Fehér hó (Snowfall) 1. évad – Kritika


Fehér hó (Snowfall), készítők: Eric Amadio, John Singleton, Dave Andron, szereplők: Damson Idris, Carter Hudson, Sergio Peris-Mencheta, amerikai drámasorozat, 44 perc, 1 évad, 2017- 

1983, Los Angeles, izzasztó meleg, égigérő pálmafák, egy szebb jövőről álmodozó afro-amerikai srác, egy beépített CIA ügynök és egy mexikói kartell. Ebben a díszletben kezd el burjánzani a crack, kokain és amíg a fogyasztók az anyagtól kezdenek el függeni, addig a terjesztőknek az élete függ a cucctól és az azzal járó gondoktól. Több szálon futó cselekmény az FX nagy dobása, ami lehetett volna izgalmas is, de még a szálak is alig érnek össze benne, nemhogy az ízek.

A Breaking Badnek ott volt a meth, a Weeds-nek a fű, a Trainspottingnak a heroin, a Snowfallnak meg a crack. A mostanában legnagyobbat ment sorozat, amiben a fehér por volt a főszereplő, az nyilván a Narcos és Pablo Escobar személye biztosította, hogy függői legyünk annak az anyagnak a történetének. A ’80-as években, a crack kokain szituáció egyik nagy botránya volt, hogy a kábszer elterjedéséhez az Egyesült Államokban nagyban hozzájárult a CIA, nyilván titokban. Ennek persze politikai okai voltak, ugyanis az amerikai hírszerzés a befolyt összegből a nicaraguai kontrákat támogatta a fegyveres harcokban. A CIA nem csupán abban segített, hogy az anyagot terjesztette, de úgynevezett „nemzetbiztonsági érdekből” még a dílereket is védte. Elég kemény sztori, amikor kiderül, hogy az országban tomboló crack-járványért a kormány a felelős. Sajnos a Snowfall fő szála más aspektusból közelíti meg a témát. Három olyan cselekményszálat is kapunk, amikben sok új nincsen, hiszen találkoztunk már több sorozatban is olyan drogközpontú témákhoz kötött életutakkal, amiket minden oldalról megvizsgálhattunk: kartellek, egyszemélyes terjesztők, akik a semmiből jöttek és sok pénzt akarnak, illetve a törvény emberei, akik valamilyen okból beépülnek az életüket kockáztatva.

A legizgalmasabban kivitelezett szál itt egyértelműen Frankliné, azé az afro-amerikai, fiatal srácé, aki intelligensebb korosztályánál, rendesebb gyerek a környéken mindenkinél és egyetemen volna a helye, azonban meg akar gazdagodni és ki akar törni onnan, ahol van. Kezdetben nagybátyjának, a piti marihuána kereskedőnek segít be, amíg aztán meg nem találja őt a crack, mint üzleti lehetőség és onnantól kezdve már nincs visszaút. Ebből a szempontból kicsit tipikus coming of age sztori, hiszen Franklinnek meg kell tanulnia ennek az üzletágnak a kegyetlen szabályait és az elvei felett is szemet kell hunynia, ha igazi trónra vágyik a drogok birodalmában. A másik szálon egy fiatal, mexikói, mindenre elszánt, kapzsi lány próbál a családi kartellen belül magasabb pozíciót és meggazdagodást kiügyeskedni magának egy belé halálosan szerelmes, romantikus, kigyúrt, ’nincs mit vesztenem’ pankrátorral az oldalán. Végül a torta harmadik szeletét a beépített CIA ügynök kapja, aki történetének középpontjában egy teljesen érdektelen magánéleti válság, illetve a beépülésének és a küldetése diszkréciójának nehézkes kézben tartása szerepel.

A sorozat a korrajzon kívül, egy iszonyatos dráma próbál lenni, aminek annyi súlya van, mint egy félbevágott lúdtollnak. Nagyjából senki története nem tud meghatni. Vannak olyan részek, főleg a CIA-s, amik kifejezetten unalmasak. A kitörni vágyó srác karaktere és az ő környezete, illetve felemelkedéstörténete egyértelműen a legérdekesebb, illetve ami a legnagyobb empátiát képes kiváltani, de a többiek nem szórakoztatóak. Amikor bajban vannak, nem váltanak ki igazi izgalmat a sarokba szorított szituációik. A Narcos például azért volt kitűnő, mert még úgy is halálra izgulta magát a néző, hogy pontosan tudta mi fog történni Pablo Escobarral, hiszen az történelem. A Snowfall azonban nem tud lekötni sokáig az igényes képeivel, a jó díszlettel és az autentikus hangulattal. Végig azt várja a néző, hogy igazán beinduljon a történet és legalább azzal lepjék meg a történetet, hogy hirtelen, rafináltan összeér a három fő szál, de ehelyett csak bizonytalanul sodródnak néha egymáshoz maximum látótávolságra a főbb karakterek.

Az FX valószínűleg továbbra is hisz a sorozatban, mert nyáron kezd a második évad, de a Snowfalltól nem érezzük, hogy minőségi túladagolást kapnánk, pedig tényleg kimeríthetetlen és izgalmas korszak a ’80-as évek drogmámorban úszó Amerikája.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Őszintén az összes Christopher Nolan filmről
Következő cikk Jön a Vissza a jövőbe képregény magyarul!