Furiosa: Történet a Mad Maxből (Furiosa – A Mad Max Story); rendező: George Miller; főszereplők: Anya Taylor-Joy, Chris Hemsworth, Angus Sampson, Tom Burke, Nathan Jones; amerikai-ausztrál sci-fi akciófilm, 148 perc, 2024(18)
“Lássátok!” hangzott a Halhatlan Joe hadfiainak az üvöltése a Mad Max – A harag útja adrenalintól és benzingőztől túlfűtött jeleneteiben. Láttunk is egy olyan akciófilmet, amit még soha addig. Nagy siker volt Max és Furiosa ámokfutása, nem csoda, hogy felröppent már akkor a hír, hogy a női főszereplő önálló előzményfilmet kap majd. Nem kellett 30 évet várni rá, mint az előzőre, de nem is siették el az újrázást. A Furiosa ritka jó példája az igényes univerzumbővítésnek.
George Miller rendezőnek közel 80 évesen már tényleg semmit nem kell bizonyítania, ami lehetett, letett az asztalra. Amit alkot, azt a filmezés iránti szerelemből teszi. Ahogy anno a jól fizető, stabil orvosi praxisát is az első Mad Max elkészítése miatt hagyta ott, és ez az a mű, amit azóta sem tud elengedni. A Furiosa azért is különleges, mert ez az első olyan történet, amiben Max Rockatansky-nak azaz Mad Max-nek nem osztottak lapot, minden az előző rész Charlize Theron által alakított ikonikus női főszereplőjéről szól.
A Disney is hasonlót szeretett volna a Csillagok háborúja univerzummal, amikor a Zsivány Egyes után kihozták a Solo-t. Persze ott a futószalagon készítés miatt elhasalt a dolog, és a tervben lévő Boba Fett film is csak a Mandalóri sorozat történetszálaként valósult meg. A Furiosa: Történet a Mad Maxből nem esik abba a hibába, ami az összecsapott, teljesítmény-kényszeres közönségfilmeket jellemzi. Miller a Mad Max harmadik részének buktájával megtanulta, hogy csak akkor maradhat meg az apokaliptikus univerzuma értékeinél, ha kihagyja a káros produceri manipulációt. Pedig, ha a pénzembereken múlott volna, már biztos minimum a harmadik Mad Max filmet nézhetnék A harag útja 2015-ös sikere óta.
A Furiosa nagy erénye, hogy egyszerre mer más lenni, mint A harag útja, de mégis megtartotta annak minden erényét, amiért szerettük. Vérbeli előzménytörténetet kapunk, kislánykorától követhetjük végig Furiosa sorsát, ahogy végül Halhatlan Joe imperátora, azaz egyik legfőbb katonája lesz. A Mad Max: A harag útja anno Max és Furiosa összefogását mutatta meg, ahogy a démonaival küzdő hősünk, és az mozgó erődítményt vezető félelmet nem ismerő amazon együtt szabadul ki Halhatlan Joe birodalmából, hogy megkeressék a Zöld helyként ismert paradicsomi területet, ahonnan Furiosa származik.
Az előzményfilm ebből az oázisból indít, ahonnan a kis Furiosát egy motoros banda két felderítője elrabolja, és elindul a kálváriája, aminek hatására pontosan tudjuk, hogy csak évtizedek múlva, és egy karral megrövidülve fog ide visszatérni. És pontosan ez tartja fenn az egész film alatt az izgalmat, hogy kiderüljön, mi, hogyan történt. Mert az előző filmben sem volt beszédes Furiosa, és itt is nagyon hallgatnia kell, hogy nehogy leleplezze az oázis létezését a vérszomjas pusztai lakóknak, akik mindenre ki vannak éhezve. 
Geroge Miller azonban nagymestere a filmnyelvi történetmesélésnek, csodálatos képekkel, izgalmas jelenetekkel követjük végig azt a felnőtté válási történetet, amivel a talpraesett kislányból egy legendás harcosnő lesz. Ebben az értelemben azt a bravúrt láthatjuk, amit a Better Call Saul vitt véghez a Breaking Bad előzménytörténeteként, hogy pontosan tudjuk, hogy hova fut ki a szereplők sorsa, de mégis szájtátva nézzük az eseményeket, még úgy is, hogy az akciódús, pörgős eredetihez képest egy változékonyabb tempójú történetet kapunk.
Nagyon szép látni, hogy nem csak a főszereplőnővel, hanem Halhatlan Joe birodalmával kapcsolatban is minden lényeges kérdés megválaszolásra kerül. Belelátunk a Fellegvár, Skulófarm és Gázváros működésébe, kiderül, hogy miként születik egy “Nagyvas”, ami biztosítja a kereskedelmet a három hely között, és megismerünk egy motoros bandát, akik a hun és mongol lovasnemzetekhez hasonlóan próbálják az uralmuk alá hajtani a pusztaságot.
Vezérük Dementus, akit az őrültségében is mindig jóképű Chris Hemsworth alakít, aki hasonló karizmatikus, kiszámíthatatlan bandavezérként uralja le a vásznat, mint a méltatlanul elfeledett Húzós éjszaka az El Royale-ban hippi antagonistájaként anno: csodálatos nézni nárcisztikus megnyilvánulásait, meg a kreatív ruhatárát, és a három motorból álló római gladiátorokat idéző fogatát, amivel az egész Mad Max univerzum egyik legemlékezetesebb karakterévé lép elő egy csapásra. Pedig a film bővelkedik egyedi arcokban, különösen Miller azon döntése miatt, hogy szinte kizárólag börtönviselt embereket szerződtetett statisztának, mert szerette volna ezt a lenézett társadalmi csoportot is támogatni munkával.
Anya Taylor-Joy alakítja címszereplőnket, neki Charlize Theron meghatározó játékához kellett alkalmazkodnia. Ráadásul sok időt töltünk Furiosa gyerekkorában, ezért relatív kevés játékidő marad neki a bizonyításra, de szerencsére neki már nagy gyakorlata van a domináns női karakterek megformálásában. A film grandiózusságát mutatja, hogy van benne egy olyan negyedórás akciójelenet, amit 78 napig forgattak. Hozzávetőlegesen ezalatt az idő alatt három magyar közepes költségvetésű filmet is felvesznek. A szereplők nagyon odatették magukat, a kaszkadőröknek pedig újfent kivételes mennyiségű munka jutott, annyi ugrás, vetődés, robbanás, mászás, függeszkedés van a filmben, hogy egy cirkuszi csapat is megirigyelné. Nem véletlen, hogy anno A harag útján is a Cirque de Soliel artistái is dolgoztak, ismét megkapjuk ezt a színvonalat, ráadásul több repülő jármű is képbe kerül, ami külön fokozhatta a felvételek bonyolultságát.
Természetesen most is minden járművet működőképesre megépítettek, van olyan YouTube csatorna, ahol már három éve lehet figyelni a forgatási felvételekből, hogy miként készült az elképesztő flotta. Ez az a dolog, ami az első Mad Max óta velünk van: a kézzelfogható apokaliptikus részletesség. Ebből sem adott le egy jottányit se az új rész.
Sokan aggódtak a gyenge CGI trükkökkel elkészített előzetes kapcsán, hogy a Furiosa arra a sorsa jut, mint a harmadik Mad Max film. De szerencsére tévedtek, a digitális trükköket az utómunkában helyretették, a forgatókönyv és az akciók minősége nem hagy komoly kívánnivalót maga után. A film sokat foglalkozik mind a főhős, mind a világ hátterével, ezért több helyen visszafogottabb tempót vesz fel, de ez nem áll rosszul neki. George Miller újra bebizonyította, hogy mestere a műfajnak, és nagyon bízunk benne, hogy nem ez az utolsó “Történet a Mad Maxből”, amit látunk tőle.
