Vadregény


10847831_555718327906515_1778646339038799047_n Vadregény (Into the Woods), rendező: Rob Marshall, szereplők: James Corden, Emily Blunt, Meryl Streep, Johnny Depp, Anna Kendrick, Lilla Crawford, Daniel Huttlestone, színes, feliratos, amerikai zenés film, 124 perc, 2014 (12)

Több Tony-díj jelöléssel is büszkélkedő Rob Marshall keze alól, csak úgy törnek elő a jelöléseket díjra váltó színészek és színésznők, míg ő valahogy mindig csak a jelöléseknél marad. Vajon miért?

Chris Pine és Billy Magnussen
Chris Pine és Billy Magnussen

Lapine és Sondheim szerzőpáros, első közös produkciójuk – a Pulitzer-díjas „Vasárnap a parkban”– sikerén felbuzdulva határozta el, hogy újra együtt dolgoznak. Ennek eredményeképpen készítették el a Grimm fivérek különböző meséit ötvöző, mégis egységes, önálló történetet, mely inspirációjaként Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek megjelent tanulmánykönyve szolgált. Így született meg a Vadregény című musical, amely több – a színházi Oscarnak is nevezett – Tony-díjat is elnyert. Magyarországon először Galambos Attila fordításában a Pesti Magyar Színház tűzte műsorra 2014 áprilisában. További érdekesség, hogy Januártól újra megtekinthető a darab.
Tehát Rob Marshall ismét kapott egy már sikerre vitt történetet, egy olyan szereplőgárdával, akikkel garantált a győzelme. Noha a történet tényleg több szálon fut, mégis a pék (James Corden) és annak felesége (Emily Blunt), továbbá a rájuk átkot szórt boszorkány (Meryl Streep), akiknél karakterfejlődésről beszélhetünk. A többiek motivációi kimerülnek a rendes mesében ismertek alapján átcsempészett cselekedetekben. A film erősen indít. A felvezetés során ugyanis az eredeti karaktereken tekerve egy picit emberibb képet kapunk róluk. Tökéletes önparódiával figyelhetjük Piroska(Lilla Crawford) a bélpoklos tolvaj kibontakozását, aki később pont lopással vádolja meg Babszem Jankót (Daniel Huttlestone). Chris Pine és Billy Magnussen duettje a film egyik legemlékezetesebb pontja, aminek főrefrénjét (Agony – Kínhalál) tökéletes átültethetünk az életünk kevésbé sikeres szakaszaiba. Ugyanis Hamupipőke (Anna Kendrick) és Aranyhaj (Mackenzie Mauzy) hercegei a még manapság is fénykorukat élő fiúbandák tökéletes szatírái. Végül pedig ilyen szereplőgárda mellett Johnny Depp, mint beugró cukrosbácsi farkas csak tovább emeli a színvonalat, ami a happy end után elkezd rohamosan zuhanni.
A film felénél, amikor még nem sejtettem, hogy további 1 óra vár rám, mintha rendező vagy forgatókönyvíró csere történt volna. A konfliktusok abból adódnak, hogy még emberibbé akarják tenni a karaktereket, akik jellemükben így már átesnek a ló túloldalára. Bátorkodom kitérni ennél a pontnál Anna Kendrick teljesítményére, ami zeneileg tökéletes, ám a ráírt szerep kimerül abban, hogy csinos és szomorú. Bár még így is több mint a teljesen halovány Mauzy, akit lehet én a toronyban felejtettem volna.  Olyan morális és filozofikus kérdéseket vetnek fel, hogy ki a jó és ki nem, csak mi döntjük el, majd ezt a befejezésnél azzal a lendülettel arcon is csapják. Mindamellett, hogy az ismételten zseniális Mery Streep karakterének végkifejletét mostanáig nem értem. Hogyan lehetett ilyen gyerekes alapokra felhúzni, amikor eldöntötték a fordulópontnál ezt a filmet innentől komolyan kell venni?
A ruhaköltemények és musicalek nagy rajongóinak természetesen ínyencség a Vadregény 124 perce, ám szerintem ők is széttárt karokkal fognak néhány logikai hiba előtt állni.
Az első óra egy igencsak pozitív mozi élményről tanúskodott, ám ami utána következett, már arra sarkalt, hogy belekiáltsam a sötét terembe, hogy: KÍNHALÁL!
10/6

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Apropó szerelem
Következő cikk A hét röhögései (68.)