Ken Follett: Egy új korszak hajnala – Könyvkritika


Ken Follett – Egy új korszak hajnala – A katedrális előzménye (Ken Follett: The Evening and the Morning), 2020., Magyar kiadás: GABO Kiadó, 2020, Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin, terjedelem: 816 oldal

A sötét középkor

Aki olvasott már Ken Follett regényt, az tudja, hogy bármit ír a szerző, az élvezetes lesz. Legyen az második világháborús kémtörténet (Tű a szénakazalban) vagy középkori kalandregény (A katedrális), minden korszakban megállja a helyét. Az elmúlt évtizedekben főleg ez utóbbi témában merült el, könyvsorozat és önálló történetek formájában is. Ezek közül a középkori Kingsbridge városa köré szerveződő történetek a legnépszerűbbek.
A katedrális 1989-ben jelent meg, ezt követte Az idők végezetéig 2007-ben, majd A tűzoszlop 2017-ben. A Kingsbridge-sorozat ismertsége aztán 2010-ben óriásit nőtt, mikor sorozatot készítettek A katedrálisból Rufus Sewell, Matthew Macfadyen, Eddie Redmayne, Hayley Atwell, Sam Claflin, Donald Sutherland és Ian McShane főszereplésével. A könyvek eladása is jelentősen megnőtt, meg hát három könyv után szemmel látható Follett rajongása sem csökkent ezen pár évszázadot felölelő korszak iránt. Így nem teljesen meglepő, hogy szeretett volna még kalandozni kicsit Kingsbridge környékén. Viszont mivel A tűzoszloppal eljutott a reformációig, ezért folytatás helyett inkább egy előzményt készített a trilógiához. Ez az Egy új korszak hajnala.

Történetünk 997-ben veszi kezdetét és három szálon fut, melyek itt-ott összeérnek cselekmény folyamán. Az első szál egy hajóépítő mester legkisebb fiát, Edgart követi, aki a falujukat, Combot ért viking támadás során elvesztette szerelmét. A támadás közben az apát is elvesztő család ezután  átköltözik egy Dreng’s Ferry nevű folyóparti település mellé földet művelni. Itt a hatalom a kocsmáros Dreng és a helyi kis apátság vezetőjének, Degbertnek a kezében van. A meglehetősen szabados életét élő kocsmáros és apát helyi kiskirályokként irányítják a vidéket és a folyón átmenő rév (kis csónak) forgalmát. Az ideérkező ezermester Edgar hamar fontos ember lesz. Épít új, erősebb csónakot, majd tutajt. Készít szákot a halászáshoz, kijavítja az apátság düledező tornyát és egy ponton hidat is készít, ahol egyszer még a király is át akar kelni. Ami miatt a települést innentől Kingsbridge-nek hívják…

A második szál a környező vidék földesurait állítja középpontba. Wilwulf a földesúr, öccse Wynstan a püspök, a legfiatalabb testvér Wigelm pedig egy than, nemes, aki a későbbi korok báróinak felel meg. Wilwulf erős kezű, jó kiállású, olvasni tudó vezető, akinek nagy gyöngesége a szép nőkben rejlik. Az írni és olvasni tudó Wynstan nem a szerény papi lét művelője, szerencsejátékkal, prostituáltakkal és korrupcióval teli hedonista életmódot folytat. A legkisebbik fivér nem annyira csinos és okos, mint legidősebb bátyja, türelmetlen, könnyen dühbe gurul és analfabéta, viszont csatákban jól helytáll. Az ő székhelyük Shiringben van és az udvartartásuk rengeteg intrika helyszínévé válik a történet folyamán.

A harmadik szál a cherbourg-i, gyönyörű és művelt (a korban nő létére olvasni tudó!) Lady Ragnát követi, aki a francia Hubert gróf lányaként már fiatalon sok vezetői tapasztalattal rendelkezett. Hősnőnk aztán hozzámegy Wilwulfhoz és elkezdődik egy cselszövésektől, árulásoktól és zsarolásoktól terhes élet, amit néha váratlan barátságok könnyítenek meg.

Érdekes kettősség jelenik meg az Egy új korszak hajnalában. Egyrészről, ha az ember nem olvasta egyik Kingsbridge-könyvet sem, akkor kifejezetten izgalmas és érdekes. El lehet merülni vele gy olyan korban, amikor a becsület, a házasság és az emberi élet még egészen másképpen volt értelmezve. Másrészt, ha valaki rajongója a sorozatnak, akkor hiába az amúgy szokásos színvonalon (remekül) megírt történet, fel fog fedezni benne már máshol is előkerülő elemeket. Lényegében Ken Follett fogta az egyszer már bevált ötleteket és újra felhasználta őket, ilyenek például az erdei útonállók figurái, de említhetnénk még sok ilyet. Lényegébe véve olvasás közben fel-feltűnnek ismerős mozzanatok és bár ez a deja-vu nem árt túl sokat a történetnek, mégis némileg rányomja a bélyegét az élvezhetőségre. Ettől függetlenül egy izgalmas történelmi regényről beszélünk, jó is olvasni, csak hát nem ez lesz a legjobb és legeredetibb darabja a sorozatnak.(Ha már mindenképpen választani kell, akkor vagy A katedrális vagy A tűzoszlop lenne a nyertes. A sorozattal ismerkedőknek mindenképpen A katedrális ajánlott kezdésnek.)

Az Egy új korszak hajnala Ken Folletthez méltó darab, még ha nem is a  legötletesebb cselekményű. Rajongóknak kötelező és szuper ajándék lehet akár a fa alá is két hónap múlva.

Ezúton is köszönjük a kiadónak, hogy biztosította számunkra a regényt.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (355.)
Következő cikk Felkeverve - kritika