Transformers: A fenevadak kora – kritika


transformers 1Transformers: A fenevadak kora (Tranformers: Rise of the Beasts), rendezte: Steven Caple Jr., szereplők: Anthony Ramos, Dominique Fishback, amerikai sci-fi akciófilm, 127 perc, 2023., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!  

Kamionstop

Sam Witwicky, Cade Yeager és Charlie Watson nélkül vágunk bele az új kalandba, ahol megint az univerzum sorsa a tét. A Creed II. rendezője igazi bokszmeccset vezényelt le a jó és a rossz között, a hangsúly a látványon van, sok humorral és egy adag coelhói jótanáccsal. A Transformers: A fenevadak kora azt nyújtja, amit ígér, könnyed nyáreleji limonádé, mely oltja a szomjat és hát nem is kell mindig kézműves latte. transformers 2Az élőszereplős Tranformers-filmek eddig időrendben követték egymást, azonban a Fenevadak kora nem Az utolsó lovag (2017) után játszódik, hanem 1994-ben, vagyis 7 évvel az – egyébként kivételt jelentő – Űrdongó (2018) cselekményét követi. Persze most is a régmúltban kezdődik minden, amikor is egy Sauronra hajazó, bolygóméretű rosszarc, Unicron sorra falja fel a bolygókat, miközben lent a felszínen samesza, az Ostor névre hallgató terrocon és társai végzik el a piszkos munkát. Az univerzumban való ide-oda utazáshoz egy kulcsra van szükség, amit a vadállat kinézetű maximalok a Földön rejtenek el. Méghozzá elég jól, mert évezredek telnek el a megtalálása nélkül. transformers 3Így jutunk el 1994-be, ahol az ex-katona Noah Diaz eredménytelenül keres munkát, ezért a haverja beveszi egy balhéba, ám az eltulajdonított Porsche 911-esről kiderül, hogy egy Délibáb nevű autobot. Eközben a múzeumban gyakornokkánt dolgozó Elenea Wallace egy különös leletre lesz figyelmes, ami semmilyen ismert kultúrához nem köthető. Elena és Noah útjai akarva-akaratlan keresztezik egymást, hogy autobotok és maximalok segítségével vegyék fel a harcot Unicron és a terroconok ellen. Ha előkerül a kulcs, akkor Optimus Prime és társai végre hazatérhetnek, hogy kivegyék a részük a Cybertronon folyó harcból, ám ezzel a fővezér azt kockáztatja, hogy rossz kezekbe kerülve újabb galaxisok semmisülnek meg. A nagy erő nagy felelősséggel jár vagy valami hasonló.transformers 4Aggodalomra semmi ok, ezúttal sem a mitokondriális genetika vagy az okosházak rejtelmeibe avatnak be minket, ez bizony tömény zúzás, ahol emberek és űrlények lépnek szövetségre az univerzumot elpusztítani készülő gonosz ellen. Nem csak Michael Bay executive producer neve a garancia erre a zúzásra, hanem a stáblistán gyakorlatilag mindenkié. A helyszín New York és Peru, a humán szereplők újak, fiatal felnőttek, akiket nem becsül meg a társadalom, Optimus Prime és Űrdongó régi kedves ismerősök, ezúttal 1994-es változatban. A sztori nincs túlbonyolítva, két mondatban összefoglalható, ráadásul már sokszor láttunk hasonlót, még a Transformers 3. (2011) is valami ilyesmiről szól. transformersA film egyik fő erénye, hogy saját magára meseként tekint és ehhez mérten csak a legszükségesebb mértékben veszi komolyan a dolgokat és úgy tud humoros lenni, hogy nem megy át paródiába. Persze az ember fogja a fejét, amikor az egyik üldöző simán átmegy a vastag kőfalon, de az üvegajtó már kifog rajta, ám ha minden áron kekeckedni akarunk, arra ott a Halálos iramban széria. Vicces és friss, igazából még az is jót tesz neki, hogy nincsenek benne nagy nevek, ugyanakkor ez továbbra sem method actingról szól, ahol a szereplők hónapokra űrlények közé költöznek.
A Transformers: A fenevadak kora családi film, de még inkább felnőtteknek szóló mese, hiszen tele van popkulturális utalásokkal a 90-es évekből. Mintha a producerként ténykedő Spielberg előtt tisztelegne, amikor pl. a Jurassic Parkból vagy az Indiana Jones-ból emelt át dolgokat, de ez egyáltalán nem baj, mert ha az ember elég szemfüles (és ismeri ezt a korszakot, de miért is ne ismerné), működik.

Amíg a kisebbek jól elvannak a vicces beszólásokkal, a csetlő-botló karakterekkel, meg a látványos harcjelenetekkel, a kísérőszülők élvezik fiatalságuk zenéit, filmjeit, színeit és formáit, de meg merem kockáztatni, egyedül sem ciki beülni rá. Ha minden sokadik bőrlenyúzás csak fele ennyire lenne szórakoztató, ez egy sokkal szebb és vidámabb világ lenne. Oké, coelhoi életbölcsességeknél és CGI-orgiánál nem várjunk sokkal többet, de néha le kell ereszteni a fáradt olajat. Folytatása következik. 10 6

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Konstrukció - kritika
Következő cikk We Love Katamari REROLL+Royal Reverie - játékteszt