Fatman, rendező: Morgan Neville, szereplők: Mel Gibson, Walton Goggins, Marianne Jean-Baptiste, Chance Hurstfield, Robert Bockstael, amerikai akció-vígjáték, 100 perc, 2020. (16)
Merry Chris-mas!
Ha már unod Kevint és az arcszeszes sikolyt vagy a falra mászol a mosolygós, fahéjillatú családi összeborulásoktól – kivéve persze Clark Griswold Eddie bácsival megerősített karácsonyi vakációját! –, akkor neked rendhagyó Szentestére van szükséged! Piázz a tapló télapóval, kergess pucér öreg fószerokat a Rare Exports finn vadonjában vagy látogass el a Nakatomi toronyházba, a filmtörténet legkarácsonyibb bulijába! Vagy segíts a ráncos, kövér Christopher Crinkle-nek rendbekapni patinás, de halódófélben lévő családi vállalkozását!
„Jogdíjat kellett volna kérnem a képmásomért” – morgolódik az öreg Chris (Mel Gibson) feleségének (Marianne Jean-Baptiste), majd kifejti: a Karácsony csak Amerikában több milliárd dolláros üzlet, amiből ő szinte minimálisan részesedik. Mégpedig azért, mert manapság a gyerekek egyre gonoszabbak, önzőbbek és ez igen rossz hatással van Chris ajándékbolt bizniszére. Tovább tetézi a gazdasági problémákat, hogy az Egyesült Államok kormánya is – szintén a pangó üzletre hivatkozva – csupán az öregnek járó beszállítói díj felét szándékozik kifizetni!
Ezzel szemben nincsenek megélhetési problémái Jonathan Millernek (Walton Goggins – Kemény zsaruk, Aljas nyolcas), a hörcsögrajongó, bérelhető rosszembernek. Állandó megbízója, a tenyérbemászóan önző és arrogáns, 12 éves Billy Wenan (Chance Hurstfield) ugyanis mindig talál számára munkát. Van, hogy a tudományos versenyen teljesen megérdemelten nyerő kislányt kell félreállítani, de megesik, hogy egy jóval közismertebb, fajsúlyosabb arc kiiktatására szól a megbízatás. Mivel egész éves teljesítményéért Mr. Wenan egy darab szenet kap a szeretet ünnepére, éktelen haragra gerjed és elküldi emberét, hogy kutassa fel és iktassa ki a tiszteletlen feladót, az új, kövér és öreg ellenséget: magát, a Mikulást…!!
Gibson bá nem nagyon foglalhatja aranykeretbe a saját, az elmúlt tíz évhez köthető színészi sikereit. A karrier-rengető balhéi után ugyan A fegyvertelen katonával rendezőként rehabilitálta magát, ám kisebb-nagyobb szerepei – Machete gyilkol, A feláldozhatók 3., Megjött apuci! 2., Kegyetlen zsaruk – nem emelték vissza addigi sztárstátuszába.
Az Évi Öt ZS-Film, Willis–Cage süllyesztő azonban szerencsére elkerülte, mégpedig azért, mert sikerült korának, alkatának megfelelő szerepeket választania. Igaz ez A dagadékra is, hiszen az öregedő Melhez – januárban lesz 64 – remekül illik a szikár, piros pick-upot hajtó, a stresszt zsákolással levezető, modern Santa Claus figura. Mikulás bá, aki ugyan jóságos, szeretetreméltó, ismeri mindenki kis titkait, bűneit, csínytevéseit és néha az asszonytól kér tanácsot, ám ha tényleg felbőszítik, minden gond nélkül átkapcsol jeges madmax-fokozatba!
Jót tesz a film hangulatának a Gibson személyiségében mindig is meglévő, morbid, fekete felé hajló humor, ami a Goggins által hozott bérgyilkos vicces karakterével kiegészülve sajátos hangulatot visz a karácsonyi történetbe.
Bár Chris cégének helyzete rendeződni látszik – ő és manómelósai megrendelést kapnak a FJ-63-as harci gépek irányítópaneljeinek legyártására –, ez a hangulat azért távol áll a fagyöngyös, pokróc alatt összebújós romantikától! A finálé ugyan az ünnep hangulatához illően piros-fehérbe öltözik, ám az előre sejthetjük, hogy a két főszereplő találkozásakor nem a Mennyből az angyal… dallamai szállnak majd a levegőben…
A dagadék, mint karácsonyi film méltó csúcsdísze lehet a 2020-as év csenevész, félig lehullott fenyőfájának: nem hiányzik ugyan belőle az érzelem, de fekete és keserűen vicces, mint a havazás nélküli Szenteste. Elszórakoztat, a gömbjein tükröződnek a csillagszórók fényei, de érezzük, valószínűleg nem vesszük majd elő az elkövetkező karácsonyokkor…
