Csernobil – kritika


csernobilCsernobil (Chernobyl), készítő: Craig Mazin, szereplők: Jared Harris, Stellan Skarsgård, Emily Watson, Jessie Buckley, amerikai katasztrófa minisorozat, 60 perc, 1 évad, 5 rész, 2019

Láthatatlan történelem

Kár lenne tagadni, az év meglepetés sikersorozata olyan puritán dokumentarizmussal döngölte a földbe a nézőket, hogy hatása egy ideig mérce lesz a hasonló tematikájú sorozatokhoz. Kegyetlen őszintesége szembesít minket azzal, hogy mennyire veszélyes lehet, ha a látszatot féltő, hatalmon lévő dilettánsok ironikus módon nem képesek elismerni, hogy van egy láthatatlan ellenség, ami mindenkit megölhet. csernobil 5A történet talán számunkra, magyarokra még nagyobb hatással van, mint az amerikaiakra, hiszen egyrészt az eset, ha még nem is a mi korunkban, de a szüleink korában történt, ergo nem olyan régi a sztori, hogy el tudjunk tőle határolódni. Másrészt itt történt mellettünk, Ukrajnában, így sokan ismerhetnek olyanokat, akiknek közeli vagy távoli ismerőseik valamilyen formában érintve vannak/voltak az 1986-os nukleáris katasztrófában, akár áldozatként, akár a környéken lakóként, akár szemtanúként, bárhogy.

1986. április 26-án a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben megtörtént a legnagyobb, ember által okozott atomkatasztrófa, ami a világban történhetett. A kezelőszemélyzet egy teszt során kikapcsolta a reaktor vészhűtési rendszerét, ami miatt a 4-es reaktorblokknál gőzrobbanás történt. Az emberi naivitás és az akkori, szovjet kommunista „propaganda” miatt 36 órán át nem ürítették ki a várost és tájékoztatást sem adtak ki, hanem az emberek a svédektől értesültek az esetről, akik bemérték a sugárzást.

csernobilŐszintén szólva mindig is tudtuk, hogy ez mekkora tragédia volt, azonban így, ennyire a részleteibe belelátni valószínűleg sosem sejthettük, hogy mik történtek a katasztrófa után. Ennek a szörnyű helyzetnek a következményeit láthatjuk ebben az öt részes minisorozatban, hogy a magukat feláldozó emberek hogyan küzdöttek meg a tudomány eddig ismeretlen területével, a sugárzással, a haláltól való félelemmel és a szovjet párt kommunista eszméivel.
A város atmoszférája fantasztikus, illetve félelmetesen ismerős a látkép a szocialista hangulatú miliővel, a Ladákkal és a blokkokba épült, szürke panelrengeteggel. Szerencsére sokat merít az apokaliptikus Tarkovszkij-féle sci-fikből – főleg a Sztalkerből, a némaság, a kiüresedés, a pusztulás láthatatlan nyomai a nihilizmus teljes rátelepedését mutatja a városra és a szereplőkre.

A zenei hangvágás zsigeri nyomasztást idéz elő. A gépies fémhangok, a gyári zörejek és kongások egy légüres térbe kalauzolnak el minket gondolatban, ahol szintén a Semmivel, a Halállal nézünk farkasszemet. Nem utolsó sorban pedig a kiemelkedő színészi játék, ami elviszi ezt a sorozatot a hátán. Az első részeknél még sok volt a panasz, hogy olyan furcsa angolul hallgatni az egyébként orosz karaktereket, de ezt nagyon hamar kompenzálta Valerij Legaszov (Jared Harris) rejtett zsenije és nostradamusi jóslatai, Borisz Scserbina (Stellan Skarsgård) józansága, és a párteszmén túlmutató intelligenciája, hiszen rögtön meglátja, hogy súlyos katasztrófa történt és Uljana Homjuk (Emily Watson) kötelező női tudósként való közreműködése, amihez annyi érdekesség hozzátartozik, hogy a casting során a színészeket egytől-egyig létező személyekről mintázták, kivéve Uljana Homjuk (Watson) karakterét, aki fiktív eleme a történelemnek, viszont a sorozatban nagyon sokat hozzátesz az események alakulásához. csernobil 4Így az sem valótlanság, hogy a rengeteg eltusolás ellenére mennyi embernek köszönhetjük ma azt, hogy mára nem vált teljes Európa lakhatatlanná, ugyanis a történetből kiderül, hogy simán benne volt a pakliban ez az opció is. Amúgy az is egészen elképesztő, hogy ezt a szériát az a Craig Mazin írta, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Másnaposok 2-3, a Horrorra akadva 3-4 vagy a Superhero Movie. Kibújt a szög a zsákból és milyen jól tette, hiszen a komikus énje mellett láthatóan nem kevés szerzői intellektus is lakozik benne. Reméljük, mostantól többet látjuk ezt az oldalát.csernobil 2A sorozat egyébként amellett, hogy a végletekig nyomasztó és megdöbbentő, nagyon sok érdekességgel is szolgál. Egyfelől olyan számokat és mértékegységeket tudhatunk meg, amik talán ez idáig a laikusak számára nem derültek ki. Olyan viszonyítási alapokat tudhatunk meg, amik által sokakban csak így tudatosul, hogy mennyire súlyos is volt ez a katasztrófa. Például Csernobil és harminc kilométeres környéke igen sok időre lakhatatlanná vált, vagy hogy a reaktorban lévő mag üzemanyaga még mindig ég, ami fölé nemrégiben a második szarkofágot húzták fel, azonban ezt is csak 100 évre tervezték. A radioaktivitás bár nem látszik, hatásait nagyon látványosan érzékelteti a sorozat, így sokkoló képekkel találkozhatunk egyes részekben, hogy pl. egy-egy állatra hogyan hathat, hogyan tesz tönkre a másodpercek tört része alatt egy szuperrobotot vagy miképp mállik le szépen, fokozatosan az ember bőre tőle.

A sokadik borzasztó erős pontja, ami talán meg is magyarázza, hogy miért ennyire sikeres pont ebben a társadalmi közhangulatban a sorozat, hogy az emberi makacsság mennyire felül tud kerekedni a józan észen és bár manapság nem a sugárzással, de egy hasonló láthatatlan ellenséggel kell megküzdenünk: a globális felmelegedéssel. Itt is az országok vezetőinek kellene elsőként cselekednie és felhívni erre a figyelmet, azonban sokat elárul az emberiségről az, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke el sem ismeri, hogy létezik olyan, hogy klímaváltozás. A igazság pedig, mint megtanultuk, nincs tekintettel eszmére, vallásra és politikai hovatartozásra sem.

10 10

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A 3. Zsigmond Vilmos Nemzetközi filmfesztiválon jártunk
Következő cikk Rocketman - kritika