Sense8 2. évad – kritika


Sense8 (2. évad), készítők:  J. Michael Straczynski, Lana Wachowski, Lilly Wachowski, szereplők: Doona Bae, Jamie Clayton, Tina Desai, Tuppence Middleton, Max Riemelt, Miguel Ángel Silvestre, Brian J. Smith, Toby Onwumere, Daryl Hannah, amerikai sci-fi, dráma sorozat, 60 perc, 2 évad, 2015-2017-

Klaszter-kolóniák

Az első évadról már írtunk, hogy bejött nekünk, bár kisebb-nagyobb hibáit illene majd kijavítania a második évadra és most hogy véget ért a sorozat – majd egy két órás finálé filmet is kap, de erről később, – bátran kijelenthetjük, hogy sikerült neki. Az utolsó évad egy teljesen összeszedett, jól átlátható főszálon mozgó akciófilm lett, tele érzelemmel, feel good életérzéssel és ismét egy iszonyat erős soundtrackkel.

Mindenképp meg kell említeni a 2016-os karácsonyi különkiadást, hiszen a több, mint két órás átvezető kellett ahhoz, hogy az új évad már letisztultabban, nyugodtabban indulhasson és megkapja az elsődleges cselekményszálat, a fő csattantót.  Azt azért jegyezzük meg, az ünnepi rész annyira nem sikeredett erősre, lényegében egy kis fan service-t produkált olyan jelenetekkel, mint például a főszereplők mentális csoportos szexjelenete, amit már az első évadban ellőttek. A második évadban a szereplők más klaszterek (így nevezik a mentálisan összekapcsolódott csoportokat) tagjaival is képesek kapcsolatba lépni, de mint önálló személyiség és nem pedig csoportos szinten. A sztorin egyébként az is sokat javított, hogy az első évadban a nézőknek adtak időt arra, hogy azt a töménytelen ötletáradatot és elrugaszkodott sci-fi elemet felfogják, így itt már nem kellett bajlódnunk a megértéssel, egyszerűen csak haladnunk kellett a történetszállal úgy, ahogy azt a Wachowski-nővérek elképzelték.

Mindenki kapott egy saját célt, egy egyéni életutat, amibe a többieknek alkalmuk adódott bekapcsolódni. Will, a chicagói rendőr és Riley Blue, az izlandi Dj lány kapcsolata sokkal mélyebb és intenzívebb, mint valaha és ez a sorozat összes párjára elmondható. A szerelmi szálak nagyon realisztikusan vannak ábrázolva, hiszen a jóban-rosszban kifejezésre hivatkozva itt kifejezetten a rosszban kell támogatniuk a szereplőket, és mind Nomie, mind Lito párja igazán egyedülálló, a meleg szerelem talán legszebb mozgóképes projekciói az utóbbi időben, ahol nem csak a vágy, de a társként való viselkedés is megjelenik. Csodás és megható pillanatokat okoznak ezek az évad során, valamint ott van még Kala és Wolfgang is, akik sosem találkoztak, mégis szerelmük egy líraian ábrázolt folyamat.

A már említett történetek sokszínűek és mind arra késztetik a tagokat, hogy személyiségük komfortzónájából kilépjenek és tegyenek valami olyat, amit mondhatni karakteridegen lenne tőlük, ha csak nem építették volna fel szépen fokozatosan a cselekmény szempontjából, ahogy itt meg is történt. Így a lassú csordogálás nem hátrányként, hanem előnyként jelenik meg. Nomie és Amanita nyomoznak a fajuk után és rájönnek, hogy létezésük nem csak egy sci-fi fantázia melléktermékei, hanem egy fejlettebb emberi faj csodás lényei ebben a világban. Nomie mindeközben megküzd családjával, hiszen transznemű, valamint leszbikus kapcsolatot ápol egy nővel. Megható harc és mivel  Wachowskiék szintén transzneműek, bevallottan saját élményeiket mutatták meg ezeken a sorsokon keresztül, ahol az előítélettel, a kiközösítéssel, a lelepleződéstől való félelemmel és az ítélkezéssel kellett szembenézniük. Lito és Hernando kapcsolata pont ezt taglalja a második évadban, ahol Lito “kitagadott” mexikói sztár lesz, csak azért, mert meleg. Eközben Kala a házasság intézményét teljesíti be India szívében, miközben Wolfgang lassan a berlini alvilág ura lesz. Ezzel azonban kicsit sem tudnak foglalkozni beteljesületlen szerelmük miatt.

A leghangsúlyosabb és az egész klasztert érintő kérdés az új mentálisan összekapcsolódott csoportokkal kapcsolatos felbukkanások adják, mégpedig Riley előtt is feltárul az összekapcsolódások múltja egy idős úr segítségével, Willnek pedig megjelenik a “Suttogó”, aki az első évadban megjelent Daryl Hannah-s klaszterba tartozik és a mostaniakat szeretné végleg megsemmisíteni Willen keresztül azáltal, hogy kideríti merre vannak a fizikai valóságban. Ezért Will drogokat szed, amely blokkolóként működik a transzcendenciára. A tudatmódosítókat elítélő rendőrsrác így saját elveivel kénytelen szembeszállni, hogy megvédje csoportja tagjait. Capheus (aki egyébként időközben lecserélődött, míg az első évadban Aml Ameen alakította, itt már Toby Onwumere) pedig az afrikai szegénység melletti fellépése tiszteletet vív ki az emberekben és szerény mivolta ellenére indulnia kell a következő választásokon. Sun pedig a börtönből való szökése után igyekszik beváltani végzetét: megölni apja gyilkosát, a testvérét. Nagyon komoly morális dilemmák, melyek nem csak személyes, de társadalmi kérdések formájában is felvetődnek a másság elfogadásán át egészen addig, hogy mit és mennyit bír ki egy emberi kapcsolat. Hol az a határ, ahol már nem tudunk a másikkal együtt szenvedni és egész életünket arra feltenni, hogy neki jó legyen? Szerencsére az efféle önzőség mind megcáfolódik, hiszen csupa olyan tisztalelkű ember van jelen, akik a végsőkig kitartanak szerelmük mellett. Pont emiatt olykor becsusszanhat egy-egy giccsesen túl érzelmes jelent, de szerencsére olyanok is, amik magára az emberi természetre reflektálnak. Egy ember megölése hogyan változtathatja meg az életünket, ezáltal érdekes okfejtések gördíthetik tovább saját gondolatunkat a hallottakról. Egy sorozat pedig akkor ragad magával, ha a befejezés után is a hatása alatt maradunk.

Nem is véletlen, hogy a lezáratlan második évad után nem fejeződik be a sorozat, hanem kapunk egy lezáró, final filmet, ami 2 órás lesz. Mindez a rajongóknak köszönhető, akik nem engedték, hogy ez a show méltatlan befejezéssel zááruljon és kampányukkal elérték, hogy megérdemelt véget kapjon, amit Lana Wachowski és az összes Sense8 szereplő egy megható videóban meg is köszönt. A gond csak annyi volt, hogy a forgatások annyira elhúzódtak, hogy a színészeknek egy év után új feltételekkel új szerződést kellett kötniük, amik sajnos kizárólagosak, azaz máshol addig nem játszhattak, ez pedig jelentős anyagi kiesést jelentett a színészeknek, ezért nem vállalták. Teljesen érthető, mivel nehéz összehozni nyolc ország forgatási helyszíneit és egy ekkora csapatot, de a záró filmet már mi is alig várjuk, ami 2018-ra el is készül szintén a Netflix prezentálásában.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Robert Redford TOP 10
Következő cikk Robert Zemeckis élőszereplős A Jetson család sitcomot készít