A csodálatos Glenn Close (79) beült a Criterion gardróbjába, hogy kedvenc filmjei közül ajánljon párat. Ő, akit nyolcszor jelöltek Oscarra (jövőre legalább kap egy tiszteletbeli szobrocskát végre) több mint 100 moziban/sorozatban játszott vagy kölcsönözte hangját, így biztos csak minőségi tippekre számíthattunk. Rögtön a fiatalon elhunyt Albert Lamorisse rendezőtől említi a Fehér sörényt és A piros léggömböt. Mivel imádja a lovakat, A fekete paripa (1979) is előkerül, operatőrét, Caleb Deschanelt dicséri, később dolgoztak együtt az Őstehetségben. A Forró éjszakábant és Sidney Poitiert szintén magasztalja, bár egy jelenetet azóta megváltoztatna. Az elfeledett Idegenek Velencébent egy felejthetetlen momentum kapcsán veszi elő fel. A nagy borzongás volt a 2. filmje, a csodálatos stáb és az egy hónapos próbaidőszak miatt is felejthetetlen emlék maradt neki. Fellini Amarcordjához személyes kötődéseit meséli el. A Szerelmes asszonyokra rábeszél minket, nemcsak Alan Bates és Oliver Reed meztelen verekedési jelenete miatt. Ingmar Bergman Suttogások és sikolyok remekét is nagy odaadással tálalja. Imádnivaló nő gyönyörű lélekkel, remek kolléga lett volna belőle a Volt egyszer egy tékában.
Érdekelhet:
A beskatulyázhatatlan Glenn Close, filmek, fotók, érdekességek
Glenn Close mesél szerepeiről, Oscart nem, de tehetséget kapott az élettől
