
Mindenki céltáblája
A HBO sorozatának főszereplője Perry Mason, aki az első világháború lövészárkaiban átélt borzalmak után Los Angeles-i ügyvédként még több emberi gyarlósággal szembesül. Fordulatokban gazdag cselekmény, szenvtelen erőszak, a Nagy Depresszió nyomasztó megidézése és egy félelmetesen jó Matthew Rhys.
Erie Stanley Gardner (1889-1970) két évtizedes ügyvédi gyakorlattal a háta mögött teremtette meg Perry Mason karakterét. 1933 és 1973 között több, mint 80 (ponyva)regényt írt a nehéz és/vagy reménytelen ügyeket elvállaló ügyvédről, aki sokszor a nyomozást is maga végzi és finanszírozza. Gardner a XX. század legolvasottabb amerikai írója és jelenleg is az előkelő harmadik helyett foglalja el. A regények alapján a Warner a harmincas években hat filmet készített, 1943 és 1955 között a rádióhallgatók minden nap 15 percet kaptak Mason történeteiből, 1957 és 1995 között pedig televíziós sorozatot és tévéfilmet mutattak be bő 270 résszel (az első sorozat hatalmas népszerűségnek örvendett, a még élő színészek a tévéfilmekben tértek vissza évtizedekkel később a képernyőre, a második sorozat azonban még egy évadot sem élt meg). Masont eddig 10-en személyesítették meg, Raymond Burr (1917-1993) alakítását kétszer jutalmazták Emmy-díjjal (1959, 1961), a sorozat pedig elnyerte a Golden Globe-díjat (1961). Természetesen ilyen ismertség mellett képregény is létezik belőle.
A hosszabb felvezetéssel azt kívántam érzékeltetni, hogy bár a karakter felénk nem igazán ismert, Amerikában hatalmas kultusza van. Az örökség súlya nyomhatta az HBO vállát, ahol átérezve a felelősséget a legjobbakat választották az alkotógárdába.

Ez utóbbi fontos szerephez jut, mert egyrészt szinte minden szereplő a tagja, másrészt a gazdasági világválság társadalmáról is átfogó képet ad. A reményvesztettség a vallás felé fordítja az embereket, melyből a – kvázi – gazdasági vállalkozásként működtetett magánegyházak húznak hasznot. Véleményformáló erejük, hatalmuk megkérdőjelezhetetlen és a befolyásos tagok által szinte minden területen képviseltetve vannak. A showelemekkel tarkított közös révülettől a szegények sorsuk jobbra fordulását, a gazdagok a piszkos üzelmeik miatti bűnbocsánatot várják. A gyülekezet hitszónoka, vagyis a show arca Alice nővér (Tatiana Maslany – Sötét árvák), aki a háttérből az anyja Birdy (Lili Taylor – X-akták, Sírhant művek, Bűnök és előítéletek) és a „bölcsek” irányítanak.
Masonnek egyszerre kell a tárgyalóteremben és a külvilágban helytállnia, ahol korrupt rendőrök, levakarhatatlan firkászok, verőlegények, prostituáltak, telekspekulánsok, sikkasztók, lefizetett vagy éppen megfélemlített tanúk és esküdtek, valamint az Alice által feltüzelt tömegek várnak rá minden áldott nap. Saját egzisztenciális válságán és a háborús emlékeken felülkerekedve ered az igazság nyomába, hogy a valódi elkövetők akasztófára kerüljenek. 
A Perry Manson a megszokott HBO minőséget hozza (és nem csak azért, mert minden befektetett centnek helye van), melynek fényét az erőteljes színészi alakítások emelik. Izgalmas krimi, pontos és hű korrajz (jelmezek, díszletek, történelmi tények és közgondolkodás), valamint fordulatokban gazdag tárgyalótermi dráma egyben, fanyar humorral és jól megírt dialógusokkal. A nyolc rész elegendő időt hagy a szereplők megismerésére és a bűntény felderítésére, talán a kelleténél valamivel többet is (az egyes részeken belül is tapasztalni némi aránytalanságot). Lassan indul be, a tárgyalásnál ütemet (és stílust) vált, hogy aztán a lezárás egyszerre legyen meghökkentő és már-már bosszantóan gyors. A cselekmény időnként elkalandozik, egyes szálakat pihentet, altat, félbehagy, de összességében, élvezetes, szórakoztató darab, melynek következő évadát már be is rendelte az HBO.


