Schindler listája (Schindler’s List, Rendezte: Steven Spielberg, forgatókönyv: Steven Zaillian, szereplők: Liam Neeson, Ben Kingsley, Ralph Fiennes, Caroline Goodall, Jonathan Sagall, Embeth Davidtz, amerikai történelmi dráma, 188 perc, 1993 (16)
1994. március 10-én mutatták be hazánkban Steven Spielberg nagyhatású 7 Oscar-díjjal jutalmazott művét, a Schindler listáját. Harminc év elteltével sajnos továbbra is aktuális témákat feszeget, de ez semmiképp sem a film hibája. Sőt, azon kevés alkotás egyike, ami valószínűleg száz év múlva is ugyanazt a hatást fogja kiváltani egy új nézőnél, mint annál, aki a premierkor látta.
Egy kis személyes történettel kezdeném: 94 tavaszán a fél középiskolát kivezényelték a legközelebbi filmvetítésre is alkalmas helyre. Jómagam az 1. sor szélén ülve nézhettem meg a Schindler listáját, és ráadásul a mozigépész néha lehagyta a feliratok alsó sorát. A diáktársaim nem voltak túl fegyelmezettek, látván, hogy egy fekete-fehér, feliratos kópiát vetítettek, hamar cseverészés és nevetgélés lett úrrá a nézőtéren. Aztán jött a jelenet, mikor a gyárba induló zsidókat a németek megállítják havat lapátolni és a félkarú öreget „udvariasan” kitessékelik a tömegből. Ez volt az a pillanat, ahol mindenki elcsendesedett és aztán ez kitartott a három órás mű végéig. Hogyan sikerült ezt elérni? Arra a téma komolysága mellett Steven Spielberg is kellett, akinek ezzel a filmmel végre sikerült szintet lépnie saját karrierjében.
Na, de térjünk vissza a kezdetekhez! 1980 őszén egy Thomas Kennealy nevű író betévedt Los Angeles bőröndöt is árusító boltjába, ahol adminisztrációs probléma miatt kénytelen volt egy kevés időt eltölteni az eladóval. Utóbbit Leopold Pfefferbergnek hívták, aki miután megtudta, mivel is foglalkozik vásárlója, beinvitálta a bolt hátsó helységébe, hogy megmutasson néhány II. világháborús ereklyét, valamint elmesélt egy történetet egy bizonyos Oskar Schindler nevű német iparmágnásról, aki zsidókat mentett ki a nácik karmai közül. Azt is elmondta, hogy egy kiadót sem érdekelte a történet.
Kennealy úgy döntött, hogy maga írja meg dokumentarista stílusban Schindler bárkája címmel, ami 1982-ben meg is jelent. A könyvre azonnal felfigyelt Spielberg, viszont még túl éretlennek találta magát a filmfeldolgozáshoz, emellett saját zsidó identitását sem fogadta el teljesen. Az évek teltek és megpróbált rendezőket keresni a projekthez. Scorsese, Polanski, Wilder mind jelöltek. Polanskinak túl személyes volt a történet, Scorsese meg nem érezte magát jogosultnak, hogy megrendezze. Billy Wilder azonban érdeklődést mutatott és szerette volna, ha ez lett volna az utolsó filmje, azonban az utolsó pillanatban Spielberg mégis beleült a direktori székbe.
Az Universal Studios vállalta a film finanszírozását 22 millió dollárral, azonban csak azzal a feltétellel, ha Spielberg előbb megcsinálja a Jurassic Parkot. Bár szabad kezet kapott a már Schindler listája címre keresztelt mozi megrendezéséhez, de azért a stúdió megpróbálta lebeszélni arról, hogy fekete-fehérben forgassa. A casting során a címszerepre Spielberg először Harrison Fordot kérte fel, aki visszautasította azzal az indokkal, hogy az ő személye elvonná a figyelmet a történet fontosságáról. Spielberg meg is fogadta ezt a jótanácsot, és egy Andrzej Seweryn nevű lengyel színészt is meghallgatott, aki csak hazájában volt ismert. A direktor közben egy színházi előadás során felfigyelt egy bizonyos Liam Neeson nevű írre, ki bár már játszott főszerepeket amerikai filmekben, de egyáltalán nem számított sztárnak. Spielbergnek tetszett Neeson nyugodtsága, a hangja és a fellépése, úgyhogy fel is kínálta neki a szerepet. Kárpótlásul Sewerynnek pedig felkínált egy kisebb szerepet. 
Amon Göth, a munkatábor szadista náci tisztjének szerepére először egy Werner Stocker német színészt kérte fel, akinél azonban gyógyíthatatlan betegséget fedeztek fel, így kénytelen volt visszalépni (sajnos már nem élte meg a bemutatót). Spielberg szintén egy színházi előadás során meglátta az angol Ralph Fiennes-t és lenyűgözte őt az a gonosz szexualitás, ami áradt a fiatal színészből. Fiennes elvállalta a meglehetősen nehéz szerepet, majd Guinness sör folyamatos benyakalásával sikerült felszednie pár kilót, hogy hitelesebben alakíthassa a fizikailag meglehetősen elhanyagolt Göth századost.
A több karakterből összeollózott Itzhak Stern szerepére Dustin Hoffman volt a jelölt, aki el is vállalta. Azonban némi félreértés volt az ügynöksége és Spielberg között és utóbbi azt hitte, hogy Hoffman visszautasította. Ekkor került képbe Ben Kingsley, akivel szerencsére nem volt semmiféle kommunikációs probléma. Helen Hirsch házvezetőnő szerepére meg A sötétség serege filmben feltűnő Embeth Davidtz lett a befutó.
A forgatás Lengyelországban zajlott, nagyrészt az eredeti helyszíneken vagy azok közelében. Az egyetlen kivétel maga Auschwitz volt, mivel a múzeumtól nem kaptak engedélyt. Így kénytelenek voltak trükkökhöz folyamodni, valamint egy részét felépíteni. Spielberg köztudottan 1-2 film után mindig leváltotta operatőreit és a Schindler listája során is így tett. Janusz Kaminski lengyel szakember lett a befutó, aki akkor már jó ideje az USA-ban élt, és többek között az Ice Baby kétes hírnevű mozi operatőreként is dolgozott. Spielberg azonban látott valamit a munkájában, ráadásul származása a lengyelországi forgatáson még előnyére is válhatott. 
Maga a munka egyébként meglepő módon elég simán ment, legalábbis az aktív időszakban. Spielberg ugyanis bármennyire is profi rendező volt, a történetből adódó feszültséget csak a forgatás során tudta magában tartani. Minden egyes munkanap végét sírással töltötte, hogy próbálja oldani a feszültséget a Seinfeld sorozat epizódjait nézte esténként vagy felhívta Robin Williams barátját és kérte, vidítsa fel. Azonban az este nem csak pihenésből állt: úgy alakult, hogy a Jurassic Park utómunkálatait kellett felügyelnie, ezért az Universal a krakkói házában drága pénzen csináltatott egy szatellit összeköttetést, így Spielberg virtuálisan jelen lehetett a vágási procedúrán, valamint a trükkfelvételek ellenőrzését szintén onnan követte.
A kemény forgatási időszak összesen 72 napig tartott, ami egyébként előhívta Spielbergből a gerillafilmest. Karrierje során először nem használt storyboardot, hanem mindent a helyszínen talált ki operatőrével. Emellett még erősen hagyatkoztak a kézikamera dokumentarista erejére is és majdnem a mozi felét így forgatták le.
A Schindler listája zenéjét természetesen a régi harcostárs, John Williams szerezhette, aki azonban elsőre megijedt a feladattól a film nyersvágása láttán. Williams javasolta is, ehhez a feladathoz egy jobb zeneszerzőt kell keresnie, mire Spielberg annyit felelt: „tudom, de ők már mind halottak”. A neves komponista tehát elkezdett dolgozni és az egyébként előszeretettel használt fúvósokat a háttérbe száműzte és a hegedűt illetve a zongorát hangsúlyozta ki. Előbbi megszólaltatásához Spielberg azt az Itzhak Perlmant javasolta, aki az egyik legjobb kortárs mestere a hangszernek. Perlman a későbbiekben nyilatkozta, hogy ez volt élete legjobb kollaborációja.
A film díszelőadása végül 1993. november 30-án volt, majd nem sokkal utána a széles közönség is láthatta. Spielberg – aki egy centet sem fogadott el a munkáért – előzetesen bukásnak jósolta meg a bemutatót. Ennek ellenére hatalmas anyagi siker lett. Ez nem csak a film minőségének szólt, inkább magának a témának is. Ugyanis a rendező kétszer már megégette magát komoly filmekkel (A Nap birodalma, Bíborszín) és sanszos volt, hogy ezt sem akarják majd nézni. Azonban a holokauszt témája a filmet körülvevő dicsérő kritikákkal, valamint a Jurassic Park hatalmas sikerét követő Spielberg-lázzal együtt, sikerült a mozikba csábítani a közönséget. A karrierje során először kapott magas korhatárbesorolást filmje, mégis világviszonylatban közel 200 millió dollár bevételt hozott. Különösen Németországban lett hatalmas siker, ahol (hozzánk képest szokatlan módon) szívesebben néznek szembe a múlt borzalmaival.
Pár gondolat a filmről: előtte is készítettek filmet a holokauszt témájáról, de egyik sem lett ennyire elismert. Ennek oka részben az lehet, hogy Spielberg a lehető legnyersebben ábrázolta a halált egy olyan témában, ami a legtöbb rendezőnek még mindig tabu volt. Az immáron zsidó identitását teljesen elfogadó rendező azonban kockáztatott és kisebb kompromisszumokat leszámítva (pl. hogy angol nyelven forgatta a filmet az eredetileg tervezett német és lengyel helyett) hatalmas hittel és elszántsággal dolgozott és még az utolsó pillanatban előjövő őrült ötleteit is megvalósította.
Ezek egyike volt a film befejezése, ahol néhányan a kb. 1200 megmentett ember közül megjelennek Schindler sírjánál, hogy a műben szereplő színészekkel egyetemben leróják tiszteletüket megmentőjüknek. Spielberg szerint azért volt nagyon fontos ez a pillanat, mert mielőtt igent mondott volna a filmre, felfigyelt a világban egyre erősödő antiszemitizmusra és a holokauszttagadásnak az elterjedésére és a zárójelenettel szerette volna elérni, hogy az azt megelőző három órányi dráma realistábbak tűnjön.
A kritikát szinte egyöntetűen dicshimnuszokat zengtek, ám azért akadtak hangok, amik a mű egyes hiányosságait illetve szépítéseit helyezte előtérbe. Voltak olyanok, akik túlzónak találták Amon Göth karakterét és közhelyesnek találták a „tipikusan náci fellépését”. A valóság ezzel szemben az, hogy a filmbeli Göth meglepő módon egy szelídített változat, mert a beszámolók alapján az igazi Amon sokkal brutálisabb volt és ezt a fajta bestialitást képtelenség lett volna a közönség befogadni. Spielberg ezért jobban kellett bízzon Fiennes tehetségében, hogy pusztán a tekintetéből is érezhető legyen az állatiasság. Páran hihetetlennek tartották azt a jelenetet, mikor Göth a rabbit két pisztollyal sem képes kivégeznie. Ez is csak az egyike a sok olyan hihetetlen jelenetnek, ami valóban megtörtént.
Ennél sokkal kritikusabb pontja a filmnek a befejezése, amit egyesek happy endnek is gondoltak. Nem egy filmes tett megjegyzést arra (közülük talán Terry Gilliam volt a legkeményebb), hogy a film rosszul áll hozzá a holokauszt ábrázolásához, mivel az lényegében a civilizált emberiség bukását szimbolizálja és a Schindler listája meg egy sikeres menekítésről szól (ez az idézet egyébként Stanley Kubricktól származik, Gilliam erre fűzte fel a saját kritikáját).
Hadd engedtessék meg itt egy személyesebb megjegyzés: való igaz, hogy a Schindler listája nem tudja visszaadni, mi is az a holokauszt. Úgy vélem, hogy ebben Kubricknak és Gilliamnek igaza van, de nem hiszem, hogy ez is lett volna a cél. Spielberg inkább egy hihetetlen, ám megtörtént esetet felhasználva megpróbálta a korszak egy egészen apró szeletét konzerválni az utókor számára.
A II. világháború paradox módon akkora kultúrtörténeti jelentőséggel bír, hogy hiába volt már 80 éve, mégis a mai napig minden évben születik egy abban a korszakban játszódó mű (legutóbbi ilyen alkotás az Érdekvédelmi terület), ami valami újat próbál megmutatni a világnak a nácik rémuralmáról. Úgyhogy meglehetősen igazságtalan azzal vádolni Spielberget, hogy ő nem mutat meg mindent. Ugyanakkor meg ezen kritikusok elfelejtik megjegyezni, hogy Spielbergnek volt egyedül bátorsága ezt a filmet megcsinálni és leginkább neki köszönhető az, hogy sok más rendező (köztük Polanski is) előállt a saját holokauszt-témájú filmjével.
A 7 Oscar-díjat bezsebelő rendezésével Spielberg a csúcsra ért és saját maga is az élete legjobb munkájaként tekint rá. Az ötödik szobrát elnyerő John Williams is egy hosszú és rendkívül sikeres karrierjének az ékkövét komponálta meg. Kaminski is elnyerte a legjobb operatőr díját és annyira jó munkakapcsolat alakult ki közte és Spielberg közt, ami megszakítások nélkül a mai napig tart. Oscart kapott Branko Lustig, az egyik producer is (aprócska szerepben fel is tűnik a film elején, mint pincér), aki a díjat átvéve elmondta a közönségnek a koncentrációs táborban kapott azonosító számát. A legjobb film díját egyébként Harrison Ford adta át, mivel a műsor szervezői sejtették, hogy a Schindler listája lesz a befutó és ezzel a gesztussal próbáltak kedveskedni a direktornak. A végeredmény a díjátadók egyik legszebb pillanata lett.
Szándékosan hagytam a végére a vörös ruhás lány történetét. A film egyik leginkább emblematikus jelenetéről van szó, vagyis egész pontosan kétszer jelenik meg a vörös szín. Spielberg ötlete volt ezt a kislányt belehelyezni a sztoriba, viszont maga az alapja Audrey Hepburn egyik fiatalkori emléke, aki a II. világháború során látta ahogyan embereket raknak fel a vonatra és a sok szürke, sötét kabát között volt egy rikítóan piros ruhás kislány. Ez kitörölhetetlen emlék maradt a fejében, és mikor közösen forgatták az Örökké című filmet, elmesélte Spielbergnek. Ő aztán mindenképp bele akarta tenni a filmjébe egyfajta szimbólumként, a józanságot és az ártatlanságot képviselve az őrület közepette. És ez a jelenet csupán az egyike a sok csúcspont közül, amit a Schindler listájában látni lehet.
Eme korszakalkotó műnek csak az egyik utózöngéje a sok holokauszttal foglalkozó produkció. Spielberg megalapította a Shoah Foundation nevű alapítványt, melynek célja hogy felkutassa a holokauszt túlélőit és dokumentálják az általuk átélt történeteket. Körülbelül 55000 videót készítettek el különböző etnikumú túlélővel, de a 2010-es évektől kezdve az alapítvány kiterjesztette működését a ruandai mészárlás illetve a rohingya népirtás túlélőinek felkeresésére is. Sajnos a mai napig szolgáltat témát az alapítványnak és több mint valószínű, hogy ez a jövőben is így lesz. És mi Amon Göth öröksége? Hogy az unokája fekete.
