The Alienist 1. évad – kritika


The Alienist, író: Caleb Carr, szereplők: Daniel Brühl, Dakota Fanning, Luke Evans, amerikai dráma és krimisorozat, 60 perc, 1 évad, 2018. 

A TNT jóvoltából már lement és hamarosan érkezik a Netflixre is a 20. század küszöbén játszódó kosztümös krimi, aminek nem csak a fő karaktere magyar származású, hanem a sorozat egy részét is Budapesten forgatták. A sebészre emlékeztető hangulatban nyomoz egy érdekes hármas New Yorkban, akik nem csak arra keresik a választ, hogy ki csonkítja és végzi ki brutálisan a helyi gyerekprostituáltakat, de azt is igyekeznek kideríteni, hogy pszichológiailag mi motiválhatja az elkövetőt.

A mentális betegségben szenvedőket vizsgáló szakértőket a 19. században alienistnek hívták. Ez egy korábbi megnevezése lehet a pszichológusnak, hiszen azokat tanulmányozták, akiknek a természetes viselkedésük eltérő. A sorozat főszereplője Dr. Laszlo Kreizer (Daniel Brühl), akinek érdeklődését felkelti a városában elszaporodni látszó gyerekgyilkosságok esete. Hamar körvonalazódik, hogy egy sorozatgyilkosról van szó, aki nem csupán megöli az áldozatait, akik bordélyházakban dolgozó kisfiúk, de durván meg is csonkítja őket. Dr. Kreizler azért szeretné felderíteni a gyilkos kilétét, hogy választ kapjon arra milyen az agyi működése, milyen gyerekkori traumája vagy milyen motivációja lehet annak, aki ilyet követ el. A célja tehát ugyanaz, mint a rendőrségnek, elkapni a tettest, de őt valamilyen szinten önös érdekek vezérlik. Segítségére lesz ebben régi barátja (Luke Evans), az illusztrátor és a gyönyörű és emancipált asszisztens (Dakota Fanning), aki korának első olyan nője,  aki a rendőrségen dolgozik. Az ügy végül mindegyikük számára személyessé és veszélyessé válik.

Caleb Carr regénye alapján készült a sorozat, amit itthon A halál angyala címen lehetett olvasni. A lelki vonatkozású bűnügyekkel foglalkozó, önjelölt és megszállott nyomozó maga is egy borzasztóan titokzatos személy és a sorozaton végig átívelnek a folyamatos freudi felvetések. Sokat foglalkoznak azzal, hogy vajon a gyerekkori traumák mennyire határozzák meg valakinek a cselekedetit vagy a szüleink meddig okolhatóak a hibáinkért, míg a karakterrajzokat is azzal erősítik, hogy minden szereplőt a múltjába való betekintéssel bontanak ki. A pszichológiai merengések mellett a sorozat fő motívumát mégis a nyomozás adja, ami viszont felfogható egy sima Sherlockos detektív-sztorinak is.

Ami miatt a The Alienist mégis ki tud emelkedni kicsit a tömegből az a hangulatteremtési eszközeinek köszönhető. Egyrészt jó a korrajz és a társadalmi rétegek megfestése, érezni a nyomort az utcákon, az egészet belengi a mocsok meg a sötét. A díszlet és a kosztümök nagyon aprólékosak, őszinte cirkuszi mutatványnak hat az elénk tárt bordélyházak közönsége, akik teljes nyugalomban üldögélnek piszkos bárokban, ahol az asztalon 10 év körüli, női ruhába bújt fiúk énekelnek és árulják a testüket. Ezzel szemben a felsőbb osztályok fűzővel összeszorított női kényelmesen és kimérten feszengenek a fényűző éttermekben, amit aranyozott poharak és sűrű csillárok borítanak. A részletekre nagyon sokat adtak és a jelenetekben sem sajnálják rá az időt, hogy elidőzzenek egy-egy tárgyon  ezzel korhangulatot teremtve. A rendezés részről részre feltűnően magabiztosabb és kreatívabb, bár valószínűleg az is sokat dob rajta, hogy a végére – miután teljesen körvonalazódik a történet – valódi izgalmakat kapunk.

Szerencsére sikerült abszolút nem erőltetetten belefűzni a szériába az olyan fontos motívumokat, mint a nők helyzete. Ez persze főleg Dakota Fanning karakterének köszönhető, aki abban a korban él, amikor a nőknek még nincsen szavazati joguk és mindennap meg kell küzdenie a lenéző pillantásokkal, amiért egyedüli hölgyként nemcsak a rendőrségen dolgozik, de még képes helyt is állni közöttük, sőt, néha tökösebb mint a kollégái.

Bár nem tűnik ki durván a The Alienist a többi hasonló sorozat közül, de a színészeket sikerült úgy kiválasztani, hogy tapintható szikra legyen közöttük. Természetesen hatalmas ziccer lenne kihagyni a szerelmi szálat, főleg ha ilyen szép emberek a főszereplők, de erre nem fecsérelnek sok időt és még kicsit megtéveszteni is sikerül a nézőket vele. Chris Evans, Daniel Brühl és Dakota Fanning tutira vannak annyira karizmatikusak, hogyha díjakat nem is fognak besöpörni az alakításokkal, érezhető, hogy az egyéniségük képes volt pluszt adni a karaktereknek és mindenki ésszel, szívvel körvonalazódott a sztoriban.

A The Alienistre tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy egy korrektül összerakott sorozat, ami nem feltűnően kiemelkedő, de nincsenek idegesítő logikai buktatók benne, nem ordít a mesterkéltség a képernyőről és hitelesen lépkednek benne a szereplők, ráadásul tök fun kiszúrni a nézése közben a budapesti helyszíneket. A második évadról egyenlőre nincs hír, de a nézettségre nem volt panasz.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Befutott az Aranyélet 3. évadának előzetese
Következő cikk A Taxi 5 új előzetesében a vesztébe száguld a franchise