Valós halál (Altered Carbon) 1. évad – kritika


Valós halál (Altered Carbon), író: Richard Morgan, szereplők: Joel Kinnaman, James Purefoy, Martha Higareda, amerikai sci-fi és krimi sorozat, 60 perc, 1 évad, 2018- 

A Netflix eddigi legdrágább pilotja volt az itthon Valós Halál címen ismert Richard Morgan regénytrilógia első részének adaptációja. Minden úgy néz ki, mintha a Szárnyas fejvadász utcáin sétálgatnánk, ahol a magazinkészre kigyúrt Joel Kinnamannak meg kell oldania egy gyilkosság rejtélyét, szóval röviden összefoglalva egy neo-noir krimivel van dolgunk cyberpunk köntösben. Sajnos az alkotókat annyira lefoglalta ez a stíluspornó és a zsáner folyamatos hangsúlyozása, hogy a történet zavarba ejtően felejthető lesz, de legalább az utolsó részekre felpörög a sztori és így nem okoz csalódást az Altered Carbon.

A sorozat legnagyobb főszereplője a körítés. Hiába van dolgunk egy klasszikus krimivel, átgondolt karakterekkel, értékelhető csavarokkal, mesélő flashbackekkel, a fókusz végig azon marad, hogy a 25. században járunk. Az első részekben meg is kapjuk a gyorstalpalót, hogy tisztában legyen a néző a futurisztikus világképpel és hagyja, hogy beigya magát a bőre alá a klasszikusra megálmodott jövőkép. Teljesen biztos, hogy mindenkinek a Szárnyas fejvadász fog elsőre beugrani. Alapból egy klasszikus noirral van dolgunk, sötét bűnügyi drámával, amiben néha teljesen indokolatlanul, de azért várhatóan, valaki ledobja magáról a ruhát, hogy gyönyörűre edzett női és férfi testek lepjék el a képernyőt és egy halk aktusba kezdjenek. A hangulat borongós, az utcák nyomasztóak és koszosak, de azok minden egyes árnyas részét határozottan zavarja meg az élénk neon, ami majd kiégeti a szemet. Látványra szinte már megterhelő a város. Amíg az elején lenyűgöz, utána már fizikailag fárasztja le az ember agyát ezekkel az égető fénycsövekkel átitatott képek, aminek baromi klasszikus a díszlete. Repkednek az autók, tömve van a kínai negyed, a felhőkarcolók falán félmeztelenül táncoló nők hirdetik a közeli bordélyházat, mert ugye a szex a legnagyobb iparág, a meztelenség úgy kell ezekbe a jövőképekbe mint egy falat kenyér.

Nem véletlen, hiszen az Altered Carbonban a testeknek hatalmas szerepe van. Ebben a korban ugyanis az emberek tudata digitalizált és egy agyalapi koponyatokba van beépítve, tehát ha valakinek a teste elhullik, attól még a tudata átvihető egy másik testbe. A valós halál akkor áll be, ha a tokot a benne lévő tudattal együtt elpusztítják. Lehet biztonsági mentést is csinálni, amivel még tovább túlélhetünk és persze a piszok-gazdagok visszatérhetnek mindig ugyanabba testbe, ha újraalkotják, de ha elég pénzed van, simán kiválaszthatod, hogy milyenbe térsz vissza, ami elég nagy luxus, mivel ez itt az úgynevezett örök élet. A szegényebbek már nem ilyen szerencsések, ezért is fordulhat elő, hogy például egy megboldogult nagymama egy széttetovált bűnöző testében látogat el egy családi vacsira, vagy egy 10 év alatti kislány, egy megviselt középkorú nő testében tér vissza.

Itt kapcsolódnak be a nézők, amikor megismerjük a japán-szláv származású Takeshi Kovácst, aki egykor egy elit katona volt, de elítéltek. 250 év után ébresztik fel azzal a szándékkal, hogy kinyomozza az egyik rém-gazdag  embernek a gyilkosságát, amiért cserébe megkapja a szabad élethez a papírokat meg egy csomó pénzt. Nyilván annyira exkluzív lesz a megbízás, hogy simán bele lehet halni, cserébe a Joel Kinnaman testében felébresztett faszinak annyira nincs is kedve hozzá, de legalább egy nagyon szexi és tűzrőlpattant nyomozónő segít neki, plusz egy olyan szállodában lakhat, ami úgy Edgar Allen Poe ahogy van és ez az egyik legjobban kivitelezett skicc a sorozatban.

A nyomozás meglehetősen unalmas lesz az elején, olyan, mintha nem akarna beindulni a történet, ezért is szerencse, hogy a sorozat közepén a flashbackek már adnak nekünk egy másik sztorit is, amiben megismerjük Takeshi Kovács nem kevésbé érdektelen múltját és bővül a szereplők tábora, aminek hála az utolsó pár részre teljesen felpörög az Altered Carbon. A tempó tehát nem éppen egyenletes és így a színvonal sem. Az elején túl sok lesz a merengő filozofálgatás erről a világról és néha untat az ilyenkor jellemző társadalmi kérdéseivel, ami ezeknek a disztópiáknak pont az egyik legérdekesebb pontja, de narrálva ezek a gondolatmenetek meg tudják feküdni a gyomrot.

Az Altered Carbonnak kicsit nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Tényleg hihetetlen ez a látványvilág, lenyűgöző, de egyszerűen sok és eltereli a figyelmet a történetről, ami igazán csak a az utolsó részekben képes jelentőségteljesen lekötni a nézőt. Joel Kinnaman persze végre megint annyira karakteres, mint a Gyilkosságban volt, nagy húzónévnek számított, nagyon jól tették, hogy őt választották. Tényleg az a gond a sorozattal, hogy olyan lett, mint egy kamaszlány az első randija előtt: azt hiszi minden a külsőn múlik, de tudjuk, hogy a tartalmon ugyanakkorra a hangsúly.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Megvan az élőszereplős Pinokkió rendezője
Következő cikk Jöhet a Csúcsformában 4