Kölcsönlakás, rendező: Dobó Kata, szereplők: Balla Eszter, Haumann Máté, Klem Viktor, Martinovics Dorina, Oroszlán Szonja, Szabó Simon, Kiss Ramóna, magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2019. (12)
Etyepetye
Képzeljünk el egy filmet, ami a félredugásról szól, de 12-es karikás. A Kölcsönlakásban nincs akció, nincs meztelenkedés, a szereplők sem nevezik nevén a dolgokat. A közelmúltban bemutatott „párkapcsolati” vígjátékokhoz nem ér fel ugyan, de nem tesz semmi olyat, hogy gyűlöljük.
Van három lánytestvér, a középső és a legidősebb férjének közös mesekönyv kiadója van. A legidősebb férje parázik a gyerektől, ráadásul egy félreértés miatt azt hiszi, hogy felesége félrelépett. A középsőnek már van gyereke, de a férje kikacsintgat a házasságból, ezért ő a jógaoktatóval szeretne félrelépni. A legkisebb a legidősebbnél dolgozó dizájnerre van ráizgulva. A legidősebb a férjével velneszelni készül, ezért a középső elkéri a lakást, hogy ott hancúrozzon a jógaoktatóval, a középső férje viszont a legidősebb férjétől kési el a lakást, hogy ott hancúrozzon egy luxusprostival. A legkisebbnek ugyancsak tervei vannak a dizájnerrel és mivel mindketten az anyjukkal élnek, nekik is ez a lakás marad. Mikor a vélt félrelépés miatt az utazás elmarad, az összes testvér, az összes férj, a jógaoktató, a luxusprosti és egy, a mesekönyv kiadóval leszerződni készülő írónő egyszerre találja magát a lakásban és ezzel elindul a hazugságcunami.
Rengeteg színdarabban, amerikai vígjátékban és Szeszélyes évszakokban láthattunk már hasonlót, A miniszter félrelép sikeréről nem is beszélve. Belemehetnék abba, hogy ki csinálta a filmet és mennyiből, de nem fogok, ezt meghagynám másoknak. A Kölcsönlakás ugyanúgy a párkapcsolatokról szól, mint a Nyitva (Nagypál Orsi) vagy a BUÉK (Goda Krisztina) és ugyanúgy napjaink legnépszerűbb fiatal színészeit és színésznőit sorakoztatja fel, de erősen érezni rajta, hogy első rendezés, még akkor is, ha a rendező a film alapjául szolgáló színdarabot oda-vissza ismeri, hiszen maga is játszik benne. A színészek nem mindig tudják, hogy pontosan mit is várnak el tőlük, megmondom őszintén Szabó Simont soha nem láttam még ennyire tanácstalannak.
Maga a sztori bárhol és bármikor játszódhatna, napjaink Magyarországa nem érződik direktben, a mobiltelefonokat leszámítva pedig kortalan. A párok egymástól való elhidegülése, a gyerekvállalástól való félelem, az újdonságra való vágyás, az érzés, amikor nyeregben érzed magad, majd kihúzzák a lábad alól a talajt mind-mind univerzális téma, melyeket a vígjáték műfajának megfelelően a vicces helyzetekre hegyeztek ki. A sajtóvetítéseken elkényelmesedik az ember. Nagyon ritkán vannak késők, hiszen – bárki bármit mond – mi ilyenkor dolgozunk, a munkából pedig nem szokás elkésni, senki nem jön azzal, hogy bocs, de a helyemen ülsz, senki nem akar keresztül gázolni rajtam, miután elkezdődött a film. Nincs zacskózörgetés, kotorászás, csámcsogás, szürcsölés, beszélgetés, nyihogás és senki nem spoilerezik, mert az esetek döntő többségében hozzám hasonlóan ő is először látja a filmet. A sajtóvetítéseknek ugyanakkor van egy különleges hangulata, mert a vetítés után a firkászok jól megbeszélik a látottakat, esetleg a forgalmazó jelenlévő képviselőjével is váltanak néhány szót, hogy mit várnak a filmtől és hasonlók.
A Kölcsönlakás sajtóvetítéséről betegség miatt lemaradtam, de a kritikákat elolvasva nem volt kétséges, hogy a kollégáknak nem igazán tetszett. Mint minden olyan filmnél, amit lehúznak a kritikusok, a készítők itt sem győzték hangsúlyozni, hogy nem a kritikusoknak készült, így nyugodt szívvel váltottam jegyet egy multiplex szombat koradélutáni előadására, hogy megfigyeljem a közönség reakcióját és nem utolsó sorban kitegyem magam a fentebb leírtaknak. A közhiedelemmel ellentétben a kritikus is ember, ráadásul olyan, aki rajong a filmekért, szeretne szórakozni és jó filmeket látni és általában szurkol is egy-egy film sikerének. Magamból kiindulva meg merem kockáztatni, nem jó kedvvel írja le, ha valami rossz, ne adj isten, nézhetetlen. Nem a forgalmazóktól kapom a pénzt, nincsenek elvárások, kötelezettségek, nyugodt szívvel írhatom le azt, amit valóban gondolok. A Kölcsönlakást sem kellett előre utálnom, utólag meg pláne nem. Valódi hús-vér nézők között néztem meg, hallottam mikor és milyen hangosan nevetnek, mint ahogyan azt is, hogy miről beszélgetnek kifelé menet.
A Kölcsönlakás tetszik az embereknek, hiszen kedvelt színészeik és színésznőik viccesebbnél viccesebb helyzetekbe kerülnek, ráadásul minden a körül forog, hogy milyen lehet is valakivel, aki történetesen nem a partnerünk. Mindez Valentin-napra időzítve kész főnyeremény. Nézhető, szerethető, szórakoztató, kikapcsolódásnak egyáltalán nem rossz program, magára vessen, aki ennél többre vágyik. Így teszek most én is senki által nem befolyásolva.
