Konstrukció (Hypnotic), rendezte: Robert Rodriguez, szereplők: Ben Affleck, Alice Braga, William Fichtner, amerikai misztikus thriller, 92 perc, 2023., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Képzeld azt, hogy ez egy jó film!
Miközben egy nyomozó az eltűnt lányát keresi, megismerkedik a hipnotákkal, akik nem csak belelátnak az ember fejébe, de képesek átvenni az irányítást az elme felett. A Konstrukció innen-onnan összegereblyézett cselekménye ellenére akár még nagyot is durranhatott volna így a nyár elején, de Robert Rodrigueztől ez most csak egy halk pukkanás. Jennifer Lopez után Ben Affleck is egy vérszegény alkotásban keresi meg a Benedict Canyonban található álomotthonra valót. 
Danny Rourke (Ben Affleck) nyomozó és kollégái névtelen bejelentésre vonulnak ki egy bankrabláshoz, amit látszólag maguk az alkalmazottak hajtanak végre teljes összhangban egymással. Danny rögtön az elején kiszúr egy gyanúsan viselkedő alakot (William Fitchner), aki mindegyik alkalmazottal vált néhány szót, mielőtt azok akcióba lépnének. A titokzatos férfi nyomába ered, de annak csak egy szavába kerül és kollégái máris ellene fordulnak, így nyom nélkül fel tud szívódni. A névtelen telefonáló által megjelölt széfben ráadásul saját lánya fényképét találja, aki anno egy parkból tűnt el nyomtalanul.
A névtelen telefonálót lenyomozva egy jósnőhöz vezetnek a szálak, Diana Cruz (Alice Braga) a korábban őt ért vádak ellenére nem szélhámos, hanem nagyon is képben van a történéseket illetően. Danny megtudja, hogy a lánya fényképén olvasható szöveg alapján Dellrayne-nek elnevezett férfi egy hipnota, aki képes azt a világot láttatni az emberekkel, amit ő akar. Többen is vannak, köztük ő a legerősebb és azon túl, hogy a világon minden felett meg akarják szerezni az irányítást, nagyon kell nekik az a fénykép. 
Danny és Diana Mexikó felé veszik az irányt, ahol a nőnek van néhány barátja, a férfi pedig egyre biztosabb abban, hogy lánya él és a hipnotáknál van. Nem tudják, kiben bízhatnak, mint ahogy azt sem, mikor bukkannak fel üldözőik, de igazából még abban sem lehetnek biztosak, hogy mindaz a világ, ami körülveszi őket, a valóság és nem csak az elméjük (pontosabban valamelyik hipnota) játszik velük. Az igazság azonban minden előzetes várakozást felülmúl.
Nem, a kedves olvasó nem téved, amikor a fenti sorokat olvasva keresi ebben a filmben az eredetiséget, de sehogy sem találja. De attól, hogy egy filmben már szinte mindent láttunk máshol, még ezek összefűzése és/vagy megjelenítése lehet ötletes, látványos. Hiszen hány alkotásban köszön vissza az az alapfelállás, amikor tényleg mindenki hülye és csak a főhős helikopter. Hány alkotásban köszön vissza, hogy a főhős a gyermekét veszti el, akinek sokszor a puszta létezését is megkérdőjelezik és hány alkotásban köszön vissza, hogy egyesek mindenki felett állnak és akár szuperképességekkel, akár mással, de uralják a közgondolkodást és ezzel együtt az egész világot. Azért ebből egy egész jó kis sztorit lehet kanyarítani, amire majdnem azt lehet mondani, hogy már-már eredeti.
A közhiedelemmel ellentétben a kritikus nem keresi a filmekben direkt a rosszat, mert azok úgyis jönnek maguktól, hanem éppen ellenkezőleg. Ha már ennyi filmet megnéz az ember, akkor igyekszik jól érezni magát közben és mindenben meglátni a jót, hiszen minden film elkészült valamiért, minden filmmel el szerettek volna mesélni nekünk valamit az alkotók és minden filmben van munka, amit illik elismerni. Ugyanakkor, ha egy film a saját jogán akar nem jó lenni, azon még a piócás ember sem segíthet.
Különben miként fordulhatna elő, hogy a világ vezetőinek gondolatai felett uralkodó, ennek megfelelően az információban, technológiában és anyagi javakban dúskáló társaság úgy nézzen ki, mint egy maroknyi sztrájkba lépett Turkish Airlines alkalmazott. Négy év telt el kislánya eltűnése óta, de Danny azóta is minden nap munkaalkalmassági vizsgálattal kezd – ahogy kell – mellényben, töltött fegyverrel és jelvénnyel a derekán, hogy aztán a társ SMS-ére reagálva a rendőrségi pszichológus rábólintson a bevetésre. Az, hogy Affleck filmbéli karaktere és annak szőke felesége miként követhettek el egy latina kislányt, talán már fel sem tűnik, mint ahogy az sem, hogy fejlövésre rendszeresen orvost hívnak.
Bizony sokszor néztünk össze a mellettem ülő kollégával, hogy akkor most mi van és hogy akkor ezt most miért és legalább ennyiszer nevettünk fel egy-egy paródiába hajló jeleneten, ami azért egy pszicho-thriller esetében nem éppen erény. Bántóan hülye vagy inkább ostoba apróságok, amik a film végére szépen összeadódnak és meg kellett várnunk a végét, hogy valóban Rodriguez jegyzi-e vagy ez is csak a hipnoták műve.
Danny szerepe ugyan nem támaszt senkivel szemben sem túl nagy követelményeket, de Affleck szomorú kiskutya nézése és batmanes kiállása még ide is kevés. Az Airben legalább odatette magát. A Konstrukció mentségére legyen mondva, hogy olykor vannak jó pillanatai, a nagy fordulat tényleg kevésbé kiszámítható, a zene egész jó és az egész csak másfél óra, ami viszonylag gyorsan elmegy.
