, érzéseivel, tetteivel, illetve hibáival és gyengeségeivel. Nincs egyértelműen jó és rossz, szimpatikus és ellenszenves, mindenki összetett jellem a maga tökéletlenségével. Vérbeli és vérbő felnőtt komédia a jobbik fajtából.
