20 éves a Trainspotting


trainspotting Trainspotting; rendező: Danny Boyle; főszereplők: Ewan McGregor, Jonny Lee Miller, Robert Carlyle, Ewan Bremner, Kelly Macdonald, Kevin McKidd, Peter Mullan; brit bűnügyi dráma; 93 perc; brit premier: 1996. február 23., magyarországi bemutató: 1996. október 3. (16)

Trainspotting outfitVálassz 

Mostanra már szerencsére kezd valamelyest elmúlni az a tendencia, hogy ha egy Egyesült Királyságbeli alkotás érkezik a magyar mozikba, akkor automatikusan azt írják alá, hogy „angol film.” Ez volt a helyzet a Trainspotting esetében is, márpedig ha van film, ami nem angol, akkor az pont ez. Talán egy film sem mutatta meg jobban, hogy egyszerre mennyire menő, illetve mennyire nyomorúságos dolog skótnak lenni, és a kemény drogok témáját sem érintették sokan érzékenyebben Danny Boyle-nál. A Trainspotting ma kereken húszéves.

Válassz helyszínt 

A nyolcvanas években úgy gondoltunk mi itt Nyugat-Európára, mint egy kivétel nélkül jóval fejlettebb területre. Persze, ha az ember eljutott Bécsbe, Mümchenbe, Nyugat-Berlinbe, Stockholmba vagy Párizsba, akkor valóban egy összehasonlíthatatlanul gazdagabb közegbe érkezett, de ez természetesen nem volt igaz minden olyan helyre, ami tőlünk nyugati irányban helyezkedett el. A thatcheri Nagy-Britannia például nem volt egy túlságosan fényűző vidék, mai szemmel nézve nem lehetett sok különbséget találni egy cardiffi vagy egy salgótarjáni lakótelep között, és ha igazán rázós környéket akart keresni az ember, akkor elég volt felmennie Edinburgh-ba vagy Glasgow-ba.

Edinburgh a 80-as évek európai AIDS fővárosának számított, amit mai ésszel egy kicsit nehéz felfogni, bár amikor én például 2004-ben ott jártam, még mindig jó sok junkie lófrált az utcán, és az sem volt meglepő látvány, amikor egy kikötői buszmegállóban a rendőrök egy mellettünk várakozó, dealergyanús alakot a földre tepertek. Különösen a 80-as években élt döbbenetesen sok heroinfüggő ember arrafelé, és a felelőtlen tűhasználat következtében rengetegen fertőződtek meg HIV vírussal. Nagy volt a munkanélküliség, alacsony az életszínvonal, minden harmadik fiatal drogozott, így nem csoda, hogy egy jó írói vénával megáldott novellista nekiállt könyvet írni a siralmas közegről.

trainspotting könyvVálassz könyvet 

Andrew Macdonald producer egy 1993 végi repülőút során a Trainspotting című könyvet vette a kezébe, és mire leszállt, már tudta, hogy a történetből filmet akar forgatni. Felvette a kapcsolatot a regényt jegyző Irvine Welsh-sel, és szokatlan módon vette rá a jogok eladására: azt mondta neki, hogy rendező és forgatókönyvíró barátai, Danny Boyle illetve John Hodge, a két legfontosabb skót ember Alex Ferguson és Kenny Dalglish óta. Boyle, Macdonalddal és Hodge-dzsal karöltve akkor készítette el debütáló filmjét, a Sekély sírhantot (amit csak később, a Trainspotting sikere után mutattak be Magyarországon), és a sötét hangulatú bűnügyi film, melyben a drogok szintén fontos szerepet játszanak, elnyerte Welsh tetszését, úgyhogy megnyugodott: a jogok biztosan jó kezekbe kerülnek.


Válassz színészt 

TrainspottingRöviddel a regény megjelenése után a Trainspottingból már színdarab is készült, ahol Ewan Bremner kapta a főszerepet, vagyis Renton karakterét. Boyle-ék a filmben végül Spud szerepét osztották rá, mert úgy vélték, hogy azt a karaktert hitelesebben meg tudja jeleníteni a vásznon. Renton a Sekély sírhantban már bizonyító Ewan McGregor lett, aki gyorsan le is adott 10-15 kilót, hogy hitelesebbnek tűnjön heroinistaként. Jonny Lee Miller állítólag úgy kapta meg a Bond rajongó csajozógép Sick Boy szerepét, hogy előadott Boyle-éknak egy rendkívül meggyőző Sean Connery paródiát, külön hangsúlyt helyezve a legendás színész apró beszédhibájára. Robert Carlyle-t Begbie megformálásában az segítette, hogy elmondása szerint rengeteg hasonló suttyót látott a glasgow-i éjszakában, Kelly Macdonaldot (akinek sokkal kibontakoztatottabb szerepe van a filmben a könyvhöz képest) meg lényegében az utcán szedték össze. A Trainspottingot az ő 20. születésnapján mutatták be, ami azt jelenti, hogy ma kereken 40 éves.

Válassz zenét 

Boyle mindig is nagyszerű érzékkel választott ki zenéket filmekhez, pályájának egyik csúcsa pedig a 2012-es londoni olimpia megnyitója volt, ahol a teljes brit poptörténelmet beépítette a műsorba a Beatles-től az Arctic Monkeys-ig. A Trainspotting elkészülte pont egybeesett a britpop névre keresztelt zenei korszak csúcsidőszakával, így nem csoda, ha a soundtracken a Blur, a Pulp és az Elastica is felbukkant. Egy másik vonulat a film zenéjében a szintén akkor berobbanó elektronika, elsősorban az Underworld révén, akiknek a Born Slippy című technoslágerük a Trainspotting legfontosabb betétdala lett, de ott volt még a Leftfield, Goldie és a PF Project is. És persze ne feledkezzünk meg a nagy öregekről sem, akik közül többet a film szereplői is megemlítenek: a Perfect Day felhasználása azt eredményezte, hogy Lou Reedet megkedvelte egy fiatalabb generáció, Iggy Pop pedig új videóklipet is forgatott az amúgy közel két évtizeddel korábban kiadott Lust For Life-hoz (a kliprendező természetesen Boyle volt). Rajtuk kívül még felfért a soundtrackre David Bowie, az ambient pápa Brian Eno, a New Order és a Primal Scream is.

Válassz karriereket 

Trainspotting wcBoyle azóta Oscar-díjas rendező lett, és a Gettómilliomos mellett olyan filmek fűződnek még a nevéhez, mint A part, a 28 nappal később, a 127 óra, a Transz, vagy legutóbb a Steve Jobs. McGregor a Trainspottingnak köszönhetően elnyerte Obi-Wan Kenobi szerepét a Star Wars prequelekben, ezenkívül olyan filmek főszerepei fűződnek még a nevéhez, mint a Nagy hal, A szellemíró vagy A lehetetlen. Millert leginkább a Sherlock & Watsonból ismerhetjük még, Bremner felbukkant a Blöffben, a Pearl Harborban és az Alien vs Predatorban is, míg a többi főszereplőhöz képest egy évtizeddel idősebb Carlyle eljátszott egy Bond gonoszt (A világ elég), de szerepelt még A partban, az Alul semmiben, és a 28 nappal később nem Danny Boyle rendezte folytatásában (28 héttel később).

Válaszd a barátságot

Welsh 2002-re készült el a Trainspotting folytatásával (Porno), mely a címéhez hasonlóan meglehetősen felnőtt témákkal foglalkozik (a könyv nem sokkal azelőtt jelent meg, hogy Edinburgh-ban jártam, és érdekes volt úgy olvasni, hogy közben a történetben emlegetett leith-i helyszíneken sétálgattam). Természetesen a filmadaptáció ötlete is hamar felmerült, de nagyon sokáig szó sem lehetett semmiről, ugyanis McGregor és Boyle a 90-es évek legvégén csúnyán összeveszett. A rendező beígérte kedvenc háziszínészének A part főszerepét, viszont végül a nagyobb névnek számító Leonardo DiCapriót szerződtette le, McGregor pedig kiakadt, ahogy azt kell. Nagyon sokáig nem is szóltak egymáshoz, de aztán végül elásták a csatabárdot, és a többi színészt is összetrombitálva bejelentették a Trainspotting folytatását. Hogy a forgatókönyv mennyire fogja követni a Pornót, azt egyenlőre még nem nagyon lehet tudni, de az valószínűbb, hogy a heroin-trilógia harmadik részeként kiadott, valójában azonban prequelként szolgáló Skagboys regény nem fog a film alapjául szolgálni. Sokak szerint egy kicsit már késő belekezdeni a folytatásba, túl sok idő telt el az első részhez képest (Carlyle már bőven túl van az ötvenen), de Boyle nem nagyon szokott csalódást okozni, úgyhogy a 2017-re tervezett premierig még minden okunk meglehet a bizakodásra.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 8. Budapesti Építészeti Filmnapok március 3-6.
Következő cikk A visszatérő és a NeoCitran

1 Comment

  1. […] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]