Johnny English újra lecsap – kritika


Johnny English újra lecsap (Johnny English Strikes Again), rendező: David Kerr, szereplők: Rowan Atkinson, Olga Kurylenko, Jake Lacy, Ben Miller, francia-amerikai-angol akció vígjáték, 88 perc, 2018. (12)

A kém, aki megnevettet engem

Amikor az aktív ügynökök lelepleződnek, az iskolai földrajztanárt, Johnny Englisht reaktiválják. Az egykori szuperkém ugyanolyan otthonosan mozog ebben a modern világban, mint korábban: senki és semmi nincs biztonságban. Kissé megfáradt, de azért még szórakoztató harmadik rész az analóg és a digitális harcáról.

Johnny English egyszerű tévéreklámként (Barclaycard) kezdte, a kilencvenes években életre hívott, csökkent értelmi képességű titkosügynök innen küzdötte fel magát a mozivászonra. A brit komikusról úgy tartják, nem szereti kifacsarni a karaktereit, ezért nem meglepő, hogy 15 év alatt mindössze 3 rész készült, és ha minden igaz, ez a trilógia valóban itt ér véget. Maga English is elengedte már ezt a szuperkém dolgot, nem akar fiatalabbnak látszani, mint az őt alakító 63 éves Atkinson, a brit hírszerzés ásza ugyanis földrajzot tanít egy iskolában. Mikor az aktív ügynökök személyazonosságát felfedi valaki (rendszeresen visszatérő elem a kémfilmekben műfajtól függetlenül), kénytelenek reaktiválni.

Az elmúlt években egy új gonosz tűnt fel a filmekben, a hight tech guru, akit hol nemes, hol pedig nemtelen célok vezérelnek, minden esetre a világhálón keringő adatok és információk megszerzésével és manipulálásával jó nagy katyvaszt teremt. Ez már nem csak a hírek egyszerű manipulálását jelenti, mint amit pl. a Holnap markában című James Bond filmben láttunk, a Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed, A kör, az Inferno stb. már megugorják a következő szintet. A film főgonosza, Jason Volta (Jake Lacy) is egy ilyen fickó, egy fiatal és gazdag számítógépes zseni, aki a legmodernebb kütyükkel (és idiótákkal) veszi körül magát. Sikerül rávennie a brit miniszterelnököt, hogy Nagy Britannia minden titkát irányítsanak át az ő szervereire. A brit miniszterelnök pedig megteszi, egyrészt mert nő (Emma Thompson alakítja) és totál bele van zúgva a fickóba, másrészt mert újabb és újabb hackertámadások érik országát. A G12-es csúcsra készülve Volta azt szeretné, ha a bűvkörébe vont miniszterelnök ugyanerre kérné a többi résztvevőt is. Sokévnyi távollét után Englisht egyáltalán nem hatja meg, hogy a világ elrohant mellette, ő továbbra is a régi dolgokhoz ragaszkodik. A harmadik rész tulajdonképpen kettejük harca, az old school és a high tech összecsapása, amiből csak egyvalaki kerülhet ki győztesen. Visszatér Bough (Ben Miller), akit a második részből száműztek és az elmúlt 15 évet egy alagsori irodában töltötte. Ahogy az első részben, most is ő az értelmi szerzője minden olyan ötletnek, ami előrébb viszi ügyüket (a második részben Tucker ügynök ugyanezt a célt szolgálta), de soha nem tenné meg, hogy ezt főnöke szemébe mondja. Mire a film végére érünk, London, a francia Riviéra és Skócia romokban hever. Kémfilmről lévén szó, nem hiányozhat a femme fatale, akit az egykori Bond lány, Olga Kurylenko alakít. Ophelia mindent elkövet, hogy English figyelmét elterelje a forró nyomról, ő pedig kínosabbnál kínosabb helyzetekbe sodorja magát a heves udvarlás közepette.

A játékidő pont elég, a poénok még mindig ülnek, de ne áltassa senki magát, nem egy közülük újrafelhasználás eredménye. Atkinson még mindig vicces, bár Mr. Bean karaktere jóval markánsabban van jelen a korábbiaknál (valószínűleg hiányzik neki). Emma Thompson egy totális idiótát játszik, a jelenlegi brit politika rendesen megkapja a magáét. A Johhny English harmadik része valahol mégis arról szól, hogy bár a régi fény kissé megkopott és helyét a patina vette át, még mindig jó dolog és egyfajta kiváltság britnek lenni. Az emberek sokszor kinevetik a szigetlakókat, pedig lehet, hogy egyszerűen csak irigylik őket.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Amikor a diákok filmszereplőknek öltöznek be az igazolványfotózáshoz
Következő cikk Rick és Morty boncolda és popkultúra elmélet