Viszály: Bette és Joan – kritika


web_detailhero_series_dsktp_feud_1280x600_$

Feud, készítő: Ryan Murphy, Jaffe Cohen, Michael Zam, szereplők: Jessica Lange, Susan Sarandon, Judy Davis, amerikai életrajzi drámasorozat, 60 perc, 2017-

Hollywoodi viszályok

Ezzel a tematikával indított új antológia sorozatot Ryan Murphy, aki filmimádatát nem titkolva eddig is tett le olyan alkotást az asztalra, amiben megidézhette korai kedvenceit, mégpedig a horror témájában, ez az American Horror Story. Murphy szintén valós történetet dolgozott fel tavaly az American Crime Story: Az O.J. Simpson-ügy során, amiért megkapta a legjobb minisorozat díját is a Golden Globe-on.  A dokumentum és a fikció elegyítését itt már sokkal bátrabban bontakoztatta ki, most új sorozatával ezzel a filmnyelvi eszközzel tér vissza a tv képernyőre.

A Feud az alkotó tervei szerint évadonként más-más közismert viszályt fog feldolgozni, melynek első alanyai nyolc részen keresztül Bette Davis és Joan Crawford lesz, akik egymás utálatuk legnagyobb csúcspontját közös filmjük forgatásakor, a Mi történt Baby Jane-el? alatt élték meg, és az első évad ennek a filmnek a forgatásáról és annak utózöngéjéről fog szólni. Maga a film is szinte kettőjükről szól, ugyanis a története szerint két testvérpár örökös féltékenysége áll a közpéppontban, akik a “Hollywood Csillaga” címre pályáznak, azonban egy tragikus baleset miatt Davis karaktere ápolni kényszerül nővérét, akit válogatott kínzásokban részesít. A történetet kísértetien hasonlít a valóságban is fennálló viszonyukra. A két színésznő a harmincas-negyvenes években voltak a csúcson, egyfajta szakmaféltés volt jelen kettőjük között, valamint a pletykák szerint szerelmi háromszögek is alakultak ki az évek folyamán, így kölcsönös szakmai kapcsolatuk életük végéig megmaradt egy békíthetetlen viszály formájában. A legendás film forgatásán zajló csínyek is leginkább a publikumnak szóltak, a háttérben azonban halkan, de elismerték egymás tehetségét.

A kettőjük között zajló viszályt érdekes formában, fiktív interjúalanyokkal megspékelt flashbackekben van elmesélve, a fiktív interjú a 70’-es években zajlik és olyan kortárs színésznők szólalnak meg, mint Olivia de Havilland, aki az Elfújta a szél sztárja volt (Catherine Zeta-Jones alakításában) és Joan Blondell (Kathy Bates). Rengeteg érdekes és valós önéletrajzi elemmel teletűzdelt, roppant önreflexív alkotásról van szó, melynek elsősorban a remek főszereplőválasztás adhat többletjelentést. Joan Crawfordot Jessica Lange alakítja, aki már az American Horror Story negyedik évadának végén elénekelte hattyúdalát, mégis itt kiöregedett filmcsillagként újra tündököl. Bette Davist pedig Susan Sarandon hozza nem csak félelmetesen hasonlító külsejével, hanem kofaként ágáló gőgös beszédstílusával és gesztikulációjával. Mindketten kitűnő választások, hiszen annak ellenére sem idegenítenek el minket a karakterek, hogy majd tíz évvel idősebbek Joan Crawfordtól és Bette Davistől, akik a film forgatása idején az 50-es éveikben jártak.

Ahogy említettem, Murphy nagy filmrajongó, amit korábbi horror témájú sorozata is bizonyít, itt pedig felsejlik a korai dívák iránt érzett elismerése, hiszen témája hasonló pszichoszomatikus problémákat taglal, mint amivel Billy Wilder is foglalkozott az Alkony sugárútban. A klasszikus remekműben a hangosfilm beköszöntével a harmincas években a némafilmsztárok eltűnőben voltak, rengetegen emiatt megbolondultak, idősebb korukra vagy öngyilkosok lettek vagy mentális problémáik miatt intézetbe kerültek. Az idős Gloria Swanson szinte saját sorstragédiáját éli meg a filmben Norma Desmond karakterébe bújva és a filmben rengeteg olyan saját magát alakító sztár is megjelenik, akiket a korszakváltás tett tönkre (Buster Keaton, Ann Q. Nilsson) és Hedda Hopper, aki a Feud-ban is jelentős szerepet kap Judy Davis alakításában, ugyanis a színészi karrierje mellet a Los Angeles Times pletykarovatának írójaként vált ismerté, később pedig tv-s és rádiós szereplései is voltak. A hirtelen jött siker és csillogás sok valakit tönkretett. Itt a hatvanas években berobbanó televíziós korszak filmezésre gyakorolt hatását hivatott bemutatni, ami a Mi történt Baby Jane-el?-ben is megjelenik, mikor Joan Crawford idős korának legfelemelőbb eseménye, hogy régi filmjeit bemutatják a tv-ben.

 

Ryan Murphy sorozatában a legnagyobb kihívást az fogja jelenteni, hogy hogyan tartsa fenn a figyelmünket, hiszen a történetet már ismerjük. A Mi történt Baby Jane-el? korszakos műalkotás lesz olyannyira, hogy saját szubzsánert teremt, a psycho-biddyt, amiben középkorú nők valamilyen tragédia hatására mentálisan teljesen összeomlanak és veszélyessé válnak. A sorozatot az egyedi elbeszélésmód és a színésznők fogják elvinni a hátukon, valamint remek belső filmes utalásokat is tartogat majd azok számára, akik imádják a klasszikus filmeket.10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (180.)
Következő cikk A hangadó Hugh Jackman és Wolverine tribute