Logan Lucky – A tuti balhé


Logan Lucky – A tuti balhé (Logan Lucky), írta(?) és rendezte: Steven Soderbergh; szereplők: Channing Tatum, Adam Driver, Daniel Craig, Riley Keough, Katie Holmes, Farrah Mackenzie, Brian Gleeson, Jack Quaid, Seth MacFarlane, Sebastian Stan, Hilary Swank, Katherine Waterston; színes, amerikai balhévígjáték, 119 perc, 2017 (12)

Szénsavmentes óceán

Mi kell egy jó balhévígjátékhoz? Karakteres főszereplők, akik között működik a kémia. Nem árt az ismert sablonokat kicsit megbolondítani érdekes figurákkal, vagy új környezettel. És végül egy csapatfilmeket ügyesen mozgató rendező, aki összetartja az egészet. Az Ocean’s-trilógia direktorának személyében ez meg is volt, és szerencsére a bubimentes „light”-osság is inkább csak a költségvetésre vonatkozik.

A Logan Lucky ugyan nem találja föl a spanyolviaszt és Steven Soderbergh is háttérszándékkal készítette el visszatérésének tárgyát (aprópénzből ekkora sztárgárdával egy függetlenfilmes blockbustert készíteni, „bosszút állva” a stúdiórendszeren), mégis ezek aligha tűnnek föl a két óra kikapcsolódás alatt. Nem akar több lenni önmagánál – ki is mondja önreflexíven hogy mit is nézünk voltaképp – és ez megadja neki azt az univerzális lazaságot, ami egy mindenki által szerethető alkotássá teszi.

Elvált főhősünk (Channing Tatum) a Charlotte-i oválpálya alatt zajló felújításon dolgozik, amikor kirúgják sánta lába miatt. Lánya fontos ugyan neki, de hadilábon áll a pontos dátumokkal, és nem is a technika, vagy az internet embere. Munkanélkülisége sem segít helyzetén, ráadásul ex neje (Katie Holmes) költözni készül a kicsivel és új, (hangsúlyosan) Ford kereskedő élettársával. Így hát felmerül az ötlet, hogy félkarú, iraki veterán csapos öccsével (Adam Driver) karöltve ki kéne rabolni a NASCAR leghosszabb – és nem legnagyobb, mint azt a film sugallja – versenyének otthont adó pályáját, ahol minden héten van valami esemény (pl. a Coca-Cola 600 mérföldes, a katonák nemzeti emlék/ünnepnapján), ami miatt áll a felújítás. Robbantani is kell, de a szaki (Daniel Craig) épp börtönben csücsül.

A fenti tartalomból talán kitűnik két dolog: a sablonok új környezete és az érdekes figurák. Noha Tatum a főhős, talán ő a legkevésbé eredeti fószer a bagázsban. Szerencsére a hangulat és a mellékszereplők végzik a dolgukat és ezt a bibit feledtetik velünk, ám attól még ott van (de nem ez a legnagyobb). A játékával különösebb baj nincs, ahogy senkijével se.

Például Adam Driverével. A másik Logan tesó ezzel a névvel ugyan indulhatna is a NASCAR-ban (fel is tűnik egy „Logan” feliratú autó és ilyen pólójú szurkoló, de az Joey Logano kocsija megtévesztően kreatívan fényképezve, ne zavarodjunk bele), ám valójában inkább a Patersonban látott szerepe köszön vissza, csak tájszólással, más környezetben és versírás helyett rablással. Mikor megismerjük, ugyanaz a sztorizgatós, kicsit szomorkás, monoton életet élő kispolgár, Aztán persze mikor beindulnak az események, ez gyökeresen megváltozik, és szerencsére megfelelő mélységet is kap a testvérpár közti viszony.

De ha már beindulnak az események, akkor a Scooter koncertről érkező szőke Daniel Craig viszi el a show-t! Ez a kattant állat hihetetlenül jól állt neki, minden jelenetben! Nagyon érezhető, hogy mennyire el akart már játszani egy ilyen, direkt túlírt, eredeti, és ő maga által is alakítandó karaktert, hisz a Casino Royale óta ez csupán a harmadik olyan szerepe, ami nem rendelkezett valamilyen alappal. Mi szabadulhat fel még belőle Bond után?!

Több kiemelt szereplőt nem is kapunk, a banda sincs egy focicsapatnyi, cserébe több olyan mellékág van, ami vagy állandó humorforrás (a Ford imádó kereskedő), vagy csak szimplán felvonultat még egy sztárt (Hillary Swank erőltetett nyomozása). A két kategória keveréke Seth MacFarlene és Sebastian Stan szponzor és versenyző duója, de beköszön még Katherine Waterston (az alienes rövid hajával), ott van a Logan húgi, vagy Craig öccsei. És még ennyi szállal sem válik igazán túlzsúfolttá. Hogy is volt azzal a csapatfilmet jól dirigáló rendezővel?

Na és akkor térjünk egy kényesebb terepre, a környezetváltásra. Majd egy tucat autósportos töltetű írás után itt a Sorban, elég elfogultnak fog hangzani az, hogy a NASCAR-ba nem mentek bele jobban, pedig kellett volna. De ez tény. Hiába szerezték még az engedélyeket, hiába támogatta két autógyár is a filmet, a pénz arra már nem volt elég, hogy komolyabban foglalkozzon a pályán zajló 600 mérfölddel. Jó, jó, de most ez miért is baj?

Egyszerűen azért, mert így hiába van jól, új köntösbe becsomagolva a rablás maga, ha pont a különlegességéből vajmi keveset láthatunk (egy kapóra jövő autóelfüstölést slusszpassz), így maradnak az ügyesen kivitelezett, de attól még sablonos jelenetsorok. Ez pedig rontja az összképet, hisz nem lesz se különösebben feszült, se különösebben kiszámíthatatlan. Nem tudjuk, hogy mi történik pontosan, de pontosan tudjuk, hogy valami zajlik a háttérben. És ez leginkább azért jön elő, mert arányaiban ennyivel többet töltünk a melóval. Ami amúgy nem lenne baj egy balhéfilmnél, de azért általában jobban látjuk az életet a kirabolt helyen, nem?

Még ha nem is túl szakmaian, óriási blődségeket elkövetve, de jobban előtérbe hozva a futamot (amihez meglepően hamar elérünk – és ez egy másik bajt idéz elő), az elfedhette volna ezt. Pedig vannak elrejtett cameók, a szakkommentátorok a Verdákban is szerepeltek (a 3. ilyet, a pálya extulaját kivágták, pedig az akcentus jó humorforrás volt, így beleillett volna). A többi felbukkanó versenyző viszont biztonsági őrt és hasonlókat alakít, nem önmagukat. Mondjuk így kiderült, hogy pl. épp Loganoból jó komikus válhat, ha visszavonul…

És akkor a másik probléma: mivel még félidő előtt eljutunk a rablás napjához (tervezést nem is igazán látunk), és ott a kevés NASCAR töltet miatt keveset időzünk, ezért hamar vége a „csúcspontnak”. És bár a versenyre nem volt elég pénz, forgatni még igen, így bejön az utolsó negyedre a kissé túlnyújtott nyomozós szál Swankkel, aminek a végére már mindenki gyanússá válik. Mintha beszúrtak volna 20-25 percet a titkokat lerántó montázs elé, mert csak. Ott a hangulat is kissé szétesik: a kislány énekversenye után elég döcögőssé válik a film.

Cserébe viszont kárpótolnak a végig frappáns popkult utalások (az a börtönlázadás klasszikus lesz!), a jól működő kémia, az akcentusokkal való poénkodás, az addig eltelt másfélóra (kevés NASCAR ide, sablonos rablás oda), a végemontázs, és a folytatásra igen szépen teret nyitó, de egyben csattanósan, anélkül is megélő záró snitt.

A Logan Lucky tehát nem váltja meg a világot, viszont minden hibája ellenére a nyár egyik kellemes élménye. Akit érdekelt, az rohanjon egyből, nem csalódik. Akit pedig kevésbé hozott lázba, annak is megéri befizetni rá, hisz a jelenlegi mozis felhozatal nem esik össze a jobbnál jobb augusztusi közönségfilmektől, szóval…

…szóval már csak az a kérdés, hogy ki az a Rebecca Blunt?

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A BBC közzétette minden idők 100 legjobb vígjátékának rangsorát
Következő cikk A Stark lányoknál beköszöntött a karaoke