Nyomd, bébi, nyomd – kritika


Nyomd, bébi, nyomd (Baby Driver), rendező: Edgar Wright, Szereplők: Ansel Elgort, Lily James, Kevin Spacey, Jamie Foxx, Jon Hamm, angol-amerikai akció-vígjáték, 113 perc, 2017. (16)

Bankrablás ritmusra

Mindig nehéz eltalálni az arányokat, ha egy akció-vígjátékról van szó, hogy a film ne billenjen át túlságosan az egyik műfaj oldalára sem, a Nyomd, bébi, nyomd azonban nem ad okot az aggodalomra; jól eltalált poénok, pörgős akciójelenetek, és remek zenék várnak azokra, akik beülnek rá. Ezt a filmet érdemes megnézni a nyáron!

Történetünk főszereplője egy fiatal srác Bébi (Ansel Elgort), aki állati jól vezet, és a tehetségét bankrablók sofőrjeként kamatoztatja, emellett pedig mindene a zene, soha nem veszi ki a füléből a fülhallgatót. Miután találkozik Deborah-val (Lily James), eldönti, hogy felhagy a bűnözéssel, azonban a banda vezére Doki (Kevin Spacey) nem engedi el. Itt kezdődnek a bonyodalmak.

Manapság, amikor mindenkinek ott lóg a fülében a fülhallgató, és teljesen általános, hogy utazás, vásárlás, sőt munka közben is zenét hallgatunk, nem meglepő, ha egy filmbéli szereplő is ugyanezt teszi. Edgar Wright (Scott Pilgrim a világ ellen, Haláli hullák hajnala), a rendező, azonban fordított egyet a dolgon, és megalkotott egy olyan karaktert, aki semmit nem tud zene nélkül megcsinálni. Mármint, tényleg semmit.

Bébi egy karikatúrája a mai fiataloknak; unottan bámul ki a fejéből, a szobában is napszemüveget hord, és még a bandamegbeszéléseken is üvölt a fülében a rock, amivel valamelyik „felnőttnél” mindig kiveri a biztosítékot. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt azonban abszolút szerethető figura, könnyű vele azonosulni. A film legnagyobb meglepetése egyértelműen Ansel Elgort, aki eddig csak olyan tinifilmekben tűnt fel, mint A beavatott-sorozat, vagy a Csillagainkban a hiba, így most először csodálkozhatunk rá valódi tehetségére, amit ez alkalommal több oldalról is megmutat. Egyrészt nem könnyű úgy kivitelezni egy zenére tátogós, táncikálós jelenetet, hogy az tényleg humoros legyen, ne pedig végtelenül kínos, de, nyilván a jó rendezésnek is köszönhetően, ez itt tökéletesen működik. Másrészt Bébi karaktere hiteles a drámai, feszültséggel teli részeknél is, a jellegtelen arckifejezése pedig tökéletes a rablósofőr szerephez. Egyébként is nagyon jól működő színészgárdát sikerült kasztingolni a filmhez, Kevin Spacey megunhatatlan, mint cinikus bűnözővezér, Jamie Foxx pedig egyszerre nevetséges és baromi ijesztő.

A Nyomd, bébi, nyomd nagyon szórakoztató mozi, jó zenékkel, kidolgozott karakterekkel, és pár izgalmas fordulattal, és még ennél is egy kicsit több. Remekül komponáltak az autós üldözős jelenetek, kiválóan időzítettek a poénok, és a romantikus részek arányát is sikerült eltalálni. A film jól egyensúlyoz a vígjáték és az akciófilm határán, mindkét műfaj elemei pont annyira hangsúlyosak, hogy ne nyomják el egymást, ugyanakkor áthatja egy általános szerzőiség is. Edgar Wright remek rendező, ha humorról van szó, tökéletesen oldja vele a feszültséget, mégsem viszi túlzásba. Emellett muszáj kiemelni mennyire zseniálisan sikerült kiválasztani a zenéket, ami nem csak az általános hangulatot teremti meg, hanem minden egyes számnak jelentőséget ad a jelenetek szempontjából, még a szövegüket is fontos megérteni. Így nem csoda, ha az első dolgunk a moziból hazaérve, a soundtrack megkeresése.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Gru 3
Következő cikk Elválaszthatatlanok