Eufória 1. évad – kritika


Eufória (Euphoria), szereplők: Zendaya, Hunter Schafer, Sydney Sweeney, Alexa Demie, Jacob Elordi, amerikai dráma, 50 perc, 2019 -, HBO/HBO Go

Ezek a mai fiatalok…

Az HBO idei egyik nagy dobása kendőzetlen bepillantást nyújt a 2000 után születettek problémáiba, mindezt olyan körítéssel, hogy annak is érdemes próbát tenni vele, akit a téma nem ragad meg elsőre.

Természetesen minden generációnak megvannak a maga sajátosságai és problémái, melyekről nem árt beszélni. Főképp azért is, mert valljuk be, mindannyian forgattuk már a szemünket értetlenül állva olyan dolgok előtt, amit a tőlünk fiatalabb generációk tagjai művelnek, ez pedig egyre aktuálisabb most, hiszen jelenleg nőnek fel azok az emberek, akik már egy a közösségi média és az internet kora által markánsan meghatározott korban születtek. Emellett persze ott vannak az olyan örökérvényű érzékeny témák is, mint a drogok, a szexualitás kérdése és még sorolhatnánk. Nos, nagyjából ezekről szól az Eufória, nem is akárhogy.A történethez adott egy nagy csapat tinédzser, akik mindannyian küzdenek valamilyen problémával, a központban Rue-val, a drogfüggő, ráadásul kényszerbeteg főszereplőnkkel és Jules-szal, az új lánnyal, akinek amúgy sem egyszerű tinédzser napjait nem könnyíti meg az a tény sem, hogy transzneműként éli életét. Bár a történet gerincét Rue drogfüggősége és egyéb problémái adják, szó esik itt még a megfelelési kényszerről, dühkezelési problémákról, alacsony önbecsülésről, depresszióról és te jó ég, mennyi mindenről, ami nyomaszthat manapság egy tinédzsert, meg úgy általában akárkit igazából.

És akkor jöjjön egy kis dicshimnusz zengés, mert hát az Eufória egyik legnagyobb erőssége az, hogy a felsorolt problémákat nemcsak kipipálja a listájáról egy sablonos „sorozatos heti ügyes” tematikával, hanem olyan hús-vér karakterekkel vág minket gyomron, akikkel közel lehetetlen lesz nem együtt éreznünk, még akkor is, ha sokszor atyailag felképelnénk őket, hogy észhez térjenek.Csak hogy egy konkrét példával is éljek, az, ahogy Kat, az önbecsülési zavarokkal küszködő duci lány elmerül az internetes webkamera pornó világában a „hétköznapi” ember számára annyira távolinak tűnő, mégis csontig hatolóan valós téma, hogy egy külön sorozatot megnéztem volna csak erről. A szereplőkkel együtt süllyedünk el mi is az ő mindennapi problémáik ingoványában, eközben pedig élvezhetjük a sorozat stílusos látványvilágát (Sokan megtették már, most pedig mi is fejet hajtunk Rév Marcell operatőri munkája előtt), és a következő generáció színészeinek szuper alakításait, Zendayával az élen.

A zenei anyaga szintén 5*

Egyetlen fekete pont azért mégiscsak akad, az Eufória első évada mindössze nyolc epizódból áll, és ennyi szereplőre ez bizony kevés. Rengeteg történetszál épphogy csak elkezd kibontakozni és érdekessé válni, mire legördül az utolsó stáblista, és tudom-tudom, jön a második évad, de azért nem bántam volna, ha többet kapunk belőlük is (Engem például a már említett Kat, vagy épp a drogdíler testvérek szála sokkal jobban lekötött, mint Rue története, talán ezért is fájó pont ez számomra.).

Az Eufória fejest ugrik a kétezres évek után születettek világába, hogy előássa és könyörtelenül kivesézze a mai fiatalságot nyomasztó problémákat. Ítéletet nem mond, inkább csak kendőzetlen betekintést enged a kitalált, ám közben nagyon is élő karaktereibe, ráadásul mindezt olyan stílusos körítéssel teszi, hogy annak is érdemes próbát tenni ezzel a sorozattal, akit egyébként nem feltétlenül ragad meg a téma.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Gemini Man - kritika
Következő cikk Ad Astra – Út a csillagokba – kritika