John Wick: 4. felvonás (John Wick: Chapter 4), rendezte: Chad Stahelski, szereplők: Keanu Reeves, Donnie Yen, Bill Skarsgård, Laurence Fishburne, Ian McShane, amerikai krimi, akcióthriller, 169 perc, 2023, 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Ilyen az, amikor egy kaszkadőr rendez filmet
Fegyverek, kocsik, kutyák, aranytallérok, menedékhotelek, hajléktalankirály, bérgyilkos erkölcsi kódex, és egy kaszkadőrből lett rendező, aki ezt az egészet az immár négy részes bosszúbibliába álmodta. Mit adtak nekünk a rómaiak? Bölcs idézeteket. És mit adunk mi a világnak? A bölcsi idézetekbe csomagolt fegyverropogást.
Nagyon szereted a John Wick trilógiát? Akkor uzsgyi, menj, nézd meg a negyedik részt, tetszeni fog. Mert ez a film az elhivatott rajongóknak készült. Ki más ülne végig gond nélkül majdnem három egész órát, hogy azt nézze, hogy John Wick mindenen keresztülgázolva próbálja szerető férjként megbosszulni az elhunyt feleségétől kapott kutyája gyilkosait. Illetve várjunk, ezt már az első részben sikerült neki, aztán a második csavart ezen, de a harmadikra már végképp fogalmunk sincs, hogy mi is hajtja őt, azon kívül, hogy a lehető legtöbb munkát adjon a koreográfusoknak, a kaszkadőröknek, a díszlettervezőknek, hogy egy végeláthatatlan akciómontázsban csodálhatjuk azt, hogy Keanu Reeves és dublőrei mennyire állhatatosan képesek egy témára végtelen számú variációt felhúzni. 
Ilyen az, amikor egy kaszkadőr rendez filmet. A történetet egyszerűen csak úgy kell alakítani, hogy a lehető legváltozatosabb helyszíneken lehessen a látványos harcjeleneteket felvenni. Ami az első részben egy dizájner ház, egy termál szórakozóhely, meg egy ipari épületegyüttes, az a 4. felvonásra James Bond-filmeket megszégyenítő út a Föld bolygó helyszínei körül, legyen szó Marokkó, Japán, Németország és Franciaország izgalmas helyeiről, mindegyiken lesz egy óriási csihi-puhi. De mit lehet itt még elmesélni? Ha őszinték akarunk lenni, akkor semmit. Hiába az ötször akkora költségvetés, a kétszer akkora játékidő, az első film varázsát semmi nem tudja visszahozni. De mentségére legyen szólva, minden egyes filmre elköltött cent látszik a tökéletesre kimunkált látványban és a mozgásban, ami manapság nagy szó. Ilyen az, amikor egy kaszkadőr rendez filmet.
Egy kis John Wick történelem: 2014-et írunk, amikor Keanu Reeves vérfrissítést hoz a rángatózó kameráktól elszédült akciófilm műfajba, mikor a Mátrix óta hű kaszkadőre, Chad Stahelski rendezte film főszerepét eljátsza a nagyvásznon. A távolkeleti stílusban forgott film ihletői a véres és erőszakos szamuráj-, anime-, és akciófilmek, és a John Woo védjegyévé vált „gun fu.” Nem kellett sok, csak egy végtelenül egyszerű bosszú forgatókönyv, amit jó adag menőséggel és minőséggel (pl: veretés a Mustang izomautóval a reptéren, latin idézetes tetkó a háton, Álvaro Siza építész könyve a dizájnlakás asztalán) leöntve megszületett a mára már ikonikus alkotás. Megjegyzendő, hogy a Védelmező abban az évben Denzel Washingtonnal a főszerepben szintén tudta ezt, csak annak volt értékelhető és morális sztorija is, ami itt nem szempont.A John Wick egész korrekt második része ’17-ben kétszer akkora pénzből újra kasszát robbantott, és mint 2. fejezet, előrevetítette, hogy itt egy komoly saga van kibontakozóban. A 3. fejezet már az első rész négyszeres költségvetésével, két óra feletti játékidejével, és rengeteg helyszínével mindent a bérgyilkosok mitológiájának megismertetésére szentelt. Wick csak azért rohangál fel-alá, hogy kibontakozhasson a kultusz háttere, és még több stílusosan kivégzett hullát hagyjon maga után az az ember, aki egyszer megölt három férfit egy bárban egy ceruzával.
A pandémia miatt két év csúszással pedig most befutott a negyedik fejezet, amiben a 169 perc játékidőt (96-ról indultunk…) ki kéne tölteni valamivel, hogy újra lekösse a figyelmet. Sziszifuszi munka ez, és a film erre rá is játszik. Ugyanis tényleg van benne egy olyan jelenet, ahol John Wick egy lépcsővel és ellenséggel teletűzdelt hegyoldalon igyekszik feljutni, de a végéhez közel lelökik, és ő közel 200 lépcsőfokot abszurd módon sérülésmentesen lebucskázva kénytelen újra felmenni. Mindezt természetesen időre. Három perce van már csak hátra, de a film még vagy tíz percig követi végig heroikus küzdelmét. Ez a jelenet az ars poeticája is lehetne az egész filmnek. Növeljük a játékidőt a végtelenségig, és akkor a nézők minden egyes pillanatát kiélvezhetik annak, hogy a sérüléseiben is sérthetetlen Johnathan hogyan képes bármennyi autó általi elütés, bekapott golyó, késszúrás, gerinctörő esés és szóbeli megalázások közepette haladni a cél irányába. Úgy fest a kasszák szerint, hogy ez kell az embereknek, nem a moralizálós Denzel Washington, mint akcióhős, az túl műfajidegen. Úgyhogy most megkaptuk nagyobb, hosszabb, vágatlanabb verzióban. Ilyen az, amikor egy kaszkadőr rendez filmet.
Milyen ember ez a John Wick? Együgyű. Egy ügye van, a bosszú a rendszer felett, ami nem hagyta kiszállni, hogy békére leljen. És milyen ember néz jó szívvel ilyet? Akinek szintén egy ügye van: akciófilmet nézni. És azt megkapjuk, a műfaj legigényesebb kivitelezésében. Mert azt meg kell hagyni, a John Wick franchise erénye, hogy a szakma csúcsát sikerül beletenni minden jelenetbe. Önismétlő? Nagyon, szinte nincs olyan megmozdulás, amit ne láttunk volna már valamilyen formában az egyik korábbi részben. Harc véletlenszerűen felkapott tárgyakkal, kifogyott lőfegyverek ellenfélhez vágása, a jármű, mint fegyver, stb. Sőt, végre Japánba is ellátogatunk, a harcművész filmek egyik őshazájába, ahol azt is megtudhatjuk, hogy John Wick kezében a nunchaku is marha jól áll.
Illetve kapunk egy izgalmas szereplőt Donnie Yen, a vak bérgyilkos Caine szerepében (főhajtás Zatoichi a szamuráj előtt). Visszatér a New York-i Continental igazgatójaként Ian McShane is, és természetesen Laurence Fishburne hajéktalan-királyként. És a fő antagonistánk a Bill Skarsgård által játszott Márki, akinek legemlékezetesebb jelenete, hogy A szabadság vezeti a népet Delacroux festményről elveszi a figyelmet felesleges monológjával. A többi szereplő is már csak tőmondatokban tud beszélni, de kit érdekel. Viszont elhangzik egy fontos megállapítás a filmben: „Az ember ambíciója nem nyúlhat túl az értékén”. És ugyanez vonatkozik a filmre is és arra, aki beül megnézni. Ilyen az, amikor egy kaszkadőr rendez filmet.
A John Wick a 4. felvonásra is maradt egy hihetetlen, sushi-kést megszégyenítő precizitással megalkotott akciófilm, ami koreográfiailag, operatőrileg etalon. Nagyon ritkán érzek olyat, hogy egy összetett, sokszereplős akciójelenetben pontosan tudom, hogy mi-mi után következik, ki hol van, és mi miért következik be. Rengeteg film spórol ezzel, és a sok vágással, rángatózó kamerával, sötétben felvett jelenetekkel próbálja azt az illúziót kelteni, hogy valami nagyon zajlik, de érezzük, hogy át vagyunk verve, az egész szemfényvesztés. Itt pedig az első résztől kezdve minden nagyon kimunkált, és párját ritkító, ami a mozgással és a küzdelem leképezésével kapcsolatos. Kijelenthető, hogy ami a John Wickben történik, az tökéletesen a nagyvászonra álmodott harcművészet. Sokat méltattam a film együgyűségét. De minden éremnek két oldala van, és elvitathatatlan, hogy amit Chad Stahelski vezényel, az mesteri a maga nemében. Ilyen az, amikor egy kaszkadőr rendez filmet.
Ezt a filmet nem kéne szeretnem. Primitív, önismétlő bosszúfilm, százszor látott jelenetekkel, amit maratoni időn keresztül nézhetsz újra. De az az igazság, hogy jól éreztem magam rajta. Elröppent a három óra, néha még jókat is kacagtam abszurditásán, meg pár tényleg vicces jelenetén (a kutyapisilős nincs köztük, azt inkább kivágnám). Miközben tátott szájjal néztem az annyira profi harcjeleneteket, amit a negyedik filmre sem tudtam megunni. Pedig meg kéne. De van valami gyarlóság ebben. Bűnös élvezet? Erre mondják ezt. A Toy Story-n kívül nem tudok olyan filmsorozatot mondani, amiből létezne jó 4. rész. Ez sem az. De akcióban tartja a színvonalat, és teljesen átjön rajta az alkotógárda elhivatott lelkesedése, hogy amiben jók, abból a legjobbat akarják kihozni. A kaszkadőrmunkában és a koreográfiában a John Wick CGI által virtuálisan megalkotott világban (Marvel, DC, rád kacsintok) ez egy üdítő kézművesmunka. Pedig ez is biztos, hogy tele van számítógépes trükkökkel, a párizsi bérházas felsőkamerás vágatlan akciójelenetet nem is lehetett máshogy elkészíteni, de semmi sem esik le a vászonról. Emellett a Halálos iramban és a Feláldozhatók trükkjei elbújhatnak, egyedül a Senki c. film tudta hitelesen megidézni.
John Wick hőstörténete egy Ószövetségi világot mesél el nekünk, ahol csak a fogat fogért alapelv létezett. Valahol pokoli fürdőzni ebben, de mégis sokan vágyunk rá. Az IMDb tanúsága szerint már készülőben az 5. fejezet, szóval nem maradunk John Wick nélkül még egy ideig. Sőt, jön egy Continental és egy Ballerina sorozat is, nagy nevekkel. Meglátjuk, lesz-e benne fantázia. Mindenesetre a stáblista utáni jelenet sokat elmond, hogy milyen hangulatot várhatunk a folytatástól. Mondtam már, hogy ilyen, amikor egy kaszkadőr rendez egy filmuniverzumot?
