Black Adam, rendezte: Jaume Collet-Serra, szereplők: Dwayne Johnson, Sarah Shahi, Pierce Brosnan, Aldis Hodge, amerikai Dwayne Johnson-film, 124 perc, 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Gyúrunk, vazze?
Ha nem tudtad, mi hiányzott az életedből, nézd meg a lebegő Dwayne Johnsont, aki villámokat szór az ujjából. A Black Adam tovább viszi a Warner eltökélt szándékát, mely szerint a szuperhősfilmeknek bármiféle koncepció nélkül is működniük kell. A DC univerzumban rejlő hatalmas potenciál kiaknázásához csak egy normális forgatókönyvre, rendezésre, szereplőválogatásra és számítógépes animációra lenne szükség, de mostanra mintha a védjegyükké vált volna, hogy irtózzanak ezeknek még a lehetőségétől is. 
Egyszer régen, még a virágzó ókori folyómenti társadalmak előtt létezett egy civilizáció, ahol ingyen volt a fogorvos és soha nem zárt be a Meki. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az itt élő boldog és békés népet jól meghódították és leigázták, hogy rabszolgasorba döntve a csak és kizárólag itt található, természetfeletti erővel bíró ásvány bányászatával töltsék a szürke hétköznapokat és természetesen a hétvégéket is. A Wakandával való hasonlóság kizárólag a véletlen műve, bármiféle konspiráció büntetőjogi eljárást von maga után. Az elnyomottak fellázadnak, a hős legyőzi a királyt, aztán se szó, se beszéd eltűnik.
Napjainkban ez a birodalom még mindig létezik, de évtizedek óta egy félkatonai szervezet gyakorolja hatalmat az itt élők felett. Picit hőbörögnek, lázadoznak, de csak néhányan vannak, akik szembe mernek velük szállni. Adrianna Tomaz felhagy a tanári pályával, de a sokkal jobban fizető árufeltöltő meló helyett a kincskeresést választja, mert úgy gondolja, ha mindenkinél előbb találja meg a legyőzött király koronáját, akkor nála nagyobb biztonságban lesz, mint ahol ötezer éve van jól elrejtve. Jó, hát én sem értem, de ez van, ezt írták bele a filmbe. Kitartását siker koronázza (ha-ha), de nem csak azt találja meg, hanem druszámat is feltámasztja, aki nem más, mint a királyt legyőző hős. 
Ádámunk sokáig volt bezárva, ezért nem csoda, hogy mindenkit legyilkol, akiről úgy véli, hogy nem békés szándékkal közeledik feléje és hogy nyomatékot adjon ősi mivoltának, az ajtó helyett a falakon át közlekedik és rövid értetlenkedést követően szétlövi a tévét. Hősünk megjelenésével felborul a világ egyensúlya, ezért a szigorú tekintetű, folyton fenyegetőző csaj a Suicide Squadból egy új csapatot küld ellene, mely iszapszemű öreg rájákból és kopaszokból áll (jövőbelátó öregember, sólyommaszkos repülő fickó, szélcsináló programozó csajszi, hatalmasra növő debil srác). A csapat és Ádám egymásnak esnek, hogy aztán rájöjjenek, igazából nem is egymással van bajuk, hanem egy sokkal hatalmasabb és gonoszabb erővel. Tádám, Sázám.
Black Adam a DC univerzum finoman szólva is ellentmondásos figurája, aki régen megérdemelt már egy filmet és mivel Dwayne Johnson állt bele a projektbe, természetesen sajátot, nehogy már bárkivel is közösködnie kelljen. Jó, ott van neki a csapat, meg a gonosz király, meg a kincskereső anyuka a tesójával és a fiával, meg a katonák, meg a pórnép, de akkor is. Talán Brosnan az, aki megcsillogtatja színészi tehetségét, mivel legalább neki van egy – úgy ahogy megírt – története, de a 70-hez közelítő színész májfoltjai az IMAX terem negyedik sorából nézve eléggé ijesztően hatottak. 
Nem is tudom, melyik az egészségtelenebb, hogy egyes stúdiók 2060-ig napra pontosan előre tudják a bemutatóik dátumait vagy hogy egyes stúdiók azt sem tudják, aznap délután mi fog történni. A DC univerzumban rejlő hatalmas potenciál kiaknázásához nem elég a felszínt kapargatni, a képregények filmmé való átkonvertálása mintha továbbra is megoldhatatlan feladatként tornyosulna az alkotók fölé. Nincs benne szív, nincs benne élet, hiányzik belőle a rajongás. A forgatókönyv még mindig nyomi, logikátlan és kidolgozatlan, jól megtöltötték papírmasé figurákkal és a semmibe kapaszkodó, kétségbeesett színészekkel, akiket motiváció, eredettörténet és dimenzionalitás nélkül képtelenség megszeretni. A poénok erőltetettek, a helyszín szedett-vedett, olyan, mint Afrika, a Közel-Kelet, a Balkán és Ázsia keveréke; az arab rendszámos romhalmazokra ráeresztettek egy veteránautó találkozót, mert ennyi tiptop Zsigulit és kispolszkit sehol nem lát az ember. 
Egy jó moziban soha nem fordulhatna, hogy Black Adam ilyen szintű meghasonulását Dwayne Johnson mindössze a szemöldökével játsszon el. A CGI-t ráadásul már megint a Napsugár Óvoda középső csoportosai követték el zsírkrétával. Az egész mögül borzasztóan hiányzik valaki, aki összefogja és átlátja a logisztikát, a pénzügyeket, a rajongók kiszolgálását, a DC világát és örökségét, a mindent. A sötét tónus, a komor hangnem, a bibliai méretű kataklizmák, az örök tanulságok, a kulturális, vallási, történelmi utalások, az esendő karakterek; annyira faszán van kitalálva az egész, már csak át kéne ültetni profi módon a vászonra.
A Black Adam lényegében azt adja, amit az – egyébként összevissza vágott – előzetes ígér és ha így ülünk be rá, garantáltan jól fogunk szórakozni. Dwayne Johnson rajongói megkapják a maguk adagját, még repetázhatnak is. Az önmarcangolás láthatóan jól áll a színésznek, profi módon vezényli le ezt a szuperhős Hamletet. 10 év kemény munka van benne, konditerem, színitanoda, na meg a kérés nélkül is ránk rakódó élettapasztalat. Trinyó, bicó, kijár már egy nagyobb kecó. Ja, és nem menjetek ki, csak a végén, mert lesz meglepi. 
