Ha tudnék, beléd rúgnék (If I Had Legs I’d Kick You) írta és rendezte: Mary Bronstein, szereplők: Rose Byrne, Conan O’Brien, Danielle Macdonald, A$AP Rocky, Christian Slater, Mary Bronstein, amerikai filmdráma, thriller, 113 perc, 2025., korhatár: 16 év
Anya jobban lesz, ígéri
Ha tudnék, beléd rúgnék, mondja a címe, de tud is, és rúg is. A film borzasztó, nyomasztó, klausztrofób és szomorú. Olyanoknak ajánljuk elsősorban, akinek eddig nem volt megtapasztalása arról, hogy egy (beteg gyereket nevelő) anyát hányféleképpen képes magára hagyni a társadalom, miközben egyértelmű, hogy ő maga is segítségre szorulna. Hosszú mentális összeomlás ez, vizuálisan eredeti módon és színészileg magas szinten bemutatva.
Nem olyan rég írtunk a Cillian Murphy főszereplésével készült Steve című filmről, amiben egy speciális gyerekotthoni nevelő napját követhettük végig, de emlékeink szerint még az sem volt ilyen reménytelen, mint a Ha tudnék, beléd rúgnék. Ezzel pedig vegyük is előre a negatívumokat: a film nyomasztóan és kétségbeejtően festi le a (beteg) gyerekét egyedül nevelő anya magára hagyottságát, zsánerében egészen kiváló módon. Viszont éppen ez a tökéletesség teszi végül céltalanná is az egészet. Habár a rosszat is lehet még hova fokozni (sikerül is neki), de végül az együttérzés helyett csak egyre mélyebbre süppedünk a moziszékben, fészkelődve, hogy tegyen már valaki valamit. Mert két óráig nem lehet fenntartani ugyanazt a szomorúságot, ha közben nem kapunk legalább egy-egy pillanatra feloldást alóla.
Természetesen nem kell happy end minden stáblista elé, nem is azt rójuk fel neki, de ugyanezt tizenöt percben is megmutathatták volna, és mégsem ért volna el más hatást. (Rendben, a film utolsó jeleneteit értékelhetjük csúcspontként, ami hoz végre valami újat, viszont az is elfért volna az általunk javasolt kisfilm végére.) Mary Bronstein, mint forgatókönyvíró szerintünk kihagyott valamit, mert a történet túl repetitív.
Mary Bronstein, a rendező viszont zseniálisan nyúlt az anyaghoz. A filmben szinte végig Rose Byrne arcát láthatjuk csak, míg körülötte a külvilág elmosódott zajokból és képekből áll. Maga a gyerek is csak egy hang a háttérben, miközben szinte hozzá van kötve az anyjához, hasonló módon, ahogyan a köldökzsinór-szerű szondája is, amin keresztül táplálja. Ráadásul végtelenül őszinte módon néha ez a gyerek a legidegesítőbb az egészben. Pedig szoros a verseny a távollévő férjjel, a munkahellyel, az idegenekkel, és alapvetően az egész világgal szemben.
Ilyen egy beszűkült tudatállapot, ahogy a Ha tudnék, beléd rúgnék is mutatja, mintha a főszereplőre ráomolna minden, egy túlságosan szűk üvegbúrába szorítva őt és az ebbe betüremkedőket. Magányos, visszhangos, időnként hallucinációkkal teli. Emlékezetes képek és szép hasonlatok vannak benne, emiatt igazán megéri beülni rá. Természetesen a színészi játék is kiemelkedő, belül egy gonosz kisördög mondogatta is, hogy ez megint amolyan Nagy Színészileg Bizonyítós film, ami majd díjakat nyer, mert a zsűrik a szenvedtetéseket, és a protéziseket szeretik a legjobban. Habár ezt nem gondoljuk komolyan: Rose Byrne tényleg jó benne, régen megérdemelt volna egy ennyire rá fókuszáló filmet (és a Golden Globe/Oscar-jelölés és a többi díj is jogos). (Viszont azt talán döntetlenre kihozhatjuk, hogy ő, vagy A bálnában Brendan Fraser érezte-e magát rosszabbul. Habár neki legalább volt segítsége. Igaz, hogy protézise is. Mondtuk mi, hogy döntetlen…)
A fentiek alapján is egyértelmű: kezeljétek kritikával a kritikánkat, ugyanis John Oliver nevelt fel, aki hasonlóan kétségbeejtő és/vagy dühítő témákkal foglalkozik heti szinten, de nála mindig az a műsor vége, hogy mit lehet tenni. Megszoktuk hát, hogy van fény az alagút végén. A Ha tudnék, beléd rúgnék végén is van, de az sem segít abban, hogy ne érezze kilátástalannak a néző a helyzetet. A néző pedig nem szereti magát tehetetlennek érezni, főképp egy olyan országban, ahol ugyanezek, és ennél sokkal cifrább dolgok történnek a közvetlen környezetével. Vagy akár önmagával. Ha van baja a filmnek, akkor csak az, hogy nagyon igaz. Viszont vizuálisan tényleg szép és okos, akár ezért is megéri. A többit döntse el mindenki aszerint, hogy mit bír el.
