Fejlesztő: Sledgehammer Games; Kiadó: Activision; Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series X|S
Teszteltük a Call of Duty: Modern Warfare III egyjátékos kampányát, ami megújult küldetései és azok felépítettsége miatt, inkább lecsupaszított Battlefieldnek tűnhet.
Bő két esztendővel ezelőtt úgy fejeztem be a Vanguardról írt beszámolómat, hogy „Remélhetőleg a következő CoD címre néhány évig várni fogunk és kap némi vérfrissítést a szebb napokat megélt játékszéria”. Aki hozzám hasonlóan hangyányit átlátja a franchise történelmét, az vélhetően ismeretében lehet az eddig megjelent részeknek. 2003 óta, körülbelül 500 nap kihagyást leszámítva az Activision minden évben előrukkolt valamelyik Call of Duty epizóddal. A rebootolt Modern Warfare elnevezésű sorozathoz nekem mostanáig gyakorlati szempontból egyáltalán nem volt szerencsém, csak az eredeti változatok első két fejezetéhez, amiket egyébként nagyon kedveltem, mert olyan élményt nyújtott, főként a 2009-es MW 2 kapcsán, mintha egy jóféle akciófilm főszereplője lennék.
A Call of Duty: Modern Warfare III eredetileg DLC-ként jelent volna meg, azonban – legalábbis az árát tekintve mindenképpen – úgy gondolta az Activision (vagy már a Microsoft?), hogy inkább teljes értékű játékként dobja piacra. Eme húzásuk kap hideget és meleget egyaránt, hiszen a kampányt nagyjából 5 óra alatt lezongorázhatjuk, míg a multiplayer mód nem bizonyult kreatívnak abból a perspektívából, hogy a már említésre került Modern Warfare 2 és a WWII legnépszerűbb pályáit sikerült lekopírozniuk amellett, hogy a tavalyi megjelenésből is átemeltek néhányat. Nem csodálom, hogy kevés az igazán frissen ható tartalom, hiszen állítólag egy év leforgása alatt készítették el. És nyilván lesznek fanyalgók eme kijelentésem miatt, de a megvalósítását tekintve, vagyis minőségileg lényegében nincs vele semmi baj.
Jelen tesztalanyunk egyjátékos kampánya futószalagon érkező játékhoz képest egészen izgalmasan sikerült és ugyan nincs high-end PC-m, de közel maximálisra kalibrált grafikájával egészen prímán futott, szaggatásokat vagy fagyásokat pedig nem igazán tapasztaltam. Az átvezető animációk nagyon ötletesek és a moziélményre emlékeztető szcénák rendezéséből adódóan nagyon ötletesnek. FPS-ünk legnagyobb újításának talán az Open Combat Missions elnevezésű küldetések mondhatók, melyek tán érthető okból erősen hajaznak a Battlefield kampányainak felépítettségére. Ezekben a missziókban ki van adva, hogy a játékosnak, pontosan mit kell teljesítenie, de rá van bízva, hogy miként teljesíti azokat – így ezek a spéci pályák nyílt világúnak tekinthetők. Eldönthetjük, hogy agyatlanul lövöldözünk, de a megfontoltabbak akár lopakodva is kiiktathatják a rosszfiúkat. Jó ötletnek bizonyult, hogy ellenségeink gyanút foghatnak, majd segítségül hívhatnak utánpótlást, ha nem találnak bennünket.
Hangban és zenében hozza a kötelezőt, viszont kreatív nézeteltérések miatt Sarah Schachner helyett a Modern Warfare III muzsikáját ezúttal Walter Mair (Együttműködés) komponálta, aki újoncnak számít a videojátékok világában, de ügyesen vette a kihívást. Viszont most már tényleg nem ártana kicsit pihentetni a Call of Dutyt, mert játékmenetében az említetten túl ezúttal sem volt igazán képes megújulni, csupán hozni a kötelezőt, ami az igencsak húzós árát tekintve nem éppen kecsegtető.
A PS5 változat is boncasztalra került Fonyódi Dávid kolléga által, aki ekképpen élte meg a tesztet:
Természetesen a játék itt sem kiemelkedő, ellenben nem is érdemel 3 vagy 4 pontot, ahogy az mostanra szinte tömegessé vált. Teljes egészében szilárd élményt kapunk az egyjátékos kampány, a multi és a zombi módban is. Nagy csinadrattára nem kell számítani sem a haptic feedback, sem a ravaszok kapcsán, de érdemes megemlíteni, hogy ezek a feature-ök is kihasználásra kerültek, tehát érezhető lesz a különbség egyéb platformokhoz képest. Technikai értelemben véve tehát a Sony konzolján játszva sem kell semmiben hiányt szenvednünk, minden működik normálisan, a képfrissítés stabil, a grafika szép és a multis rész is gond nélkül működik. Noha nem váltja meg a világot, de szerintem ez nem is elvárás egy futószalagon készült terméktől, szépen teszi azt, amiért készült, kiszolgálja a tömegeket és hozza az éves kötelezőt.
(A tesztelésért köszönet a Magnew Kft-nek és a Sony Europe-nak.)
Legutóbb ezt teszteltük:
Like a Dragon Gaiden: The Man Who Erased His Name – játékteszt
