
Gyalogolni mentem
Raynor Winn angol hosszútávú gyalogló és írónő 2018-ban jelentette meg önéletrajzi emlékiratát és útikönyvét, melyből 2 millió példány kelt el és a The Times az év legfelemelőbb könyvének nevezte. A tenger útjából film készült, ám közben kiderült, hogy az igazként tálalt szívbemarkoló történet javarészt kitaláció. Ez valóban nem volt túl szép gesztus az írónő részéről, ugyanakkor Gillian Anderson és Jason Isaacs alakítását nézve nem feltétlenül ez jár majd a fejünkben. Tudásuk legjavát adták bele a szerepbe és nem tartoznak felelősséggel a kialakult körülményekért. 
Azt szoktam mondani, hogy előbb tanultam meg túrázni, mint járni és ez tulajdonképpen végig kísérte az eddigi életem. Ha hétvége, akkor irány a szabad, de a városban és külföldön is ahová és amikor csak lehet, gyalog megyek. Ez részemről nem menekülés a problémák elől, nem időhúzás vagy pótcselekvés, egyszerűen csak ezt szoktam meg és még szeretem is. A szabadban való séta, a természetjárás, a túrázás megtanít tisztelni a természetet, megismered általa a határaid, kitisztul a fejed, lelassítasz, rengeteg emlékkel leszel gazdagabb, megismerked(het)sz hasonló érdeklődésű emberekkel, na meg egészséges. A film női főszereplőjével ellentétben könyvet ugyanakkor én nem írnék róla. 


Okosan és szépen kivitelezett történet, mely írásos formában látott napvilágot és milliós példányszámban eladott könyv lett belőle. Ezt követte a filmes adaptáció, mely megindító zenei aláfestéssel, gyönyörű, de embert próbáló tájakkal, nagy adag életigenléssel és két nagyszerű színésszel költözött a vászonra, hogy aztán kiderüljön róla, az egész csak kitaláció. Számomra ez semmit nem von le az értékéből, sőt. Ha valaki úgy tud megírni valamit, mintha valóban megtörtént volna vele, akkor az kétségtelenül tehetséges. Ha valaki azért fordul el egy történettől, mert kiderül róla, hogy csak kitaláció, az legyen az ő problémája. Mind a könyv, mind pedig a film jóval több, mint közhelyek pufogtatása, mint egy giccses és hatásvadász valami. Két ember utazása, akiknek nem szívesen kerülnénk a helyzetébe, de a végére valahogy mégis irigyeljük őket. Ha így történt, ha nem.


