Eksztázis – Kritika


Eksztázis, rendező: Gaspar Noé, szereplők: Sofia Boutella, Romain Guillermic, Souhelia Yacoub, Giselle Palmer, Taylor Kastle, francia dráma: 95 perc, 2018 (18).

Trip Elek

Mikor a modern filmgyártás olyan úttörőit, mint Wes Andersont vagy Yorgos Lanthimost már évek óta szűnni nem akaró kultusz övezi, kész csoda hogy Gaspar Noé megmaradhatott a “viszonylagos” ismeretlenségében. Pedig a francia a direktor korunk egyik, ha nem a legegyedibb rendezője. Filmjei rendre egy bizarr, mélyen felkavaró hangvételt ütnek meg, központi elemükké emelve a társadalmi perifériára sodródott emberek különféle drogoktól és mocskos erotikától fűtött világát. Az Eksztázis is nagyjából ezen az irányvonalon mozog, ám ha lehet minden eddiginél sokkolóbb stílusban.

A történet pofonegyszerű. Egy progresszív táncformáció egy eldugott próbaterembe utazik, hogy tökéletesítsék a groteszk elemektől hemzsegő koreográfiájukat. Utolsó este pedig hatalmas bulit csapnak, hogy megünnepeljék a sikerekben gazdag próbafolyamat lezárulását. Igen ám, de az italukba valaki LSD-t kever, így kezdetét veszi a pszichedelikus rémálom.

A történettel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a magyar címben szereplő eksztázisnak semmi köze nincs a filmben látott kábítószerhez. Ez mindössze az oly szeretett fordító barátaink újabb zseniális húzása, akik francia climax szócskát (ami nagyjából csúcs, vagy tetőpontot jelent) a rendkívül hangzatos, de annál pontatlanabb eksztázisra fordították.

A klasszikus értelemben vett eksztázis ugyanis inkább az Ecstasy, AKA. Eki közvetlen hatása. Ez egy, a fiatalok körében elterjedt, viszonylag egyszerű előállítású tablettás drog, ami bármelyik utcasarki dilonál beszerezhető. Ezzel szemben az LSD egy pszichoaktív kábítószer, ami egy tértől és időtől független pszichedelikus utazást indít be a fogyasztóban. Ez általában egy relaxáló, már-már spirituális trip, amit a többség egy kaleidoszkópban tett utazáshoz hasonlít.

Ez mind szép és jó, ám az LSD-nek van egy igen komoly hátulütője. Mégpedig, hogy nincs semmi garancia, hogy a hatás ilyen kellemes lesz. Ha az ember zaklatott lelki állapotban, vagy nem megfelelő környezetben fogyaszt LSD-t, negatív hatások léphetnek fel. A filmben pedig pontosan ez a forgatókönyv valósul meg…

A nagyjából egy és fél órás játékidő legnagyobb részét ez a megdöbbentő hitelességgel ábrázolt badtrip öleli fel. Az Eksztázis félelmetes közeleségbe hozza ezt az amúgy teljesen absztrakt élményt, a néző nem közönséges szemlélőként van jelen, teljességgel átéli a pszichedelikus lidércnyomást.

A film képes megteremteni egy olyan atmoszférát, ami akarata ellenére is bevonzza a nézőt az őrületbe. Ráadásul mindezt a mesterkélt effektus és vizuális trükközés nélkül érte el, pusztán a naturalizmus erejére támaszkodva.

Ez a szemlélet érvényesül a színészi játékban is, ami remekül jeleníti meg az LSD pszichedelikus poklának az emberre gyakorolt hatásait. Meghökkentő az a lélektani leépülés, amin a szereplők néhány óra leforgása alatt végigmennek, a kábítószer egymás ellen fordítja őket, legbelsőbb démonjaikat hozva felszínre.

Ezt a terrort csak tovább erősíti az ötletes megvilágítás, ami hátborzongató neon köntösbe öltözteti a filmet. A mindvégig a háttérben lüktető zenék és a rájuk épülő tánckoreográfiák kettőse is briliáns. Ezek műfajilag nehezen meghatározható, groteszk és futurisztikus elemekben bővelkedő gyakorlatok, amik a maguk módján mégis lenyűgöző szépséget képviselnek.

Az olykor egészen bátor megoldásokat alkalmazó kameramunka is az atmoszférateremtés hangsúlyos elemét képezi. Benoit Debie operatőr előszeretettel trükközik a hirtelen perspektívaváltásokkal, olykor egyetlen jelenet alatt 360°-os fordulatot is megtéve.

A pazar technikai megoldások ellenére azonban tény, hogy az Eksztázis végletekig kegyetlen film. Remekül jeleníti meg a pszichedelikus drogfogyasztás poklát, ezzel hosszú távra traumatizálva közönségét. Magukból kifordult, irányítás vesztett embereket mutat be, akiknek történetén keresztül egy igazán fájdalmas végköveztetést von le:

Lehetsz bármekkora szent, az erény bajnoka, de elegendő mennyiségű anyag után bizony belőled is előtör az ösztönlény.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 25 Disney karakter az eredeti tervrajzokon
Következő cikk Matthew McConaughey kamu drogos termékeket tesztelt az utca emberén