Thor: Ragnarök (Thor: Ragnarok), rendező: Taika Waititi, szereplők: Chris Hemsworth, Tom Hiddleston, Cate Blanchett, Mark Ruffalo, Tessa Thompson, Jeff Goldblum, Karl Urban, amerikai akció-vígjáték, 130 perc, 2017. (12)
Családbarát Világvége
El kell ismerni, hogy bármennyire is sikeresek a Marvel szuperhős mozijai, a Thor-filmek sosem voltak az élvonalban. Míg az első rész egy erős középkategóriás alkotás volt, addig a második epizód már egy teljesen feledhető képregényfilm lett. Persze meg kell hagyni, talán pont a mennydörgés istenének karakterével a legnehezebb azonosulni, az összes eddig felvonultatott Marvel filmuniverzumos szereplő közül, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy a fejesek úgy érezték, van még kraft egy harmadik Thor kalandra, és végül is félig meddig igazuk is lett.
A történetünk valamivel az Ultron kora után veszi kezdetét, vagyis Thor elindult felkutatni a végtelen köveket, nem sok sikerrel. Mikor hazatért Asgardba, meglepve konstatálta, hogy Odin bizony eltűnt, a helyét pedig a magát apjuknak kiadó Loki vette át. Eközben ráadásul ott lóg a birodalom felett egy prófécia a Ragnarökről, vagyis Asgard pusztulásáról, és mivel csőstül jön a baj, ebbe a képbe még Hela, a halál istennője is bekerül.
A Thor: Ragnarök egyik legnagyobb erénye mindenféleképpen a történetvezetés lett. Annak ellenére, hogy elég sok elemet sikerült belezsúfolni a filmbe, az eddigi Marvel alkotások közül az egyik legletisztultabb és legképregényesebb sztorival büszkélkedhet, vendégszereplőkkel, akcióval, humorral, és olyan látványvilággal, ami megint csak tökéletesen idézi meg a füzetek hangulatát. A 80-as évek szintipop zenei betétjei, és a színekben gazdag képi világ remek hangulatot kölcsönöznek a Thor 3-nak, amibe Taika Waititi rendező gyakorta kissé gyermeteg humora tökéletesen illik.
A poénkodás ezúttal nincs annyira túlerőltetve, mint például A galaxis őrzői vol. 2. esetében, de azoknak, akik egy komolyabb hangvételű történetre számítottak a Ragnarök cím kapcsán, csalódniuk kell majd. Sok szempontból jóval gyermetegebb lett, mint azt a cím sejtetné, a nagy világvége prófécia sokkal inkább egy mellékszál, mintsem tényleges mozgatórugója a történetnek, az olyan, a képregényekben elég komoly karakterek, mint például a Nagymeter, Skurge, vagy Surtur pedig csak vicces mellékszereplők itt, mintsem tényleges veszélyforrások. Nyilván ez csak azoknak jelenthet majd esetleges problémát, akik a forrásanyag rajongói, mivel egyébként a cselekmény szempontjából ügyesen tálalták ezeket a szereplőket.
És ha már a szereplők: Thor mostanra ég és föld, ahhoz képest, mint amilyen az első filmes feltűnésekor volt. Loki továbbra is Loki, azok, akik eddig kedvelték a karakterét most is odalesznek érte, akiket pedig eddig nem kapott el a Hiddleston-láz, azokat valószínűleg most sem fogja. A legnagyobb utat mégis Hulk járta be, aki érezhetően fejlődik, a dühöngő szörny egyre intelligensebbé válik, persze az ő esetében ez még mindig csupán egy kisgyerek értelmi szintjét üti meg. Ugyanakkor a készítők úgy döntöttek, hogy Jane Foster (Natalie Portman) karakterét nem erőltetik tovább – úgysem tudtak vele túl sokat kezdeni az előző két filmben -, a helyére így Valkűr lépett, mint a legújabb női főszereplő, aki magasan az eddigi legmegnyerőbb az asgardi karakterek közül. Ellenlábas fronton megkaptuk Cate Blanchetet, mint Helát, aki tovább gyarapítja a nem túl komplex Marvel-gonoszok táborát, de ezt legalább szórakoztatóan, bár néhol szörnyen túljátszva teszi meg.
Összességében, a Thor: Ragnarök egy élvezetes, sok szempontból igazán képregényes mozi lett, aminek továbbra sem célja levetkőzni magáról a Marvel-filmek általános gyengeségeit. Azok, akik komoly történetre, vagy a világvége hangulat felvezetésére várnak a jövőre debütáló Bosszúállók: Végtelen háború előtt, csalódni fognak. Akik viszont egy szórakoztató, buddy movie elemekkel tarkított akció-vígjátékra vágynak Marvel köntösbe bújtatva, számukra az egyik legerősebb képregényfilm is lehet a Thor 3.
Végezetül pedig: a stáblista utáni jelenetek szerelmeseit ezúttal két szcénával lepik majd meg, egyiket a szokásos animált, másikat pedig a teljes stáblista után láthatjátok majd.
