Eufória 2. évad (Euphoria Season 2), alkotó: Sam Levinson, rendező: Sam Levinson, szereplők: Zendaya, Hunter Schafer, Angus Cloud, Maude Apatow, amerikai drámasorozat, 8 rész (52-60 perc), 2022., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Lejtmenet
A Covid miatt a folytatásra várni kellett, miközben a hiányérzetünket két speciális résszel kívánták csillapítani. Azon túl, hogy jobban megismertük a két főszereplőt, azt is megtudtuk belőlük, hogy Rue minden igyekezete ellenére még mindig él. A 2. évad ugyanakkor nem csak róla szól, hanem mindenki másról is, aki részese ennek a lejtmenetnek. Az Eufória még mindig nagyon erős, még mindig nagyon jó. 
A második évadban előkelő helyet foglal el Rue (Zendaya) és Jules (Hunter Schafer) kapcsolata, de a cselekménybe új szereplők is belépnek, illetve jobban megismerjük a többieket is. Fezco (Angus Cloud) és Ash (a 4 éves kora óta bokszoló Javon „Wanna” Walton az Under Armour amerikai sportruházat-gyártó reklámarca) gyerekkora gyakorlatilag az egész első részt elfoglalja, amivel sok minden a helyére kerül. Hozzájuk csapódik a nem túl bőbeszédű, bájos Faye is, akit Chloe Cherry alakít. Az extravékony, ám annál vastagabb szájú színésznő a felnőtt filmek kedvelőinek lehet ismerős. 
Innen egy szilveszteri buliba látogatunk, ahol elszabadulnak az indulatok. Cassie (Sidney Sweeney), Maddy (Alexa Demie) és Nate (Jacob Elordi) karakterének jobb megismerése ugyancsak fontos küldetése az évadnak. Utóbbi apjának (Eric Dane) homoerotikus kalandjai szintén előkerülnek, az ifjúkori próbálkozások korhű zenei aláfestést kaptak. A szülőkről egyébként általánosságban elmondható, hogy nyomatékosabban vannak jelen, mintegy magyarázatot adva elcseszett gyerekeik viselkedésére. Rue és Jules barátságát teszi próbára Elliot (Dominic Fike) személye, akivel rengeteg időt töltenek együtt. Cassie húga, Lexi eközben egy színdarabot ír arról, hogyan élte meg az elmúlt éveket, ennek bemutatása gyakorlatilag az évad utolsó két részét elviszi, a valósággal való párhuzamba állítás pedig valami egészen zseniálisra sikerült. És igen, Ali (Colman Domingo) is itt lesz velünk.
A főszereplő persze továbbra is Rue, ahogy az apja iránti gyászában menekül a valóság elől. Függősége mindenkire hatással van, ahogy hol eltaszítja magától, hol pedig közelebb húzza magához őket. Zendaya ismét emlékezetes alakítást nyújt a szerepben, bizonyítva, hogy nem csak Pókember barátnőjeként van helye a film világában. A korosztály problémáinak kendőzetlen bemutatása, az okok feltárása, a következményekkel való szembesítés és a megoldások felkínálása a rokonok, barátok, ismerősök által a hasonló sorozatok felé emeli az Eufóriát a megvalósítás és annak minősége tekintetében. Valóban sokkol és valóban nem válogat az eszközökben, de többek között ettől jó.
A casting az egyik fő erénye, huszonéves színészekről van szó, akik tökéletesen hozzák a tizenéves karaktereket, miközben többéves szakmai- (és élet)tapasztalat áll mögöttük. Tudják, miért vannak ott, tudják, mit várnak tőlük, tudják, hogy mit csinálnak, jó nézni őket még akkor is, ha gyakran nem túl kellemes, amit látunk.
A sorozat erőssége a szöveg (Sam Levinson ismét odatette magát) és a vágás és hogy egy (újfent) kicsit haza is beszéljek, az operatőri munka nagyban hozzáárul az élményhez. Rév Marcell stílusa és látásmódja tökéletesen illik a mondanivalóhoz, ennek örömére az első pillanattól fogva megteremti azt az atmoszférát, amiben végig utazunk. A főként zárt terekben vagy esti, éjszakai órákban játszódó jelenetekből sikerült kihozni a maximumot, ahogy a fényekkel, a színekkel és a tükröződő felületekkel játszik. Ugyancsak rá jellemző, hogy sokszor más helyiségekből vesz fel vagy onnan indít, szereti használni a különféle nyílásokat, melyeket ajtók, ablakok, falak vagy bútorok határolnak be. Nem lehet nem szeretni és tényleg nagyon illik ehhez az egész kaotikus és nyers „lélekmeztelenítéshez” (ezt egy kommentelőtől loptam, amit ezúton is köszönök, de nekem sem jut jobb az eszembe).
Az Eufória továbbra is csak megmutat, nem vádol, nem ítélkezik és nem magyarázkodik összevissza. Őszinte, erős és már csak a feldolgozott téma miatt sincs szüksége hatásvadász elemekre. Ugyan a lezárás eléggé búcsúszagú, van még a sztoriban potenciál és bár ép elmével ebből az őrületből tényleg nehéz elviselni 12 évadot, egy harmadiknak azért nagyon tudnék örülni.
Közben felmerül bennem a kérdés, hogy komolyan gondolják-e vagy sem, de a közösségi médiában még mindig sokan jönnek azzal Zendaya nevét olvasva, hogy ő meg ki a fene? Velük most már tényleg nem tudok mit kezdeni. 
