Signalis – játékteszt


Signalis key art

Fejlesztő: rose-engine; Kiadó: Humble Games, PLAYISM; Platform: PC, PlayStation 4 és 5, Xbox One S/X, Xbox Series S/X

Küszöbön a halloween, így a Signalis személyében egy újabb túlélő horrort ajánlunk nektek, amivel borzonghattok kedvetekre a korai Resident Evil és a Silent Hill nyomdokain.

Ahogy már említettem küszöbön a halloween és bár nem egy tradicionális ünnep mifelénk, azért egyre inkább szeretünk az irányába kacsingatni. Így október hónap utolsó napjaiban jó lehet különböző rémséges alakoknak beöltözni, horror filmeket nézni, vagy hasonló témájú játékokkal játszani. Természetesen mi sem teszünk máshogy, pörögnek az ijesztőbbnél ijesztőbb címek, menekülünk, lövöldözünk és bujkálunk naphosszat a virtuális alteregóinkkal. Ahogy az szinte minden évben lenni szokott több kiadó is úgy időzíti a témába vágó anyagát, hogy ezen a hétvégén lehessen egy kicsit rettegni az általuk kitalált világban is. A Signalis pedig már az első trailerek alapján sem rejtette véka alá, hogy olyan címekből inspirálódott mint a korai Resident Evil vagy Silent Hill játékok, de erősen érződik példának okáért a Szárnyas fejvadász, vagy az Alien című klasszikusok hatása is, persze lesz még számtalan filmes kikacsintás, így aki csak ezért vágna bele, az sem jár rosszul.

Signalis screen02

A Signalis története szerint távoli jövőben járunk, ahol az emberiség kolonizálta a naprendszert és egy Eusan névre hallgató totalitárius rezsim irányít mindent az elnyomás, a propaganda és a megfigyelés mocskos eszközeivel. A robotika pedig olyan szintre fejlődött, hogy humanoid gépek, úgynevezett replikánsok szolgálják ki az emberiséget. A fonalat ott vesszük fel amikor főhősnőnk Elster magához tér egy lezuhant űrhajón, itt gyorsan tisztázásra is kerül, hogy mi is afféle replikánsok vagyunk és nem igazán maradt más életben a hajón, a társunk pedig eltűnt. Legjobb esélyünk a közelben lévő bázis felfedezése lehet, így neki is látunk, ám gyorsan szembesülünk vele, hogy egy vírusnak hála az ottani replikánsok szinte mindegyike vérengző szörnyé változott át. Ebben a nem éppen barátságos környezetben kell boldogulnunk, avagy túlélnünk a horrort, miközben főhősnőnk álmait üldözzük.

Signalis screen04

A klasszikus horror klisé adott, egyedül vagyunk egy idegen és ellenséges helyen, szinte minden az életünkre tör, nekünk pedig fel kell kutatnunk társunkat és túl kell élnünk a lidércnyomást. A külső nézetes túlélő horror nem egy bonyolult műfaj, de nehéz jól csinálni, ám ez a játék egy remek példa, hogyan is kell. A játékmenet nem tér el a klasszikustól, haladunk előre, rejtvényeket oldunk meg és menekülünk aki elől tudunk, aki elől nem azt pedig jobb belátásra bírjuk fegyvereinkkel. A lőszerrel viszont nem árt spórolni, erősen korlátozottak az erőforrásaink. A zsánerre jellemzően adott méretű a “hátizsákunk”, így csak csekély számú tárgyat cipelhetünk magunkkal, szerencsénkre itt is vannak nyugi szobák, ahol egy közös ládában tárolhatjuk az éppen feleslegesnek ítélt dolgainkat. A Signalis azonban itt nem áll meg és más dolgokat is kölcsönvesz a korai Resident Evil és a Silent Hill játékokból. Lényegében a játékmenet egy az egyben az említett címektől kerül kölcsönzésre. Tehát lesz itt külső nézetes (kicsit izometrikus) lövöldözés, puzzle elemek, némi backtracking és minden kis borzongás, amit szerettünk a klasszikusokban. Az egész egy csodálatos anime/szárnyas fejvadász környezetbe van ültetve, olyan atmoszférával, amilyet manapság nagyon kevés horror tud hitelesen hozni.

Signalis screen03

A technikai megvalósítás előtt is meg kell, hogy emeljem a kalapom, mert a Signalis ebben is nagyon erős. Gondolhatnánk, hogy egy sima pixel art cuccban ez nem olyan nehéz, de itt azért kicsit mélyebb a dolog ennél. A játék nagyon ötletesen vált néha – elsősorban amikor a szituáció úgy kívánja – belső nézetre és itt láthatjuk igazán, hogy milyen szép munkát is végeztek a fejlesztők, milyen igényesen is van kidolgozva minden. Csodálatosan néz ki minden ami a szemünk elé tárul, remek a fény-árnyék hatás és a ránk törő átvezetők is mesterien lettek megkomponálva. A hangok is remekek, igazán változatos és hangulatfokozó dallamok csendülnek fel a játék elejétől a végéig. Emellett van valami vérfagyasztó az alkalmanként a hangszórókból felsercenő német szövegekben is. Atmoszféra építésből tehát jelesre vizsgáztak a készítők. A játékba nem nagyon lehet belekötni technikai szempontból sem, a teljes teszt alatt egyetlen hibát sem produkált az Xbox One változat, és ez manapság már önmagában is egy igen komoly teljesítmény.

Összességében a Signalis egy kiváló játék, minden aspektusában átlagon felül teljesít. Igazán remek a történet, jól néz ki, a játékélmény is kiváló, még ha itt-ott kicsit néha nehéznek is tűnhet, mindemellett technikailag is rendben van. Persze van egy csomó pofátlan nyúlás az inspirálódás mellett, de mindez olyan frissen és összeszedetten hat, hogy nincs okunk haragudni. A Signalist bárkinek szívesen ajánlom, ideális lehet egy komolyabb halloweeni borzongáshoz, de minősége miatt bármikor megállja a helyét, így a zsáner kedvelőinek kötelező darab.

10 9

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Moonscars – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Pszichiáter elemzi ki a Star Wars karaktereket
Következő cikk Unusual Findings - játékteszt