Solo: Egy Star Wars-történet – kritika


Solo: Egy Star Wars-történet, rendező: Ron Howard, szereplők: Alden EhrenreichWoody HarrelsonEmilia Clarke, amerikai sci-fi, 135 perc, 2018. (12)

Az utóbbi években feltámasztott Star Wars-franchise eddig igen vegyes fogadtatásban részesült. Az ébredő Erő már rögtön az elején megosztotta a közönséget, és ez a további két filmmel csak fokozódott. Éppen ezért félve ültünk be a Solo: Egy Star Wars-történetre, mert az eddigi nagy elvárások miatt sorra csalódottan hagytuk el a mozit. Ezúttal viszont pozitív irányba dőlt a mérleg.

Lehet a titok a hozzáállásban van, ugyanis ha nem állítunk fel nagy követelményeket, akkor egészen jól elszórakozhatunk Han Solo eredettörténetén. A meglehetősen közhelyes bevezetés után szépen kibontakozik a cselekmény, így nem csak egy se füle se farka sztorit kapunk, hanem egy szépen kidolgozott, íves eseménysorozatot, amelynek van eleje, közepe és vége.

Sajnos azonban a történet és karakterek sokkal több potenciált hordoznak magukban, mint amennyi a vásznon megjelenik. Hiába lábad könnybe a szemünk, amikor Han először találkozik Chewie-val, hiába leszünk libabőrösek, amikor először repül a Sólyommal, a feszes történetmesélés rángat minket magával és nem hagyja, hogy sokat időzzünk egy-egy ponton, hanem újabb AHA!-pillanatokat akar megmutatni.

Hasonló hiány jellemzi a karaktereket is: a Solo mintha csak kötelességtudatból halmozná a régi-új ismerősöket, de mindez hiába, ha hiányzik belőlük szív és lélek vagy a megalapozott háttértörténet. Addig rendben van, hogy tudjuk Solo útja hova tart, na de kicsoda Qi’ra vagy Beckett? Róluk viszonylag keveset tudunk meg, csak a szükséges információkat közli velünk Ron Howard. Sajnos ezen a színészek sem képesek segíteni, és nem is tudják megtölteni élettel az (egyelőre) üres karaktereket. A Trónok harcából megismert Emilia Clarke itt is hozza ugyanazt a bájosan mosolygó, de mégis tökös nőt, mint a sárkányok anyjaként, vagy a Mielőtt megismertelek című filmben, de ne áltassuk magunkat, igazából mindegyik esetben abszolút felejthető. Woody Harrelson sajnos szintén csak szenved, mert mit is lehetne kihozni a teljesen semmilyen szerepből. Hasonlóan küzd a főszereplő Alden Ehrenreich is, akiről nehéz eldönteni, hogy a karakter lett rosszul megírva, vagy a pletykák igaznak bizonyultak (beszédtanárhoz járt, az improvizációkba rendre belesült) és ő nem volt képes Harrison Ford sármosan vagány személyiségéhez felnőni (vagy esetleg mindkettő?), akár hogy is, Ehrenreichen látszik, hogy alaposan megszenvedett mindezzel.

Habár rengeteg mindent ki lehetett volna hozni a legvagányabb űrcsempész ifjú éveiből, mégis hagy némi ürességet maga után, na meg néhány kérdést. Ha igazak a hírek, és valóban trilógiává bővül Han Solo meséje, akkor ez akár még egy remek kiindulási pont is lehet, ha azonban a Disney végleg nyugdíjazná a Millenium Falcont, akkor csak egy felejthető kis kitérő, ami bő két órában hipersebességgel szórakoztat minket.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Richard Gere csatlakozott az American Crime Story írójának új sorozatához
Következő cikk John Malkovich lesz Poirot Az ABC-gyilkosságok tévésorozatában