Jégkorszak – kritika


Charlie nem biztos, hogy szeretné. Rengeteg jég dupla whisky nélkül, brrr…

ice age 2Több ezer esztendővel korábban őseink azért nem gondoltak a nyugdíj-előtakarékosságra, mert a korhatár felét sem érték meg. A homo sapiens toppon levő alfaja ice tea-t szürcsölgetett, gyakran álmodozott központi fűtésről, miközben termékenységi szobrokat farigcsált ráérős perceiben. Ekkortájt épült az első hóember, divatba jött a mirelit és a termo-pulcsi.

A hóekéktől elhanyagolt országutakon számos azóta kihalt állatfaj masírozott tömött sorokban Florida partjai felé. Léteztek azonban a vakmerők, kik nem haladtak az árral. Sid, az őslajhár, génjeiből adódóan átszunyókálta a maratoni túlélőtúra startját, míg Manfred, a család nélkül maradt mamut egyszerűen csak gyűlölte a nyájhatást. A mese két ekkor még távoli pontján botorkáló hőséről korán kiderül, hogy az állatok leglustábbika 100 mondat/perc átlagsebességgel bír, míg a bevásárlóközpont névadója a csend édestestvére. Pár képkockával arrébb már a boldogságtól ordítanak, a nagy egymásra találástól. Közös gyermekmentő akciójukat követően megfogalmazódik a cselekményt éltető cél: a kis kétlábút visszajuttatni az övéihez. Küldetésük sikerét az útinform szaktanácsadója, Diego, a kardfogú tigrisek beépített ügynöke igyekszik garantálni.
A Fox sokadszor (Titan A.E.) próbálta a Disney arcára fagyasztani a mosolyt, a terv most sem sikerült tökéletesen, azért egy méretes jégcsapot sikerült odabiggyeszteni Mickey orrára.

A sztori acélossága és a karakterek eredetisége azonban már vékony jég. Az ember és állat között kötődő barátságról A dzsungel könyvétől a Tarzanon át számtalan mese szövődött, újat ez sem mond. Szószátyár lajhárunk pedig erősen emlékeztet minket egy szószátyár csacsira a tavalyi mozisszezonból. Ami feledteti velünk a túlbuzgó szőrszálhasogatást, az a Jégkorszak humora. A pompás nyelvi bukfencek, a nem éppen korba illő kiszólások rendkívül szórakoztatóak, újfent minden dicséretet megérdemel a hazai szinkron. A túlélésre bazírozó dodókacsák dinnyékért folytatott rögbi-meccse, és az apró motkány örökös harca a betevő makkért a 81 perces játékidő legkiválóbb pillanatai. Összességében azt kapjuk, amit reméltünk: felhőtlen szórakozást, hol nem kívánjuk másodpercenként a globális felmelegedést.8.szék

Jégkorszak – Ice Age (2001)
R: Carlos Saldanha, Chris Wedge
Í: Michael Berg, Michael J. Wilson, Peter Ackerman
Z: David Newman
Hangok: Ray Romano, John Leguizamo, Denis Leary

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Képzelt riport Steven Seagallal
Következő cikk Ember a holdon - kritika

No Comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .